Nem kellett sok Nagy Márton – januártól a kormányon belül már versenytárs nélküli, csúcs- – miniszternek ahhoz, hogy elpuffogtassa a szokásos, minden bizonnyal Rogán Antal „boszorkánykonyhájában kifőzött” sikerpropagandás frázisait. Most éppen a magyar gazdaságról.
Mint arról beszámoltunk, a KSH csütörtök reggel kürtölte világgá, hogy a hazai GDP 2024 utolsó negyedévében a szezonális és naptárhatással kiigazított adatok szerint 0,5 százalékkal lett magasabb a harmadik negyedévinél. Ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaság kijött a technikai recesszióból (ilyen helyzetről ugyanis akkor beszélhetünk, ha a GDP legalább két egymást követő két negyedévben csökken).
A nemzetgazdasági miniszter is erre a tényre, a recesszióból való kilábalásra fűzte fel a KSH közlésével egyidőben az újságoknak elküldött közleményét. Megemlítve, hogy ezzel hazánk az eddig megjelent adatok alapján az Európai Unió középmezőnyéhez tartozik.
Itt persze az eddig megjelent jelzőn van a hangsúly. Hiszen cikkünk megjelenéséig az EU 27 tagországából velünk együtt mindössze hétben tették közzé a tavalyi GDP-adataikat. Ezek közül csak a tavaly alig 0,3 százalékkal bővülő Írország rátája lett alacsonyabb, a másik öté viszont magasabb: Litvániáé 3,8, Spanyolországé 3,2, Franciaországé 1,1, Belgiumé 1,0, Svédország 0,6 százalékkal.
Vagyis a Nagy Mártoni kijelentés, miszerint a magyar gazdaság fordulóponthoz érkezett, természetesen a recesszióból való kijövetel alapján jogosnak tűnik. Ugyanakkor a minimális plusz nagyobb szerénységet indokolna.
A KSH mostani, első becslése szokás szerint csak nagyon kevés fogódzót ad ahhoz, mi lendítette a harmadik negyedévi -0,7 százalékos hazai GDP-mutatót a negyedik negyedévre plusz 0,6 százalékosba. A statisztikai hivatal csak annyit közölt, hogy a bruttó hazai termék volumenének az előző év azonos időszakához viszonyított növekedéséhez a szolgáltatások együttes teljesítménye járult hozzá, miközben a mezőgazdaság, az ipar és az építőipar visszaesett.
Ennél több részletet csak jó egy hónap múltán, március 4-én, kedden ismerhetünk meg – akkor teszi közzé a KSH a második becslését a gazdaság tavalyi összteljesítményéről.
Amit azonban megtudhattunk a mostani tájékoztatóból, az teljesen összhangban van azzal, amit az előzetes ágazati adatokból sejteni lehetett – hívta fel a figyelmet lapunknak küldött elemzésében Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza. A statisztikai hivatal által a visszaesők között említett mezőgazdaság az ING szerint a rossz időjárás és a magas bázis együttes hatása miatt lett komoly negatív hozzájáruló. A másik citált ágazatból, az iparból meg továbbra is hiányzik a külső kereslet impulzusa, a globális készletezési ciklus még nem fordult. Míg a harmadik csökkenő, az építőipar pedig nagyon hektikusan mozog, de egyértelműen érezhető, hogy mind a vállalatok, mind a háztartások révén, de leginkább a költségvetési szigor miatt visszafogottabb állami megrendelések okán gyenge a teljesítmény. Mondjuk itt legalább az elmondható, hogy a rendelésállományok jelentősen bővülnek, ami pozitív jel a jövőre nézve – talált némi biztatót Virovácz.
Aki arra is kitért, hogy a KSH közben azt is jelezte, a szolgáltatások együttes teljesítménye volt az, ami ellensúlyozta a többi ágazat negatív teljesítményét és végül legalább halvány növekedést hozott a GDP egészében. Itt vélhetően azonban a külföldi szolgáltatások igénybevétele (vagyis az import élénkülése) is megjelenhetett ezzel párhuzamosan. Vagyis felhasználási oldalon arra számítanak az ING-nél, hogy
a fogyasztás lehetett a húzóerő, a beruházások vélhetően minimális javulást mutathattak, miközben a nettó export a korábbinál nagyobb mértékben húzta vissza a gazdaság teljesítményét.
Ugyanerre a következtetésre jutott Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza is. Megemlítve ugyanakkor azt is, hogy a fogyasztás növekedésében a reálbérek érdemi, 9 százalék körüli emelkedése játszott szerepet. A külföldi szolgáltatások iránti keresletet Regős annak tudja be, hogy a magas hazai miatt nőtt a bevásárlóturizmus és a külföldi webshopok forgalma. A beruházások visszaesését pedig a hazánknak járó uniós források egy része visszatartásának, a bizonytalan gazdasági környezetnek (alacsony keresletnek), illetve az állami és önkormányzati forráshiánynak. Szerinte az export visszaeséséhez az alacsony külső kereslet járult hozzá – különösen is szenved a járműgyártás és az ehhez kapcsolódó akkumulátorgyártás. Az ipar teljesítménye az idei év kapcsán is erőteljes kockázatot jelent. Ami a pozitívumként a KSH által megjelölt szolgáltatásokat illeti, annak – ezen belül például a turizmus – a jó teljesítménye azért is fontos, mert ezek fontos exportbevételt hoznak az országnak.
Ráadásul ezen ágazatok kedvezőbb teljesítménye más területeken, például a szállítás, raktározás vagy a nagykereskedelem ágazatokban is növekedést indukálhatott az év végén – tette hozzá Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője. A fogyasztás bővüléséhez pedig azt, hogy azt nemcsak a dinamikus bérnövekedés javuló jövedelmi helyzet generálta, hanem az élénkülő hitelfelvételek. A nettó export hozzájárulása ugyanakkor ismételten negatív lehetett, elsősorban a termék-külkereskedelmi egyenleg romlása nyomán, amelyben a változatlanul visszafogott külső kereslet, legfőképp a német ipar gyengélkedése játszotta a szerepet, miközben a fogyasztás élénkülése felfelé húzhatta az import volumenét – hívta fel a figyelmet Molnár.
Nagy János, az Erste makrogazdasági elemzője pedig arra, bár kétségtelenül pozitívum, hogy 2024 végén a gazdaság kikerült a technikai recesszióból, a gazdasági teljesítmény bő két éve stagnál hazánkban, ami tökéletesen kirajzolódik a főbb fogyasztói és üzleti bizalmi indexek alakulásában. E tekintetben kifejezetten kedvezőtlen, hogy januárban a mutatók többsége alulmúlta a decemberi alacsony értékét is. Vagyis ez alapján Nagy szerint érdemi fellendülésről egyelőre továbbra sem beszélhetünk.
Fotó: Depositphotos
Ugyanakkor az idei év szempontjából kisebb és nagyobb kérdőjelek is villognak a főbb tényezők felett – mutatott rá az Erste elemzője. Szerinte meghatározó növekedési motor lesz – a tavalyi évhez hasonlóan – a fogyasztás, melyet a reálbérek növekedése és a rendkívüli kamatkifizetések is hajtanak. Ugyanakkor a tavalyi gyenge gazdasági teljesítmény következtében lényegesen alacsonyabb béremelések miatt a korábbi, 4-5 százalékos reálfelértékelődés a várakozásnál mérsékeltebb lehet. Szintén fékezhetik a költéseket a romló inflációs kilátások és az ismét emelkedő árazási várakozások is.
Ezzel együtt Nagy szerint a legnagyobb bizonytalansági tényező a külpiacok helyzete és az itthon kiépülő exportkapacitások kihasználtsága. A német gazdaság stagnálása több éve tartó folyamat és egyelőre kevés pozitív jel mutatkozik arra, hogy belátható időn belül szignifikáns dinamizálódás következhet be. Az EU legnagyobb gazdaságának GDP-változására egyre alacsonyabb előrejelzések érkeznek. Nagyjából hasonló mértékben bizonytalan ezzel párhuzamosan az elektrifikáció európai elterjedésének további sebessége. Összességében az Erste jelenlegi 2 százalékos, idei növekedési előrejelzéséhez kapcsolódó kockázatok egyelőre kiegyensúlyozottnak tűnnek: ennél valamivel kisebb és nagyobb ütem is benne van a pakliban.
Regős a mostani GDP-adat alapján az idei évre vonatkozó 2,5-2,6 százalékos növekedési várakozását egyelőre nem látja indokoltnak átírni, ám azt ő is megjegyzi, hogy azt természetesen továbbra is rengeteg kockázat övezi, melyek közül a külső kereslet és az export alakulása mellett talán a legfontosabb a béremelések mértéke és ennek nyomán a fogasztás növekedése. Regős abban bízik, az idei évben a növekedés a tavalyinál szélesebb bázison nyugodhat, mind a fogyasztás, mind a beruházások, mind az export hozzájárulhat. A fogyasztás bővülését a reálbérek várható emelkedése indukálja, a beruházások kapcsán bíztató az építőipar rendelésállományának alakulása, illetve az exportnál az új gyártókapacitások elindulása segíthet. Ugyanakkor ahhoz, hogy a magyar gazdaság visszatérjen egy 4 százalék körüli növekedési pályára még sok a tennivaló: el kell hozni a nekünk járó uniós forrásokat, el kell mozdulni a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé és emelni kell a bérek vásárlóerejét is – hangsúlyozza a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. Hozzátéve: fontos lenne az is, hogy a hazai árak régiós összehasonlításban versenyképesebbé váljanak, és így a bevásárlóturizmus mérséklődjön. Persze a növekedéshez kell a kedvező külső környezet is: ezt segíthetné az orosz-ukrán háború lezárása és a geopolitikai feszültségek enyhülése (ez utóbbinak azért nem sok jelét látjuk), illetve az európai versenyképesség erősödése.
Molnár elemzőtársai mellett arra is apellál, hogy a fogyasztást a lakossági állampapírok kamatfizetései, júliustól a családi adókedvezmény emelése, illetve a Munkáshitel elindítása is serkentheti, miközben a javuló kilátások az óvatosságot is oldják majd. De a különböző lakásfelújítási támogatások (SZÉP kártya, Otthonfelújítási Program) hatása és a lakáspiac további élénkülése is megjelenhet a GDP-ben. De a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője vállalati oldalról is számít a beruházások élénkülésére, amelyet szerinte a Demján Sándor Program elemei ösztönözhetnek, miközben állami oldalról is számottevő beruházási aktivitás várható. Persze azt ő is megjegyzi, hogy a gazdasági teljesítmény kapcsán a kulcskérdés ugyanakkor változatlanul a külső kereslet alakulása lesz, annak fordulatára szükség van az export felfutásához és a vállalati beruházási hajlandóság javulásához, amely elengedhetetlen az akár 3 százalékos éves bővülési ütemhez. A német előrehozott választások nyomán legfontosabb külpiacunk esetében is van esély rá, hogy beindul a bővülés, miközben az orosz-ukrán háború lezárása, illetve az USA-val való gazdasági kapcsolatok javulása is támogathatja növekedést.
A többi elemzőhöz hasonlóan Virovácz sem látja indokoltnak az éves GDP-adat miatt módosítani az előrejelzését.
A frissen beérkezett statisztika alapján ugyanakkor már megállapíthatónak véli, hogy a gazdasági momentum gyenge, mivel az áthúzódó hatás lényegében zéró. Vagyis ebből a szempontból a bázishatás nem segíti az idei év GDP növekedését.
Ez Nagy Mártonnak szóló üzenetként is felfogható. A nemzetgazdasági miniszter szerint ugyanis 2025 második felében már 3 százalék feletti bővülést láthatunk. Más kérdés, hogy ha a recessziót hozó 2023-as adaton sem tudott igazából domborítani a magyar gazdaság (mert hát a 0,6 százalékos tavalyi növekedési ráta egyáltalán nem tekinthető jelentősnek), akkor miért pont az idén tenné ezt, magasabb bázison.
Virovácz arra hívja fel a figyelmet, hogy átlagosan 1,3-1,4 százalékos negyedév/negyedév növekedési rátákat kellene produkálnia a magyar gazdaságnak 2025 folyamán, hogy a kormányzati 3,4 százalékos előrejelzés teljesüljön. Szerinte ez egyáltalán nem irreális és nem tűnik lehetetlennek, hiszen a Covid-válság előtti időszakban és a Covid utáni helyreállási periódusban is tudott ilyet a magyar gazdaság. Ugyanakkor azokban az években jelentősen támogatóbb volt a költségvetési és monetáris politika, ami manapság nem mondható el – tette hozzá. Ráadásul a külső kereslet is sokkal gyengébb, mint akkoriban, és a fogyasztói és üzleti bizalom is törékenyebb, sőt az elmúlt hónapokban gyengülő trendet mutatnak ezek a felmérések. Egy ilyen gazdasági környezetben az ING Bank továbbra is kitart a korábbi előrejelzése mellett, miszerint 2025-ben átlagosan 2,0 százalék körüli lehet a GDP-bővülés. A gazdasági növekedést vélhetően a javuló fogyasztás és beruházás hajthatja, ugyanakkor mindez jelentősen élénkülő importtevékenységgel is jár majd. Amennyiben pedig a külső keresletben nem történik gyors és gyökeres változás, úgy a nettó export érdemben visszafogja majd a gazdasági teljesítményt.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
