A közvetlen probléma egyrészt a zéró-Covid politika, amely bár az esetszámokat féken tartotta, a gazdaságban visszaesést okozott, olyannyira, hogy megtorpanhat a GDP-növekedés. Ez súlyosbítja a nagyobb problémát: nevezetesen azt, hogy Hszi Csinping kínai elnök mindenképpen újra szeretné formálni az államkapitalizmust. Ha a jelenlegi úton marad, Kína lassabban fog növekedni és kevésbé lesz kiszámítható, amely komoly következményekkel járhat mind rá, mind a világra nézve – írja az Economist.
Közel két hónap után Sanghaj lezárása enyhül, de Kína még messze nem mentes a koronavírustól, Pekingben és Tiencsinben is újabb járványgócok ütötték fel a fejüket. Az országban így jelenleg több mint 200 millió ember él korlátozások alatt továbbra is, a gazdaság pedig egyre inkább döcög. A kiskereskedelmi forgalom áprilisban 11 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, és olyan világcégek, mint a KFC vagy a Cartier, valamint autógyártók is arról számoltak be, hogy eladásaik csökkentek.
Ez azonban nem minden, hiszen úgy tűnik, hogy bár sok munkás szó szerint a gyárakban él, az ipari termelés és az export volumene is visszaesett. Az egész évet tekintve Kína több mint 30 év után először küzdhet azzal, hogy gyorsabban növekedjen, mint az Egyesült Államok – az utolsó igazán nehéz év egyébként korábban az 1990-es volt, azaz a Tiananmen téri mészárlást követő év.
Ez a kilátás pedig egyenesen pocsék Hszi Csinping számára, aki a Kínai Kommunista Párt idén esedékes kongresszusán elődjeivel ellentétben szeretné megkapni a felhatalmazást egy harmadik elnöki ciklusra is, így szakítva azzal az újkori normával, amely szerint a vezetők két ciklus után távoznak.
Elbénázta a kínai kormány?
A gazdaságot ért kettős csapásért azonban nem más, mint Hszi elnök viseli a legnagyobb felelősséget. Az első a jelenlegi kormány által 28 hónapja folytatott zéró-Covid politika: ennek fenntartására jelenleg az az indok, hogy az államapparátus félelmei szerint a hirtelen nyitás egy újabb járványhullámhoz vezetne, amely milliók életét követelné. Ez egy realisztikus aggodalom, csakhogy mindeközben a párt értékes időt vesztegetett el – így történhetett például az is, hogy 100 millió 60 év feletti ember még nincsen háromszor beoltva.
Kína azonban nem hajlandó nyugati vakcinákat importálni, hanem sokkal inkább arra készül, hogy tovább tolják a zéró-Covid érát, sőt, felmerült egy olyan hadtest létrehozása is, amely a belátható jövőben állandóan a kínaiak orrlyukat kutatná a járvány jeleiért. Az egyértelműnek tűnik külső szemlélőként, hogy az erősen fertőző omikront nem lehet teljesen megállítani, hanem sokkal inkább meg kell tanulni együtt élni vele, ám a zéró-Covid politikát kritizálók magával az elnökkel találják magukat szemben, hiszen ezt a direktívát Hszivel azonosítják – az elnök kritizálását pedig szabotázsnak tekinti az államapparátus.
Hszi Csinping új koncepciói
Ugyanez az ideológiai buzgalom áll a kínai gazdaságot ért második sokk mögött is, egy sor olyan gazdasági kezdeményezés formájában, amelyeket Hszi elnök „új fejlesztési koncepciónak” nevezett, ezek „az évszázadok óta nem látott nagy változásokat”, például a kínai-amerikai szakadást hivatottak kezelni. A célok egyébként tiszták és racionálisak: az egyenlőtlenségek, a monopóliumok és az adósságok leküzdése, valamint annak biztosítása, hogy Kína uralja az új technológiákat és megerősödjön a nyugati szankciókkal szemben.
Csakhogy az elnök úgy tűnik abban hisz, hogy a pártnak kell átvennie az irányítást a gazdaságban, az irányelv végrehajtása eddig pedig büntető jellegű és kiszámíthatatlan volt jellemzően. A bírságok, új szabályozások és tisztogatások vihara miatt a dinamikus technológiai ipar, amely a GDP 8 százalékát adja, stagnálásba fordult. A GDP több mint egyötödét adó ingatlanszektor elleni kíméletlen, de nem teljes szigorítás pedig finanszírozási válsághoz vezetett - ez az egyik oka annak, hogy a lakásértékesítések áprilisban 47 százalékkal csökkentek az egy évvel korábbihoz képest.
Mentenék a menthetőt
A kormány most azt reméli, hogy a készülő hatalmas ösztönző program segít majd elérni a 2022-re kitűzött 5,5 százalékos hivatalos növekedési célt, és megnyugtatja az idegeket a pártkongresszus előtt. Május 19-én Li Kocsiang miniszterelnök arra sürgette a képviselőket, hogy „határozottan cselekedjenek” a növekedés helyreállítása érdekében, a központi bank pedig csökkentette a jelzálogkamatokat. A párt megpróbálta megnyugtatni a megrémült technológiai mágnásokat. A következő lépés valószínűleg egy nagy, kötvényekből finanszírozott kormányzati infrastrukturális program lesz.
De az újabb adóssághalmok és a több hektárnyi beton nem fogja megoldani a drákói Covid-zárlatok kérdését, és nem fogja csökkenteni az elnök gazdasági modelljéből eredő kockázatokat. A modell pont a gazdaság legkevésbé produktív részét, az állami tervgazdaság kiterjesztését jelenti. Bár azt nem lehet elvitatni, hogy Hszi alatt Kína iparpolitikája félelmetes sikereket ért el, például a fejlett akkumulátorok terén világelső pozíciót épített ki, mégsem szabad elfelejteni azt, hogy a párt által irányított gazdaság komoly kudarcokat is vallott: legyen szó a rozsdaövezet iparától a mikrochipekig.
Az egyszemélyes kormányzás veszélyei
És mi lesz a Hszi Csinping „új koncepcióit” megélő Kínában? Bár a zárlatok és az elveszített munkahelyek miatt az elmúlt időszakban valamennyivel nőtt a társadalmi elégedetlenség, a propagandagépezet és az internetes felügyelet figyel arra, hogy bármilyen szerveződő elégedetlenséget csírájában elfojtson – arról nem is beszélve, hogy a Kínai Kommunista Párt még így is rendkívül széles körben élvezi az emberek támogatását. Az is tény, hogy bár néhány technokrata nem ért egyet az ország balra tolódásával, még sincs elég hatalmuk és bátorságuk ahhoz, hogy tiltakozzanak ellene.
Ugyan még van néhány hónap a pártkongresszusig (a találkozó időpontja még nincs lefixálva), de már most úgy tűnik, hogy Hszi Csinpingnek nincsen valódi vetélytársa a hatalomért, így valószínűleg simán bebiztosítja harmadik ciklusát is 2027-ig. A hatalom tehát valószínűleg marad a jelenlegi elnöknél, ugyanakkor azt nehéz tagadni, hogy a világ második legnagyobb gazdaságában az egyszemélyes kormányzás hiányosságai szembetűnőek.
