Csao Junfeng története nem egyedi. A fiatal férfi keményen tanult és sikeresen diplomázott azért, hogy programozóként állást kaphasson az egyik legnagyobb kínai techcégnél. Pályafutását 2019-ben kezdte egy nandzsingi e-kereskedelemmel foglalkozó cégnél, innen tudott 2021 novemberében tovább lépni, nem is akárhová, hiszen az iQiyi, a kínai Netflix-alternatíva alkalmazta. Csaonak majdnem összejött az a sikersztori, amire sok fiatal kínai vágyik. Aztán alig egy hónap után beütött a krach, és a pályakezdő programozót kirúgták – írja a New York Times.
Míg a nyugati országokban az IT-szektor szinte folyamatosan munkaerőhiánnyal küzd, és szárnyalnak a fizetések, addig Kínában egyre több az állástalan programozó és techmunkás, mivel az országot IT-nagyhatalommá tevő cégek egyre nehezebben bírják a növekvő kormányzati nyomást. A szektor élesben megtapasztalhatta, hogy mennyire kemény és szeszélyes tud lenni a szabályozó, Hszi Csin-ping elnök irányítása alatt a hatóságok féktelenül avatkoznak be a kisebb és nagyobb dolgokba is, így téve egyre bizonytalanabbá a techcégeket, amelyek csak imádkozhatnak azért, hogy ne ők legyenek a következő célpont. Ahogy a növekedési kilátások egyre romlanak, és az ágazat szereplői lejjebb faragják az ambiciózus célokat, egyre több fiatal, tehetséges, jól képzett munkavállaló kerül utcára a szektorból.
Az önmagában aligha meglepetés, hogy nemzetközi társaikhoz hasonlóan Kína legnagyobb technológiai vállalatait is szabályozzák azért, hogy csökkentsék az erőfölénnyel történő visszaélések számát és más rendszerszintű kockázatok előfordulását. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy szemben a nemzetközi gyakorlattal, Peking hozzáállása a szektorhoz sokkal inkább átpolitizált, és nehéz nem azt hinni, hogy végső soron a cél az lehet, hogy a Kommunista Párt egyre inkább átvegye az irányítást az iparág felett.
A New York Times szerint mindez pedig egyre inkább elpusztítja azt az innovatív és kreatív vállalkozói szellemet, amely Kínát egy meghatározó technológiai nagyhatalommá tette az elmúlt évtizedben. Az egyre fojtogatóbb szorítás olyan vállalatokat és munkahelyeket tesz tönkre, amelyek egykoron az ország legkiemelkedőbb elméinek adtak otthont.
A szigorú fellépés még az államrendszerben korábban aktív szereplőket is meghökkentette, a kínai szuverén vagyonalap korábbi vezetője például a szabályozók jogkörének korlátozását sürgette; de a hírhedt propagandista, Hu Hszicsin, a Global Times frissen nyugdíjba vonult szerkesztője is a vasmarkúság ellen érvelt, kiemelve, hogy reméli
„a szigorú szabályok végső soron egészségesebbé teszik majd a cégeket, és nem arról van szó, hogy a techszektort a műtőasztalon hagyják kivérezni.”
Aggodalmaskodni azonban túl késő, hiszen a baj már megtörtént: az IT-szektor egyes cégei már kénytelen voltak bezárni, míg mások hatalmas veszteségeket szenvedtek el csalódást keltő bevételek mellett. Sok tőzsdén jegyzett cég pedig azzal szembesült, hogy részvényárfolyama több mint felére zuhant. 2021 harmadik negyedévében Kína legnagyobb internetes vállalata, a Tencent a leglassabb bevételnövekedést produkálta 2004-es nyilvános jegyzése óta, míg az e-kereskedelmi óriás, az Alibaba jövedelmezősége 38 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest.
A legdurvább pofont azonban Kína valaha volt legértékesebb start-up cége, a közösségi autómegosztó Didi szenvedte el: a vállalat 2021 első kilenc hónapjában brutális, 6,3 milliárdos veszteséget hozott össze: ez egyértelműen annak tulajdonítható, hogy a Didi július óta nem regisztrálhat új felhasználókat egy jövőbeli kiberbiztonsági vizsgálat miatt, és az alkalmazást az összes app boltból is eltüntették.
Az egyik legdurvább sorsra az online oktatás és különórák ágazata jutott, hiszen ez gyakorlatilag eltűnt azután, hogy egy kormányzati döntés alapján ezek a cégek állítólagosan „túl nagy nyomást” helyeztek a diákokra és a szülőkre, hozzájárulva az alacsony születési számokhoz. Több százezezer, sőt akár több millió ember került az utcára a szektor bedarálásával.
Ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, a hatóság nyíltan fellép a magamutogató, luxustermékekkel vagánykodó influenszerek ellen, így a közösségi média platformok folyamatosan arra kényszerülnek, hogy tartalmakat töröljenek és felhasználókat tüntessenek el a kormánytól érkező figyelmeztetések kereszttüzében.
Bajban a tartalomszolgáltatók is
A már említett iQiyi szintén horrorisztikus negyedévet zárt, több mint 268 millió dolláros veszteséget összehozva, a cég részvényei több mint 85 százalékkal zuhantak 2021-hez képest, nyilvánvalóvá téve a befektetők aggodalmát. Gong Yu, a platform feje még novemberben úgy fogalmazott, hogy a szektor legnagyobb problémáját a tartalom fojtogató hiánya jelenti, amelyért részben az új filmeket és sorozatokat csak lassan jóváhagyó cenzorok felelősek.
Azonban úgy tűnik, hogy már a tartalom előállításával is gondok vannak, hiszen több film- és sorozatkészítő is azt tapasztalta, hogy lassan bármilyen kompromisszumokat is kötnek a kreatív munka során, semmi sem garantálja azt, hogy ezek az alkotások valóban átjutnak majd a cenzúrán.
Repkednek a bírságok
Úgy tűnik, hogy Peking azt szeretné, ha kibertere a kormányzás és a nemzet megfiatalításának eszközévé válna – aki pedig nem ezt a célt szolgálja, az büntetésre számíthat.
December közepén az ország internetes szabályozó hatósága elrendelte, hogy több mint 20 ezer kiemelkedően befolyásos influenszer fiókját töröljék a közösségi média platformok, köztük olyan emberekét, akik kritizálták az ország történelmi alakjait, de a botrányokba keveredett művészek, és a legnagyobb streamerek is elbúcsúzhattak követőiktől.
A szigorítások és a korlátozások mellett komoly bírság összegekről is szó van, elég csak arra gondolni, hogy szeptemberben rekordösszegű, 2,8 milliárd dolláros trösztellenes bírságot szabtak ki az Alibabára. Ezt egy hónappal követte a Meituan élelmiszer-kiszállító óriásra kiszabott 530 millió dolláros bírság. A Weibo, Kína Twitter-szerű platformja január és november között 44 alkalommal kapott bírságot, míg a Doubant, a népszerű film- és könyvismertető oldalt 20-szor meszelték el ugyanebben az időszakban.
Megszöksz vagy megszoksz?
A szigorítások és a bírságok tükrében nem meglepő, hogy lojalitása bizonyítására sok techcég úgy pozicionálja magát, hogy részt tudjon vállalni olyan kulcsfontosságú technológiák kiépítésében, amelyek segítségével meg lehet szabadulni azoktól a vélt gyengeségektől, amelyeket Hszi elnök szerint az Egyesült Államok ki tud használni Kínával szemben. Ezek a cégek egyebek mellett most félvezetőket és megújuló energia megoldásokat is fejlesztenek.
A szoruló hurkot azonban nemcsak a szektor cégei, hanem a munkavállalók is megérzik, és az eddig techkarrierről álmodó fiatalok közül sokan már sokkal inkább a biztonságosabbnak ítélt közigazgatásban keresnek állást, még akkor is, ha ezek kevesebbet fizetnek.
2022-ben nagyjából 10 millió kínai fejezi be az egyetemet, így a frissdiplomás munkaerő nyomása csak nőni fog – ezt szem előtt tartva különösen fontos kérdés, hogy meddig fogják tudni felszívni más ágazatok a néhány éve még virágzó techszektorból kiszoruló tehetséges és jól képzett dolgozókat.
