„Az adósságállomány újratermelődése egy úgynevezett fűrészfog, azaz minden évben ugyanúgy létrejön. Nem lehet valóságos az, hogy az egészségügyi intézmények minden évben ugyanazokat a hibákat követik el. Aki hibázik, egyszer itt, másszor ott hibázik, nem mindig ugyanott. Megvizsgáltuk évekre lebontva az adósság felfutásának mértékét. Párhuzamosan emelkednek minden évben ugyanabban az ütemben és meredekségben. Minden bizonnyal ezek a tendenciák valamilyen „szervi” problémát jelentenek, amely nagyon mélyen gyökerező strukturális, finanszírozási okokat mutatnak” – jelentette ki lapunk megkeresésére Molnár Attila finanszírozási szakértő, az (EGVE) távozó elnöke, a zalaegerszegi kórház egykori gazdasági igazgatója.
Kérdésünkre, hogy tételesen miből állhat össze egy kórház adósságállománya, a legfontosabb elemként a kórházak államilag determinált költségvetését említi. Az államilag meghatározott büdzsé tökéletesen működik az államigazgatás számos területén (hivatalok, iskolák, óvódák, bölcsődék), ahol a tervezett ellátás vagy szolgáltatás nem változik évközben. De a kórházak a betegellátás miatt nem tudnak így működni, a spontán történések miatt képtelenség előre kiszámítani, hány beteget kell ellátni egy évben. Óriási ellentmondás húzódik abban is, hogy míg az államháztartási törvény előírja, fedezetlen kötelezettségvállalás nem vállalható, addig az egészségügyi törvény kimondja, hogy a beteg nem maradhat ellátatlanul.
Az égető szakemberhiány következménye
„Sokan kérdezik tőlünk, miért nem tudunk megfelelő költségvetést kalkulálni? A válasz erre az, hogy ha valaki egyszer főre lebontva megmondja, hogy abban az évben hány embert kell ellátnunk, akkor fogunk tökéletes büdzsét felmutatni” – véli Molnár Attila.
Az elmúlt években számtalan dolog növelte a kórházak kiadásait, ilyenek például az áfaváltozások, vagy a sok apró adómódosítás, amelyek beépültek, pedig azok finanszírozási oldala nem biztosított. Az remek, hogy az elmúlt időszakban mennyi többletpénzt kapott az egészségügy, de ezek szinte teljesen mértékben bérre mentek el. A szakértő felhívja a figyelmet, hogy nem a közalkalmazotti bérekre gondol. Kevés az egészségügyi személyzet, ezért az ellátások jelentős, kulcsfontosságú részét – például aneszteziológia – olyan orvosok látják el, akik szerződéses kapcsolatban állnak a kórházakkal. Ebből következik, hogy olyan ellentételezési megállapodások születnek, amelyek a kórházak számára nagyon nehezen kezelhetőek. Ha drága is, be kell vállalniuk, különben műtétek maradhatnak el. Itt jön be az égető szakemberhiány, aminek hatására ez az állapot létrejöhetett.
„Remek, hogy a vidéki kórházakban fantasztikus fejlesztések történtek, de azt látni kell, hogy az új épületek, az új technológiák üzemeltetési szempontból fajlagosan lényegesen drágábbak, mint előtte. Például, ha klimatizáltak egy épületet, akkor annak a megemelkedett rezsijét is a régi keretből kell finanszírozni, annak tehát nincs fedezete. Ez olyan, mint amikor drágább autót veszek, akkor abba drágább alkatrész is kell”
– mondja a szakértő.
Lehet olcsó, de olyan is
És akkor ott van még, hogy exportigényes a gyógyellátás, a gyógyszerek, orvostechnikai eszközök döntő része külföldről származik. Ezek árát pedig alapjaiban befolyásolják az árfolyamemelkedések. Nyilvánvaló, hogy a szolgáltatók ezt beépítik, már csak azért is, mert tudják, hogy 7-8 hónappal később fogják megkapni termékeik díját. Sokszor nekik is hitelből kell mindezt finanszírozni, s ennek a költségei nyilvánvalóan beépülnek áraikba.
„A miniszterelnök úr említette, hogy a multik okozzák a többletköltségeket. Ha itthonról meg lehetne venni a szükséges termékeket, onnan vásárolnának a kórházak. De külföldről két helyről lehet behozni. Az olcsóbb Kínából, vagy olyan országból, ahol minőséget gyártanak. De a kínai termékek használhatatlanok. Négy kínai gumikesztyűt elszakít az orvos, mire talál egy jót, míg egy európai országból vásárolt gumikesztyű mindegyike kiváló termék” – mutat rá a szakember. E vásárlások közbeszerzési eljárásokon alapulnak. Ezeket minimum két szinten ellenőrzik, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) és a Miniszterelnöki Hivatal.
„Ha a multik ilyen gaz dolgokat csinálnak, hogy extraprofithoz jutnak a magyar kórházak oldalvizén, akkor hogyhogy nem derül ki ezeken az ellenőrzéseken?”
– teszi fel a kérdést az EGVE volt elnöke, aki a január 14-i önkormányzati egészségügyi napokon is ezekre a kérdésekre keresi majd a választ előadásában.
Mint mondja, a finanszírozás elmaradottsága is hozzátesz az adóssághoz. Nem tartható állapot, hogy kórházon belül az orvosi szakmák egyikét a másik terhére dotálják. Ezt a komplex kérdést rendszerszerűen kell megoldani, nem tűzoltásszerűen. Arra a kérdésre, hogy a gazdasági igazgatók kulcsszerepét tölthetnének-e be a kórházakban, azt mondja, Magyarországon ma nincsenek abban a helyzetben, hogy azt mondják: nincs tovább, elzártam a pénzcsapot. Mert a betegek meg jönnek. Ezért egy gazdasági igazgató nyilván kreatívan kitalál valamit, hogy az egészségügyi törvénynek megfelelően a beteget ellássák.
Végleges helyett részmegoldás
Hogy hol lehetne spórolni, kifejti, vannak bizonyos eszközök, amikkel átláthatóbbá, nyomon követhetőbbé lehetne tenni a gazdálkodást, de ezek sincsenek ingyen. A meglévő gazdasági, műszaki és ellátási folyamatokat érdemes lenne átfazonírozni, hogy jobban látható legyen, mi történik a kórházban. Az EGVE nem állítja, hogy nincs pazarlás, hogy nincsenek hibák a gazdálkodásban, de azt világosan látni, hogy ezeket a hibákat lehetne kezelni. De míg az orvosok és szakdolgozók bére 2-2,5-szeresére növekedett, az ugyanitt dolgozó gazdasági, műszaki kollégák munkadíja alig lett korrigálva. Köztük is szakemberhiány van, pedig azt, amit az Állami Számvevőszék kér, hogy precízen minden le legyen könyvelve és vezetve, ezeknek az embereknek lenne a feladata. Céljuk, hogy a kórházak nyugat-európai mintára tudjanak olyan technikákat használni, amelyek ésszerűsítik a régi, rutinszerű folyamatokat.
De a lényeg továbbra is az, hogy szükség van többletforrásra a rendszerben, mert varázslattal nem lehet megoldani már dolgokat. A mai kórházi vezetőket most már kivétel nélkül az Orbán-kormány helyezte az intézmények élére, s ha őket nem látják most megfelelő szakembernek, nincs mit mondani. A központosított adósságrendezésről Molnár Attila azt mondja, nem lehet végleges megoldás, hiszen ezzel sem történik teljes, csak részleges rendezés.
