Mint arról beszámoltunk, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint 2025 áprilisában a bruttó átlagkereset 708 300 forintra emelkedett, ami az előző év azonos időszakához viszonyítva 63 ezer forintos, azaz 9,8 százalékos növekedést jelent.
Az abszolút számnál lényegesebb, hogyan alakultak a reálkeresetek, azaz a bérek növekedése hogyan viszonyult az inflációhoz. Nos, jó hírünk van – és nem az idei kormánypropagandai értelemben. A reálkeresetek ugyanis áprilisban 5,2 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábbinál, ami azt jelenti, hogy ennyivel nőtt a fizetések vásárlóereje.
Ráadásul – ahogy az az alábbi grafikonunkon is látható – egy fél éve tartó negatív trend tört meg. A tavaly októberben még 9,4 százalékos éves szintű reálkereseti rátát az azt követő hónapokban egyre alacsonyabbak követték, a februári, majd az azzal megegyező márciusi 3,5 százalék volt a lokális mélypont. E szintről sikerült áprilisban elrugaszkodni, ami annyira jól sikerült, hogy az 5,2 százalékos szám még a januárit is lekörözte.
Most akár tényleg indokolt lehet az utóbbi hónapokban a gyenge, negatív adatok kommentálásánál is menetrendszerűen érkező kormányzati sikerpropaganda. Ez természetesen most is megjött, ám nem igazán lett érdemi: csak azt nem tudtuk meg abból, hogy mi okozta a trendfordulót. A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyanis a 2026-os választások árnyékában ezúttal sem tudta türtőztetni magát, a szokásos politikai lózungokat puffogtatta el, brüsszelezett és ukrajnázott.
Így ismét a hazai makrogazdasági elemzők okfejtéseire voltunk kénytelenek hagyatkozni.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza számára kellemes meglepetést okozott az áprilisi kereseti adat, az előző havi 8,5 százalékról 9,8 százalékra gyorsult az átlagkeresetek növekedési üteme, mivel azt várta, hogy a növekedési ütem nagyjából az előző havival egyezik meg, sőt, olyan előrejelzések is voltak, amelyek a keresetemelkedés további lassulását várták – ez eddig szerencsére nem jött be.
Ezzel szemben Molnár Dániel, az MGFÜ vezető elemzője szerint nincs itt semmi látnivaló, ő számított arra, hogy a gazdasági kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanság miatt a rendszerint március-áprilisig zajló év eleji bértárgyalásokon a megállapodások későbbre tolódhattak idén, amely márciusban átmenetileg alacsonyabb bérnövekedést okozott.
A számok azt mutatják, hogy az idén eddig jobban járt, aki magáncégnek dolgozik. Az átlagkeresetek növekedésének gyorsulása ugyanis a vállalkozásokhoz kötődik, itt 8,5-ről 9,9 százalékra gyorsult a növekedés üteme, míg a közszférában maradt 8,4 százalék. A versenyszféra bérfolyamataiban Molnár szerint a minimálbér és a garantált bérminimum év eleji 9, illetve 7 százalékos emelése játszott jelentős szerepet, amelyhez a magasabb bérkategóriákban is igazítják a bérfejlesztéseket.
A nagyobb súlyú ágazatok közül pont azokban gyorsult a legnagyobb mértékben a béremelkedés (feldolgozóipar, szállítás, raktározás), ahol a márciusi adat alacsonyabban alakult, és amelyeket exportorientáltságuk okán leginkább befolyásol a külső kereslet gyengélkedése, így a béremeléseket illetően is itt lehettek a vállalatok a legóvatosabbak.
Az egyes ágazatok közül a legnagyobb mértékben az energiaiparban (26,4 százalék), a vízgazdálkodásban (20,0 százalék) és az oktatásban (18,7 százalék) nőtt az átlagkeresetek értéke, míg a legkisebb emelkedés az egészségügyi, szociális ellátásban (2,1 százalék, ezen belül az egészségügyben minimális csökkenés) és a bányászatban (5,5 százalék) történt.
Abban, hogy a költségvetési szférában márciushoz hasonlóan éves szinten 8,4 százalékkal emelkedett az átlagkereset, a minimálbér és a garantált bérminimum növelése mellett az MGFÜ vezető elemzője szerint a legnagyobb szerepe a pedagógusbér-emelésnek volt. Az oktatás mellett a szociális ellátás ágazatban is két számjegyű bérdinamikát regisztrált a KSH, de a közigazgatásban is infláció felett nőttek a bérek, miközben az egészségügyben már márciusban bekerült a bázisba a tavalyi béremelés.
Jelentősen, 8,6-ról 12,5 százalékra gyorsult ugyanakkor a növekedési ütem a nonprofit szférában is – hívta fel a figyelmet Regős. Ami szerinte egyben azt is jelenti, olyan nagyon nagy probléma mégsem lehet a munkaerőpiacon, hiszen akkor a vállalkozások kevésbé lennének rászorítva a béremelésre. Szemben a munkaerőpiaci felmérés adataival, itt a teljes munkaidős alkalmazottak számában sem látszik akkora ingadozás: a vállalkozásoknál havi alapon mintegy 5 ezer fős növekedés, míg éves alapon mintegy 8 ezer fős csökkenés történt, míg a teljes nemzetgazdaságban havi alapon 9 ezer fős bővülés, éves alapon pedig ezer fős növekedés történt. Ez a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint szintén nem igazolja vissza azt, hogy a munkaerőpiaci folyamatok kedvezőtlenek lennének, a munkaerőpiaci statisztika ingadozása inkább a statisztikai módszertan sajátosságaiból (mintavétel) fakadhat.
Azt az elemzők egyöntetűen kedvezőnek tekintik, hogy áprilisban a mediánbér az átlagbérnél gyorsabb ütemben, 10,2 százalékkal emelkedett – azaz nagyjából megfelelt a teljes keresetemelkedésnek –, amely Molnár szerint jelzi, hogy a bérnövekedés széles alapokon nyugszik, a legkisebb bérek emelése révén az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat is érinti.
Fotó: Depositphotos
A reálkeresetek – már említett – fél év utáni újbóli növekedése kapcsán Regős azt tartotta szükségesnek kiemelni, hogy ez olyan szint, ami már elő tudja segíteni a fogyasztási érdemibb bővülését és így támaszt tud adni az idei GDP-növekedésnek. Hozzátéve: remélhetőleg ez az üzem fennmarad, amiben persze kulcskérdés az, hogy az inflációt sikerül-e hosszabb távon is féken tartani, illetve a jegybanki célhoz (ez 3 százalék – a szerk.) közelíteni. Természetesen az is kérdés a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint, hogy a vállalkozások hatékonyságnövekedéssel ki tudják-e gazdálkodni a fokozatos bérfelzárkózáshoz szükséges forrásokat – ha a munkaerőpiac feszes, akkor viszont ez szükséges a túléléshez.
Regős abban bízik, hogy az áprilisi adat után remélhetőleg nagy meglepetés a bérstatisztikában idén már nem lesz és ha nem is a mostani 9,8 százalékos ütemben (mert ebben azért egy-két ágazatban lehettek egyedi tételek), de a korábbi előrejelzésének megfelelően 9 százalék körüli mértékben nőni tud az átlagkereset az idei évben, ami egy 4,5 százalék körüli inflációt figyelembe véve 4 százalékos átlagbérnövekedést jelentene. Ez a prognózis szinte hajszálra megegyezik Molnáréval, aki szerint, ha ez az előrejelzés megvalósul, az továbbra is elősegítené a fogyasztás bővülését, kiegészülve a jövedelmi helyzetet javító családtámogatásokkal.
A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza úgy véli, a bérnövekedés kapcsán az év vége felé kérdés lesz az új gyárak bérfelhajtó hatása – itt az lesz meghatározó, hogy milyen ütemben, milyen kapacitáskihasználtsággal indulnak majd, hiszen ez határozza meg a munkakeresletre gyakorolt hatást, ami pedig hat a bérszínvonalra.
A már ugyancsak említett NGM-közlemény talán egyetlen hírértékű mondata, hogy a hároméves bérmegállapodás eredményeként a minimálbér 2025-ben 9 százalékkal, 290 800 forintra, 2026-ban 13 százalékkal, 328 600 forintra, 2027-re 14 százalékkal, 374 600 forintra emelkedik – igaz, ezek a számok már korábban nyilvánosságra kerültek.
Amennyiben jövőre megvalósul az ideinél magasabb minimálbérnövekedés, akkor egy 10 százalék körüli átlagkeresetnövekedés sem elképzelhetetlen (a fegyverpénz és a pedagógusok folytatódó bérfejlesztése hatását is figyelembe véve még nagyobb). Ám itt nem is elsősorban a minimálbéremelés nagysága a fő kérdés Regős szerint, sokkal inkább a garantált bérminimumé, hiszen az sokkal több munkavállalót érint.
Mindennek azonban az alfája és az omegája, hogy a gazdasági növekedés beinduljon, hiszen kedvezőbb helyzetben magasabb bérfejlesztés mellett dönthetnek a vállalatok – vélik elemzők. Ez esetben Molnár szerint akár két számjegyű ütemben emelkedhet az átlagbér.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
