Azt már Donald Trump tavaly novemberi megválasztásakor borítékolni lehetett, hogy – az előző, 2016 és 2020 közötti ciklusához hasonlóan – a „kereskedelmi háború” az egyik legsűrűbben használt kifejezés lesz a gazdasági elemzők körében. Akkor leginkább Kínát pécézte ki az amerikai elnök, de a 2025. januári beiktatása óta gyakorlatilag a világ minden országa újabb vámokat vagy legalábbis fenyegetéseket kapott a nyakába.
Emlékezetesek az április 2-án bemutatott „felszabadulás napi” vámok, amikből aztán egy óriási piaci pánik lett, majd kereskedelmi tárgyalások következtek. Az Európai Unió vonatkozásában meg is született az egyezség, az egységesen 15 százalékos teher (néhány termékkört leszámítva) augusztus elseje óta sújtja az európai beszállítókat. Kína esetében még inkább vihar előtti csendről beszélhetünk, hiszen augusztus 11-én a felek megállapodtak a vámfegyverszünet újabb 90 napos meghosszabbításáról. Itt a várakozások szerint csak rossz és még rosszabb forgatókönyvek valósulhatnak meg a határidő lejárta után.
Hirtelen eltűnt az Amerikába irányuló kínai export harmada
A tektonikus mozgások a vámtűzszünet ellenére máris megindultak az amerikai-kínai kereskedelem vonatkozásában. A távol-keleti szuperhatalom exportja féléves mélypontra süllyedt augusztusban, miután a kivitel csak 4,4 százalékkal bővült, ami kínai mércével kifejezetten visszafogott teljesítmény.
De az ördög ezúttal is a részletekben rejlik! Az Egyesült Államokba irányuló kínai export 33 százalékkal zuhant, amiben több tényező is szerepet játszott. Egyfelől a már most is érvényben lévő, 30 százalékos amerikai vámok hatása, másfelől pedig a tavalyi, nagyon magas bázis. A kínai gyártók ugyanis még a kereskedelmi háború berobbanása előtt próbáltak minél több iparcikket eljuttatni az Egyesült Államokba.
Fotó: Depositphotos
Úgy tűnik, hogy a kínai kereskedelempolitika máris alkalmazkodott az új paradigmához, hiszen míg az amerikai export bezuhant, addig az egyéb régiókba irányuló szállítások alaposan beerősítettek. Így például a délkelet-ázsiai országok felé tartó kínai kivitel 22,5 százalékkal bővült, miközben Afrikába és Latin-Amerikába is felpörgött a kereskedelmi aktivitás.
Ugyanakkor teljes mértékben nem lehet kiváltani az amerikai piac visszaszorulását, amelynek fogyasztási erejét egyik említett régió sem közelíti meg: az Egyesült Államok korábban évente több mint 400 milliárd dollár értékben szívott fel kínai árukat – írja a Reuters.
Ezért továbbra is óriási kérdés, hogy mi történik majd az amerikai-kínai vámtűzszünet után. Közgazdászok szerint, ha Trump vámjai meghaladnák a 35 százalékot, az már ellehetetlenítené az Amerikába irányuló kínai exportot, és még nagyobb átrendeződésekhez vezetne. Ráadásul az amerikai elnök a kiskapukat is bezárná, hiszen még júliusban beszélt arról, hogy 40 százalékos büntetővámot vetne ki minden olyan árura, amelyet szerinte Kínából átcímkézve visznek be az Egyesült Államokba.
A németek is átrendeznek, ami Magyarországnak is fájhat
Hasonló, de arányaiban kevésbé jelentős átrendeződéseket figyelhetünk meg az Európai Unió legerősebb tagállamánál, a Magyarország szempontjából is meghatározó Németországnál. A német export júliusban, tehát még az EU-USA kereskedelmi megállapodás életbe lépése előtt 0,6 százalékkal csökkent júniushoz képest, a várt minimális bővülés helyett.
Az Egyesült Államokba irányuló német kivitel 7,9 százalékkal zuhant egy hónap alatt. Itt majd az augusztusi adatokra különösen érdemes lesz odafigyelni, hiszen ekkor már érvényben voltak a 15 százalékos amerikai importvámok az EU-ból a tengerentúlra tartó termékekre. A 15 százalék egyébként lényeges emelkedés a korábbi, átlagosan 4,8 százalékos tarifához képest, de azért a legrosszabb szcenáriót, a 30 százalékos vámot sikerült elkerülniük az EU vezetőinek.
Fotó: Depositphotos
Az Egyesült Államok számít Németország legnagyobb kereskedelmi partnerének (a kétoldalú áruforgalom összértéke tavaly 253 milliárd eurót tett ki, és évről-évre növekedett az elmúlt időszakban), vagyis az amerikai kiesés egy az egyben történő kiváltása cseppet sem kézenfekvő.
És itt jutunk el Magyarországhoz, hiszen hazánknak pedig Németország az első számú kereskedelmi partnere. Vagyis az amerikai vámok indirekt (a reexporton keresztül) és direkt módon is hatnak a hazai kivitelre. A magyar kormány már korábban jelezte, hogy a republikánus adminisztráció intézkedései nagyjából 11 milliárd dollárnyi piacra vannak hatással, aminek a döntő hányada (mintegy 60 százaléka) az akkumulátor-iparág és a járműgyártás területét fedi le.
A vámok által leginkább érintett cégek az iváncsai SK.On, a gödi Samsung, a győri Audi és a kecskeméti Mercedes lehetnek, de meg kell említeni a készülő debreceni BMW és CATL-beruházást is, vagy éppen a Denso, a GE és a Bosch magyarországi üzemét is.
A Magyar Nemzeti Bank még márciusban közölt inflációs jelentésében azt írta, hogy Magyarország a teljes hazai kibocsátás közel két százalékát exportálja közvetlenül az Egyesült Államokba. Ha pedig a közvetett, beszállítókon keresztüli kivitelt nézzük, akkor az amerikai kitettségünk eléri a GDP 2,9 százalékát. Ez kis mértékben meghaladja az EU átlagát (2,5 százalék) és a hetedik legnagyobb az Európai Unió gazdaságai közül.
Esengve néz a munkaerőpiac a Fedre
Az Egyesült Államok legfontosabb célkitűzése az importvámok bevezetésével a meglévő jelentős külkereskedelmi hiányának csökkentése, illetve a hazai gyártás és termelés felfuttatása.
Először nézzük a kereskedelmi deficit kérdését! Ebben a tekintetben Donald Trump első ciklusában sem tudott jelentős eredményeket elérni, és egyelőre a legújabb próbálkozása is falakba ütközik. Az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya júliusban nagymértékben, 32 százalékkal megugrott, 78 milliárd dollár fölé.
Továbbra is a Kínával szembeni áruforgalmi deficit a legjelentősebb, 14,7 milliárd dollár. Majd az Európai Unió következik, 11,9 milliárd dollárral. Mindkét soron egyelőre kontraproduktívak az amerikai intézkedések, de könnyen lehet, hogy ennek hátterében – például az EU esetében – még a tényleges vámtételek életbe lépése előtti exportfelpörgetés áll. Az augusztusi adatok itt is érdekesebbek lehetnek majd, mind Kína, mind az uniós országok viszonylatában.
Ami viszont már most is erőteljesen érzékelhető, az az amerikai munkaerőpiac hirtelen megroppanása. Augusztusban közel négyéves csúcsra, 4,3 százalékra emelkedett az amerikai munkanélküliségi ráta. Júniusban havi alapon 13 ezerrel csökkent a foglalkoztatottság a nem mezőgazdasági ágazatokban, amire 2020 decembere óta nem volt példa. A legfrissebb, augusztusi adatok is csak enyhe, 22 ezres növekedést mutatnak.
Fotó: Depositphotos
Elemzők az egyik legfontosabb okként az amerikai kormányzat vámpolitikáját nevezik meg, a vállalatok ugyanis az importot korlátozó intézkedésektől és leginkább a bizonytalanságtól tartva nem akarnak új embereket felvenni. Az egyetlen kiutat most az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatcsökkentése jelentheti, amivel új életet lehelhetne a gazdaságba és serkenthetné a cégek beruházási kedvét.
A Standard Chartered a Fed szeptember 17-i ülésén egyenesen 50 bázispontos kamatcsökkentést vár, amivel 4 százalékra süllyedhetne az alapkamat. A Barclays és a Bank of America várakozásai ennél visszafogottabbak, hiszen jövő hét szerdán csak 25 bázispontos lépésre számítanak, amit viszont még legalább egy hasonló mértékű csökkentés követhet az idei évben. Ez egybevág a piaci szereplők elvárásaival, akik 90 százalékos valószínűséggel áraznak egy 25 bázispontos, valamint 10 százalékos valószínűséggel egy 50 bázispontos vágást szeptemberben.
A Fedre az amerikai munkaerőpiac gyenge teljesítménye mellett az amerikai elnök pressziója is nehezedhet. Donald Trump korábban többször is kamatcsökkentésre szólította fel a Jerome Powell vezette testületet (eredménytelenül), amivel folyamatos szóbeszédet adott a piacoknak a jegybank függetlenségével kapcsolatban.
Úgy tűnik, hogy ebből a narratívából próbál most visszatáncolni a Fehér Ház, ugyanis Kevin Hassett, a Nemzeti Gazdasági Tanács igazgatója a CBS-nek azt nyilatkozta, hogy „a központi banknak teljesen függetlennek kell lennie a politikai befolyástól, beleértve Trumpot is”. Majd hozzátette, hogy „azokban az országokban, ahol a vezetők át tudták venni a központi bankokat, azt látjuk, hogy ez inflációhoz és a fogyasztók szenvedéséhez vezetett.”
Könnyen lehet tehát, hogy egy megelőző csapást láthattunk most Hassett részéről: nehogy a gyanú legapróbb szikrája is rávetüljön a Fedre a jövő héten, hogy politikai nyomásra nyúl hozzá a kamatokhoz, amik kereken egy éve változatlanok.
