Ha megnézzük a mai dátumot – március 31-e – és ezt összevetjük a ténnyel, hogy bár az Országgyűlés ma ülésezik, de igazságügyi reformokról szóló törvényjavaslatot még be sem nyújtottak a parlament elé, akkor kimondható, hogy biztosan nem fogja ma elfogadni az Országgyűlés az Európai Unió által a befagyasztott uniós források folyósításának egyik alapvető feltételeként meghatározott igazságügyi reformról szóló törvényt.
Mit jelent ez? Azt biztosan, hogy még egy darabig biztosan nem fog még csak elvi döntés sem születni az Európai Bizottságban a Magyarországnak járó források folyósításáról, pedig a kifizetések tényleges megkezdésének dátuma még ezután is bizonytalan lenne. Mennyi pénzről van szó, hány milliárd forint forrás kifizetése függ közvetlenül az igazságügyi területen végrehajtandó reformoktól? Mint arról korábban lapunk is írt, a feltételességi mechanizmus keretében az Unió 17, úgynevezett szupermérföldkövet határozott meg, amelyeket a magyar kormánynak a források feloldásához teljesítenie kell, majd ezt később a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközzel (RRF) kapcsolatosan újabb tízzel egészítette ki, ebből négy tartozik az igazságügy területére, pontosabban írja elő a bíróságok függetlenségének megerősítését.
Az ezzel foglalkozó szakértőkön kívül kevesen látják át, hogy a különböző jogcímeken érkező – vagyis hát jelenleg éppen nem nagyon érkező – uniós pénzek közül pontosan melyek azok, amelyeknek kifizetése e mérföldkövek nélkül biztosan nem kezdődhet el, de hatalmas összegekről van szó. Az biztos, hogy az uniós helyreállítási alap részeként járó Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) nagyjából 2500 milliárd forintos vissza nem térítendő támogatása csak az igazságügyi mérföldkövek teljesítése után lenne lehívható, de a következő uniós költségvetési ciklus tíz különböző operatív programjának a forrásai is kötve vannak ehhez.
Ujhelyi István független EP-képviselő számításai szerint összesen 16 ezer milliárd forint, azaz minden magyar állampolgár számára nagyjából 1,6 millió forint forog kockán, persze ennek megszerzéséhez nem lenne elég csupán a négy igazságügyi szupermérföldkő teljesítése, de e nélkül biztosan nem fog sikerülni.
„A kormány által az Európai Bizottság felé tett vállalásokat Magyarországnak egészen biztosan végre kell hajtania, ha hozzá akar jutni az uniós pénzekhez. Az igazságügyi reformot, mint az uniós pénzek kifizetésének feltételét több uniós testület döntése is biztosítja”
– foglalja össze Farkas Erika, a Magyar Helsinki Bizottság a témával foglalkozó munkatársa, aki hozzáteszi, hogy a március 31-ei határidő az RRF esetében volt elvárás, de ezt láthatóan elengedte a magyar kormány, remélhetőleg a vállalások minél teljesebb körű végrehajtása érdekében.
Ez még önmagában persze nem jelenti a teljes összeg elbukását, mivel a határidő úgy volt meghatározva, hogy március 31., illetve az első kifizetési kérelem benyújtása, mindenesetre a pénzek érkezésének várható ideje szempontjából semmiképpen sem jó hír a mostani határidő elmulasztása.
Ráadásul, mint a Szabad Európának nyilatkozó uniós források kiemelték, az idő mindenképp nagyon szorít, mert fennáll annak a veszélye, hogy ha nyár elejéig nem születik kedvező döntés a jogállami feltételességi eljárás és a helyreállítási alapok ügyében, akkor a téma hosszú időre lekerülhet a Bizottság napirendjéről a 2024 tavaszán esedékes európai választások miatt. Ugyanis Ursula von der Leyen bizottsági elnök ezután már feltehetően újraválasztására fog koncentrálni, ehhez pedig szüksége lesz az Európai Parlament támogatására, ahol viszont a képviselők többsége a Bizottsághoz képest is keményebb hozzáállást tartana üdvösnek a magyar kormányhoz és Orbán Viktorhoz, így ebben az időszakban nem "állna jól" von der Leyennek egy Magyarországgal kötött kompromisszum.
Problémás tervezet
Izgalmasabb kérdés, hogy vajon mi történik, hogy áll a törvényjavaslat előkészítése, illetve az egyeztetések az Európai Bizottsággal? A magyar közvélemény elsőként és eddig utoljára a magyar kormány tervezetként nyilvánosságra hozott törvénycsomagját ismerhette meg, ezt véleményezte a Magyar Helsinki Bizottság, illetve más civil és szakmai szervezetek is. A magyar kormány gyakorlatát figyelembe véve meglehetősen szokatlan módon a Magyar Helsinki Bizottság, az Amnesty International és az Eötvös Károly Intézet egy társadalmi egyeztetésen is részt vehetett az Igazságügyi Minisztériumban, ahol valódi párbeszéd zajlott a minisztérium és a civilek képviselői között.
Bár ez mindenképp örvendetes fejlemény, a törvénytervezet akkori változatával voltak bőven problémák. Ahhoz azonban, hogy ezeket megértsük, először is röviden tekintsük át, mit kért a Bizottság a magyar kormánytól. A négy mérföldkő röviden ezt tartalmazta:
- Az Országos Bírói Tanács (OBT) szerepének és hatásköreinek megerősítése
- A kúriai bírók függetlenségének megerősítése, a politikai befolyásolástól való erősebb védelme
- Azon akadályok megszüntetése, amelyek a magyar bírók az Európai Unió Bíróságához fordulásának útjában álltak – erre akkor lehet szükség, ha a bírók úgy látják, hogy a hazai és az uniós jog nincs összhangban
- Annak a lehetőségnek a megszüntetése, hogy a hatóságok a rájuk nézve kedvezőtlen ítéleteket az Alkotmánybíróságon támadhassák meg
Farkas Erika szerint a kormány által benyújtott csomagról általánosságban az mondható el, hogy
„részletkérdésekben hajlandó lépésekre, kompromisszumokra, de a nagyobb horderejű és fontos kérdésekben megpróbál kitérni a valódi változás elől"
Erre többféle módszert alkalmazott a kormány, volt kérdés, amit egyszerűen kihagytak a tervezetből, de olyan is, ahol látszólag belekerült a szükséges változtatás, azonban ellentétes értelmű mögöttes szabályokat is életben hagy. Előbbire példa, hogy az OBT-nek azt a jogát, hogy mérlegelhesse a bírói vezetőknek jelölt személyek függetlenségével, pártatlanságával, feddhetetlenségével és integritásával kapcsolatos körülményeket, nemes egyszerűséggel kihagyták a tervezetből, pedig ez konkrétan szerepelt az uniós követelmények között. Kapott ugyan az OBT vétójogot az OBH elnöke és Kúria elnöke kinevezésével kapcsolatban, de ezt is kiüresíti a javasolt jogszabály.
A részletszabályozásokkal való „játék” esetére példa, hogy az OBT elméletben ugyan a Bizottság kérésének megfelelően betekintési jogot kapna a bíróságok igazgatásával kapcsolatos információkhoz és iratokhoz, ám ezt a törvénytervezet csak „a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok betartása mellett” engedné meg, azaz valójában e jog gyakorlását is lehetetlenné tenné, vagy nagyon megnehezítené. A Kúria függetlenségével kapcsolatos mérföldkő esetében hasonló probléma, hogy ugyan az elvárásoknak megfelelően a Kúria elnöke nem lenne újraválasztható – viszont ha az Országgyűlés nem tud kétharmaddal új elnököt választani, a regnáló elnök korlátlan ideig hivatalban maradhatna (a pozíciót most a bírói testületen kívülről megválasztott, sok bírálatot kapott, ítélkezési gyakorlattal nem rendelkező Varga Zs. András tölti be, aki saját bevallása szerint is a korlátozni akarja a bírói hatalmat a végrehajtóival szemben).
Hasonló problémák vannak az összes mérföldkővel kapcsolatban (ezekről részletesebben két kiváló összefoglalóban olvashat itt, valamint itt). De miért fontos ez ennyire? – kérdezhetnénk. Jogállamiság, feltételességi mechanizmus, szupermérföldkövek, az OBT jogköreinek részletes szabályozása, a Kúria elnökének személye – nehezen érthető és nehezen követhető, mi is történik, és miért is lenne ez fontos egy átlagember számára.
Ha nincs függetlenség, nincs igazság
Valójában viszont nagyon is minden magyar állampolgár bőrére megy ez a játszma. Egy valódi demokrácia alapköve a hatalmi ágak, a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány, a törvényhozás, valamint a bíróságok elválasztása egymástól, valamint a kormány hatalmát korlátozó fékek és ellensúlyok rendszerének megléte. Magyarországon a bíróságok függetlenségének különlegesen nagy a tétje, mivel a folyamatos veszélyhelyzet, valamint a kétharmados kormánytöbbség miatt a törvényhozás valójában nem tud érdemi kontrollt gyakorolni a végrehajtó hatalom felett, amit a kormány kitalál, abból akár másnap hatályos jogszabály lehet, mindenféle kontroll nélkül. A különböző alkotmányos szervek vagy testületek többségét a NER 13 éve alatt bedarálták, kiüresítették vagy a kormányhoz lojális emberekkel töltötték fel (lásd például a legfőbb ügyész vagy az ombudsman szerepét).
Jelenleg tehát a magyar kormány hatalmának utolsó érdemi korlátját a nagyjából 3 ezer bíróból álló bírói szervezet jelenti, de az ő függetlenségük aláásására is régóta törekszik különböző módokon a kormány. Ugyan ez még teljesen nem történt meg, az Unió által kért reformok nélkül komoly veszély fenyegeti.
„Ez a küzdelem 2011-2012-ben kezdődött. A bírósági igazgatási modellel súlyos problémák vannak, ez az uniós csomag részben ezt próbálja kicsit kiegyensúlyozni”
– mondja el Farkas Erika. Ha pedig a bíróságok nem lennének már a kormánytól függetlennek tekinthetők, az óriási gond lenne, és nem csak azok számára, akik valamilyen törvényszegés miatt kerülnek bíróság elé. Egy adásvételi ügylet esetén, ha a földhivatalnál valami nem úgy sikerül, ahogy kéne, akkor is a bíróság előtt kell az állampolgárnak az igazát a kormány egyik szerve, a földhivatal ellen bizonyítania – képzeljük el, milyen problémás az, ha itt egy a kormányhoz való lojalitása alapján kinevezett bíró ítélkezik. De bármilyen ügyes-bajos peres ügyben, ahogy a büntetőügyekben is, az egész eljárás alapját a bírói függetlenség képezi.
„A bírói hatalom esszenciája, hogy független. A függetlenség nem a bírák előjoga, hanem garancia a polgárok számára arra, hogy az ügyükben igazságos és törvényes ítélet születik”
– magyarázza Farkas Erika, hozzátéve hogy önmagában az sem oldana meg minden problémát, ha a kormány maradéktalanul teljesítené az erre vonatkozó uniós feltételeket. Az OBT jogainak megerősítése is csak akkor ér valamit, ha annak tagjai nem függenek azoktól az igazgatási vezetőktől, akiknek a tevékenységét ellenőrizniük kell. A jelenlegi tagok mandátuma alig egy év múlva lejár, és a reformok következményei nagyban függeni fognak attól is, hogy az új összetételű OBT mennyire lesz elkötelezett a megerősített jogköreinek gyakorlása mellett. Ez persze nem az uniós reformokon fog múlni, de minden probléma, személyi kérdés megoldását nem is lehet elvárni egy külső szereplőtől, ez már az állampolgárok, jelen esetben a jelölteket megválasztó bírák felelőssége.
Ki húzza az időt?
Mit tudunk arról, hogy mennyit változott január óta a törvénytervezet és hogy állnak a tárgyalások a Bizottsággal? Nem sokat. A Magyar Helsinki Bizottságnál sem tudnak arról semmit mondani, észrevételeikből mi kerül majd be a javaslatba. Gulyás Gergely a múlt heti Kormányinfón az uniós feltételek teljesítésével kapcsolatban általánosságban arról beszélt, hogy letárgyalt törvényjavaslatok ügyében várják a Bizottság visszajelzését, de Brüsszelben „húzzák az időt”.
Azt, hogy ez vonatkozik-e az igazságügyi reformcsomagra is, azt nem tudjuk, ahogy hivatalosan arról sem adtak ki semmilyen információt, mikor és milyen változtatásokkal várható a törvénycsomag beterjesztése és az arról történő szavazás az Országgyűlésben. A Népszava egy tegnapi írásában úgy fogalmazott, „dossziékat ismerő forrásaink szerint a tárgyalások a véghajrában vannak, de még nem zárultak le”.
Megkérdeztük az Igazságügyi Minisztériumot is minderről. A következő kérdéseket küldtük el:
- Milyen stádiumban van most a törvényjavaslat, a januárban megismert változatához képest történtek módosítások rajta a civil szerzetek, illetve a Bizottság javaslatai alapján? Mikor ismerhetjük meg ezeket?
- Mikor várható, hogy az Országgyűlés elé kerül a törvényjavaslat?
- Mi az oka a késlekedésnek? Gulyás Gergely miniszter úr a legutóbbi Kormányinfón arról beszélt, hogy a Bizottság nem ad visszajelzéseket a már letárgyalt javaslatokról – az igazságügyi törvényjavaslat is ezek közé tartozik, visszajelzésre vár a magyar kormány?
- Mennyiben veszélyezteti az uniós forrásokhoz való hozzáférést ez a mostani késedelem?
A minisztérium válaszát változtatás nélkül közöljük:
„Brüsszelnek a közeljövőben ki kell fizetnie a Magyarországnak járó forrásokat, hiszen Magyarország Brüsszel minden eredeti feltételét teljesítette a megadott határidőre. Brüsszelnek eredetileg 17 feltétele volt, Magyarország ezeket mind a vállalt határidőben teljesítette, azonban Brüsszel nem tartja a menetrendet, húzza a tárgyalásokat, újabbnál újabb feltételekkel áll elő. Az új feltételek teljesítésében is ésszerű [sic!] kompromisszumokat kötünk, azokat a kéréseket támogatjuk, amelyeknek jogalapjuk nem volt, de Magyarország érdekeit nem sértették. Most is folyamatos a párbeszéd az Európai Bizottsággal, az igazságszolgáltatási kérdésekben is megállapodtunk. Kezdettől egyértelmű, hogy Brüsszel politikai nyomásgyakorlásra használja az uniós forrásokról szóló tárgyalásokat, többek között azért, hogy Magyarország is beálljon a háborúpártiak sorába és a sajnos a dollárbaloldal is azért dolgozik, hogy Magyarország ne kapja meg a forrásokat.”
Az olvasóra bízzuk, hogy ebben a feltett kérdésekre talál-e bármilyen konkrét választ. A tét viszont nagy, és egyáltalán nem csak a kockán forgó, sokezer milliárdnyi uniós pénz miatt.
