Bod Péter Ákos volt jegybankelnök laptársunkon, a Privátbankáron írt cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy mivel nagy számban vannak jelenleg vitatott ügyek, ezért nem érdemes arra számítani, hogy gyors és minden kétséget elhessegető döntés születik hamarosan. A magyar kormányzati kommunikáció sem ad alapot a gyors lezárás prognosztizálására.
A folyamatos csúszás miatti forráskiesés viszont már most károkat okoz. Egyrészt a folyó fizetési mérleg mostani súlyos hiánya mellett kimarad egy finanszírozási tétel; a kieső uniós pénzeket drágább forrásbevonással kell pótolni. Másodszor: a folyamatos bizonytalanság nem tesz jót az árfolyamnak: nem ok nélküli az a körülmény, hogy míg a magyar forint a 2021-es évet 350 körüli euró-árfolyammal zárta, azóta nagy változékonyság mellett sokat vesztett az értékéből.
Bod Péter Ákos szerint igen valószínű, hogy ha a tárgyalások elakadnak, vagy akár csak a hitelminősítők számára már távoli, bizonytalan jövőbe tolódnak tovább, akkor megteszik a már kilátásba helyezett leminősítési lépést. Egyébként sem látszik immár tartalmi ok arra, hogy a román szint felett tartsák a magyar szuverén besorolást: déli szomszédunknak már működő RRF-programja van. Ez pedig elvezet oda, hogy drágább lesz a térségi mérce szerint túlzott méretű államadósságunk finanszírozása is.
Bod Péter Ákos még egy kellemetlen és aggasztó tényezőre hívja fel a figyelmet: szerinte az év első két hónapjának adatai az államadósság újabb megcsúszásának veszélyeit idézik fel, holott a térség legnagyobb inflációja elvileg a kormány kezére játszhatna abban, hogy a fogyasztáshoz és a bérjövedelmekhez kötődő állami bevételek felfúvódásán keresztül segítsen az államháztartási deficitet mérsékelni. Hogy nem így kezdődött az év, az a reméltnél mélyebb recessziót valószínűsít.
