2019. szeptember 17. 07:50
MTI

Londoni iparági elemzők szerint a szaúd-arábiai olajipari létesítmények elleni támadás sem teremtett olyan ellátási sokkot a világpiacon, mint az 1973-as olajválság, de ha a helyzet katonai konfliktussá fajul, az már komoly sokkhelyzet kialakulásának kockázatával járna.

A Commerzbank számításai szerint a szaúdi kitermelési kapacitás felének leállítása legalább 6 százalékkal csökkenti a világgazdasági szintű nyersolajkínálatot. Ezt jelezte a kezdeti piaci reakció, amely 72 dollárig hajtotta fel a hordónkénti olajárat, jóllehet utána megnyugodott piac, és az olaj hordója 65 dollárra, a pénteki záróárfolyamnál 7 százalékkal magasabb szintre süllyedt vissza. Az ő alapeseti forgatókönyvük szerint nem lesz katonai eszkaláció, és ebben az esetben a szaúdi kitermelési kapacitás belátható időn belül helyreáll.

Az amerikai stratégiai olajtartalék piacstabilizáló célú megnyitása és az a tény, hogy más országok is készleteket nyitottak meg, várhatóan enyhíti a szaúdi olajlétesítmények elleni támadás hatásait. Mindemellett a piaci ellátás jelenleg bőséges, és a kereslet a gyengülés jeleit mutatja - hangsúlyozzák hétfői tanulmányukban a Commerzbank szakértői. A ház szerint mindez azt jelenti, hogy jelenleg nincs olyan piaci feszültség, amely erősítené a támadás hatásait.

Könnyedén romolhat a helyzet

A Commerzbank elemzői szerint ugyanakkor a kockázati forgatókönyvben szerepel az a lehetőség is, hogy Irán felelőssége bebizonyosodik, és ebben az esetben felmerül a helyzet eszkalálódásának veszélye.

Irán katonai támadás esetén valószínűleg megpróbálná elvágni a Hormuzi-szoroson áthaladó olajszállítmányok útját, márpedig ezen az útvonalon halad át a globális tengeri olajexport 30 százaléka és a teljes globális termelés 20 százaléka.

A Commerzbank elemzői szerint e forgatókönyv megvalósulása esetén a nyersolaj hordónkénti ára gyorsan 100 dollár fölé emelkedhetne, és ez már masszív kínálati oldali sokkot jelentene.

A ház szerint ugyanakkor a legrosszabb forgatókönyv-változat sem jelentene „második 1973-at.” Az akkor életbe léptetett arab olajexport-embargó 1974-re 250 százalékkal emelte az 1973-as átlaghoz képest a nyersolaj árát, és ez annak idején felgyorsította az amerikai gazdaság növekedésének akkor már folyamatban lévő visszaesését, gyors ütemben felhajtva egyben az inflációt és a munkanélküliséget. Azóta - éppen az 1970-es évek olajsokkjainak hatására - drámaian csökkent a nagy olajfogyasztó gazdaságok nyersolaj-intenzitása, vagyis a nyersolajigény és a gazdasági reálkibocsátás közötti korreláció.

A Capital Economics helyzetértékelésében azt emeli ki, hogy az Aramco olajcég létesítményei elleni támadásnak a legtöbb piacon nagyon korlátozott hatása volt; a kezdeti 20 százalékos megugrás után még az olajár is alacsonyabb szintre süllyedt vissza, mint ahol hat héttel ezelőtt járt.

A ház kiemeli azt is, hogy a tízéves amerikai kincstárjegy hozama a korábbi olajár-kiugrások idején tapasztalt emelkedéssel ellentétben hétfőn 5 bázispont körüli mértékben csökkent. A Capital Economics londoni elemzői szerint ez jórészt azt tükrözi, hogy a piac inflációs várakozásai csak csekély mértékben emelkedtek, valószínűleg azért, mert a piaci szereplők azzal számolnak, hogy az olajárak mostani emelkedése rövid ideig tart, így az inflációs hatás meglehetősen mérsékelt lesz.

Nem zárható ki a katonai eszkaláció, amely már súlyosabb termelési fennakadásokat és sokkal meredekebb áremelkedést okozna, világgazdasági szintű kihatásokkal - hangsúlyozzák a cég szakértői. A ház szerint azonban valószínűbb az a forgatókönyv, hogy a szaúdi termelés fokozatosan visszaáll teljes kapacitására a következő hetekben, és így a nyersolaj hordónkénti ára az idei év végére 60 dollárig süllyed vissza.