Egyetlen teafilterből is mikroműanyag-részecskék milliárdjai oldódhatnak ki, mutatta ki egy friss tanulmány, melyről a Guardian jelentetett meg összefoglalót.
A kanadai McGill University kutatói piramis alakú filtereket teszteltek, melyekbe jellemzően a magasabb minőségű tea- és egyéb töltetek kerülnek. A gyártók ezeket a kis zsákokat jellemzően selyemzsákként írják le, de ami belőlük kiázik, az ugyanaz, mint ami a PET-palackok faláról válik le.
A kutatók négy különböző féle, a montreáli boltokban általánosan kapható teafiltert vizsgáltak meg. A filtereket felvágták, majd megtisztították, végül öt percre 95 Celsius fokos vízbe áztatták. A vizet ezután megvizsgálták mikroszkóppal, és riasztó felfedezésre jutottak.
Amikor forráspont közeli vízbe merítik ezeket a filtereket, körülbelül 11,6 milliárd mikroplasztik-részecske oldódik ki belőlük, és még 3,1 milliárd ennél is kisebb, nanoplasztik részecske.
Ezzel a friss fejleménnyel felül is kell írnunk azt a néhány hónappal ezelőtt közzétett, és már önmagában is elég rosszul hangzó becslést, mely szerint évente átlagosan 50 ezer részecskét eszünk meg, és még egyszer ugyanennyit lélegzünk be. Ha egy év során akár csak egyetlen bögre piramisfilteres teát megiszunk, már akkor sokszorosan túlütjük a korábban becsült mennyiséget.
A mikroplasztik-kutatás az utóbbi néhány évben pörgött fel, azóta megtudtuk, hogy szó szerint az egész világ csurig telítődött a műanyagrészecskékkel. Van belőlük bőven a Mariana-árokban, magashegyi környezetben, folyókban - igen, a magyarországi folyókban is - , állatokban, emberben, mindenütt. A kanadai kutatók most kicsiben megvizsgálták, milyen hatással lehet az elfogyasztott műanyag az élő szervezetre. Vízibolhákat tettek a kiáztatott teafilterek vizébe, és azt találták, hogy a műanyagot fogyasztó bolhák később fejlődési rendellenességeket és magatartásbeli változásokat mutattak.
Hogy az emberre milyen hatással van a mikroplasztik, az még nem tiszta. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete augusztusban közölt jelentése szerint eddigi ismereteink alapján a vízben levő mikroműanyagok nem jelentenek egészségügyi kockázatot, azonban a szöveg azt is kihangsúlyozza, hogy idézett ismeretek egyelőre erősen korlátozottak, és "sürgősen többet kell tudnunk a témáról."
(Guardian)
