Rengeteg elemzés született már az elmúlt bő két hónapban arról, miért is támadta meg Oroszország Ukrajnát. A felmerült lehetséges indokokat itt most nem vennénk sorba, az viszont feltűnő, hogy a sorban egyáltalán nem, vagy legfeljebb nagyon a végén tűnnek fel Ukrajna nyersanyagai. Pedig az ilyesfajta motivációkat szakértők és átlagemberek is a világ legtöbb háborúja mögött ott szokták látni – okkal vagy ok nélkül.
Szegény gazdagok
Oroszország kapcsán persze az első gondolata az az embernek, hogy minek is indítana pont a világ egyik, ha nem legnagyobb nyersanyag-nagyhatalma ilyesmiért háborút, de a helyzet az, hogy legalább két szempontból is fontosak lehetnek Ukrajna nyersanyagai orosz szempontból.
Ha vetünk egy pillantást az ukrán kereskedelmi adatokra, azt láthatjuk, hogy az ország fő exportcikkei a mezőgazdasági termékek, a vasércen, illetve az acélipari termékeken kívül pedig a nyersanyagok exportja nem szerepel túl nagy súllyal az adatokban, cserébe a finomított olaj, a szén, valamint a földgáz is ott van az öt legfontosabb importtermék között. Az ország 2020-as importjában 22 százalékot tettek ki a nyersanyagok, míg az exportban csupán 11 százalékot, tehát első pillantásra úgy tűnik, Ukrajna inkább szorul behozatalra ezen árucikkekből, exportja pedig nem túlságosan jelentős.
Csakhogy ez a közeljövőben jelentősen megváltozhatott volna. Ukrajnának ugyanis nagyon is gazdag nyersanyaglelőhelyei vannak, ám ezek jó része egyszerűen nincsen kiaknázva. Ennek részben történelmi okai vannak: a szovjet időkben például az ukrán olaj- és gázmezőket nem tartották fontosnak kiaknázni, hiszen ott volt a többi gazdag, könnyebben hozzáférhető lelőhely. Ukrajna a Szovjetunión belül nagyrészt agrárországnak volt megtartva, és az elmúlt évtizedekben sem történt nagy előrelépés a különböző nyersanyagok nagyobb volumenű kiaknázására.
Így lehetséges, hogy Ukrajna az invázió előtt is olajfelhasználásának kétharmadát, gázfelhasználásának egyharmadát, de még szénfelhasználásának is közel felét importból fedezte, miközben hatalmas készleteken ül: földgázból nagyjából 1 billió köbméter a bizonyítottnak tekintett kitermelhető tartaléka, olajból 395 millió hordónyi, szénből pedig közel 38 millió tonna. Igaz, ezek a számok eltörpülnek az orosz mennyiségek mellett, de ha beindulna hatékony kitermelésük, akkor Ukrajna nemcsak önellátó lehetne ezekből az energiahordozókból, hanem exportra is juthatna belőlük.
Ez pedig már veszélyeztetné az orosz érdekeket. Mint láthatjuk, az atomfegyverek mellett Oroszország szinte egyetlen, a Nyugat ellen felhasználható ütőkártyája az energiahordozók exportjának leállításával való fenyegetőzés. Nem nehéz belátni, hogy mekkorát fordulna a jelenlegi stratégiai helyzet, ha az uniós országok nagy mennyiségben tudnának az orosz gáz és olaj helyett vagy mellett egy közeli országból tudna jelentős készleteket beszerezni. Ha önmagában az energiahordozók nem is, a zsarolási potenciál és a piacok feletti befolyás megőrzése már elég csábító célokat jelenthetnek Moszkva számára.
Dollárbilliók a föld alatt
De energiahordozók mellett más fontos nyersanyagokkal is rendelkezik, vagy legalábbis rendelkezhetne Ukrajna. Az ország területén a felmérések szerint a 120 legfontosabb ipari nyersanyagból, például titániumból, neonból, nikkelből vagy lítiumból 117-ből található kereskedelmi mennyiségben kiaknázható lelőhely. Ezek összértéke konzervatív becslés szerint is 3 billió dollár, de egyes számítások szerit a 11 billió dollárt is meghaladhatja.
Még ennél is nagyobb jelentőségű viszont, hogy Ukrajnának komoly készletei lehetnek úgynevezett ritkaföldfémekből, többek köz nióbiumból, tantálból vagy berilliumból is. A ritkaföldfémek fontosságát az adja, hogy gyakorlatilag nélkülözhetetlenek a számítástechnikai cikkek, vagy éppen a napelemek, energiatakarékos lámpatestek, de rengeteg orvostechnológiai eszköz gyártásához is. Ugyan e fémek többsége összefoglaló nevükkel ellentétben egyáltalán nem ritka, gazdaságosan kitermelhető formában viszont nagyon is az, jelenleg az egész világ gyakorlatilag egyetlen forrásból, Kínából szerzi be ezeket. Ilyen lelőhelyek birtoklása nemcsak jelentős bevételeket hozna, hanem pénzben kifejezhetetlen stratégiai előnyökkel is járna.
Ezeket a lehetőségeket a nyugati világban is felismerték, és az elmúlt időszakban Ukrajna is tett lépéseket a kiaknázásukra. 2017-ben fogadták el az ország új energiastratégiáját, amely felgyorsította volna a nyersanyagkitermelésre adott engedélyek kiadását, néhány hónappal az invázió megindulása előtt pedig több mint 100 ajánlat érkezett egy nyersanyagkitermelésre befektetőket gyűjtő pályázati kiírásra, az Unió pedig már idén kötött stratégiai partnerségi megállapodást Ukrajnával a nyersanyagkitermelési lehetőségek előmozdítására.
Azt természetesen nem tudjuk, a moszkvai vezetés fejében mi járt, amikor parancsot adott a háború megindítására, és talán a jövőben sem fogjuk megtudni. Lehetséges, hogy csak a „nácítlanítás”, a nem létező biolaborok felszámolása, vagy a soha senki által az orosz-ukrán határra telepíteni tervezett rakéták, esetleg az orosz kisebbség „megvédése” volt a cél. Mindenesetre, ha ránézünk az ukrán nyersanyaglelőhelyek elhelyezkedésére, láthatjuk, hogy ezek nagyon jelentős része pontosan az oroszok által elfoglalt területeken vagy azok közelében, illetve az orosz távlati tervként kijelölt, Transznisztriát a Krímmel és Donbásszal összekötő tengerparti sávban, valamint az ehhez tartozó ukrán fekete-tengeri felségvizek alatt található. Ez lehet persze véletlen egybeesés is, de a fentebb látható gazdasági és stratégiai előnyök túlságosan jelentősek ahhoz, hogy ne feltételezzük, ha nem is fő, de legalább egyik célként a nyersanyaglelőhelyek megszerzése, vagy legalábbis ukrán kiaknázásuknak megakadályozása is szerepelhetett Putyin motivációi között.
Akármi is történik a következő időszakban a fronton, az mindenesetre biztos, hogy a háború az utóbbi célt eléri, tehát Ukrajna a következő években nyersanyagainak nagyobb részeihez nem férhet majd hozzá. Még ha valamilyen váratlan fordulattal az orosz csapatokat Ukrajna egész területéről kiszorítanák, és még békét is kötnének a felek, az infrastruktúra helyreállítása, a fel nem robban tüzérségi lőszerek hatástalanítása, a szárazföldi és vízi aknák eltávolítása hosszú évekig tarthat, így a közeljövőben Ukrajna nem számíthat ilyen bevételekre, a világ többi része pedig a bővülő forrásokra.
