A Mfor az év végén hosszabb elemzést írt a Naftna Industrija Srbije (NIS) szerb olajvállalat helyzetéről, amely a fő tulajdonosa, az orosz a Gazprom miatt kvázi ellehetetlenült. Az életbe lépett amerikai szankciók miatt minden olyan vállalat potenciális korlátozások és büntetések alanya lett, amely üzleti kapcsolatba kerül(ne) velük. Éppen ezért nem tudtak nyersolajat beszerezni a pancsovai finomító ellátásához, hiszen az eddig a horvátországi kikötőn keresztül az Adria-kőolajvezeték ide futó ágán érkezett. De a NIS szerbiai benzinkútjain például nem lehetett a szankciók élesítése után bankkártyával fizetni, mert a korlátozó intézkedések miatt a nyugati kártyatársaságok felfüggesztették a szolgáltatásaikat.
Ilyen körülmények között egyértelmű volt, hogy az ellátás csak úgy biztosítható a jövőben, ha a vállalatnak új fő tulajdonosa lesz. Ezt a Gazprom egy svájci illetőségű baráti céggel szerette volna megoldani, ám az első hírekre reagáltak az amerikai illetékesek, jelezve, hogy ez számukra nem lesz elfogadható.
A politikai hátszél segített?
Felmerült, hogy esetleg a szerb államhoz kerül a társaság részvénycsomagja, ahogy például Bulgáriában a hasonló problémát próbálták orvosolni. Végül azonban a választás piaci szereplőkre esett, és a Mol lett a befutó. Ebben szinte biztosan volt szerepe Orbán Viktor november végén Moszkvában tett látogatásának, ahol az orosz politikai jóváhagyásról dönthettek. Január 19-én Dubravka Đedović Handanović szerb energiaügyi miniszter jelentette be, hogy az orosz Gazprom előzetes megállapodásra jutott a Mollal arról, hogy eladja a magyar vállalatnak a NIS olajvállalatban meglévő többségi részesedését. A magyar regionális multi a jelenlegi információk szerint a NIS 56,15 százalékos többségi részvénycsomagját veheti meg az orosz Gazprom Neft-től. Ez a tranzakció stratégiai lépés a térség energetikai piaca felé, és mind üzleti, mind geopolitikai szempontból jelentős következményekkel járhat. Ugyanakkor addig nem lesz hivatalos a tranzakció, amíg az USA pénzügyi hatóságának (OFAC) engedélye meg nem érkezik.
A hírek szerint a Mol egy másik érdeklődővel, az Egyesült Arab Emirségekbeli ADNOC vállalattal társulhat és az arabok kisebbségi tulajdonrészhez is juthatnak. Pletykaszinten felmerült, hogy a magyar vállalat csak stróman lenne, aminek ugyanakkor nagyon kicsi a valószínűsége, nemcsak a miniszterelnöki lobbizás, de a Mol tevékenysége miatt is, tőzsdei vállalatként ugyanis jóval transzparensebb működésre van kötelezve annál, minthogy ilyen tranzakció részese legyen.
Nagy fogás a Molnak
A NIS felvásárlásával ugyanakkor nemcsak egy finomítót szerezhet meg a magyar vállalat, hanem egy vertikális vállalatot, hiszen a kutatástól és kitermeléstől az üzemanyagok értékesítéséig minden területen érdekelt a társaság. A NIS Szerbia egyetlen finomítója mellett egy 400 benzinkútból álló hálózatot is birtokol. A szerb hálózat mellett a vállalat jelen van a környező országokban is, így Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és Romániában is találhatók NIS-kutak.
A Mol tehát a felvásárlással nagyon megerősíti a jelenlétét a Balkánon.
Emellett fontos azt is hangsúlyozni, hogy a Pancsova finomító fedezi a szerb üzemanyagigény döntő részét, így a helyi piacon más szereplők is innen vásárolják a benzint és a gázolajat. A finomítót a délszláv háborúban nem bombázták le, majd a 2008-as privatizációt követően az oroszok teljesen felújították, így egy jó állapotban lévő, jó hatásfokkal dolgozó üzemről beszélhetünk, amelynek rövid távon nem lesznek plusz anyagi terhei.
A piac változékonysága miatt egy teljes vertikumot átfogó vállalat azzal az előnnyel jár, hogy az értéklánc bármely fokán keletkező nyereség a Mol-nál csapódik majd le. Ez most azért is izgalmas, mert a múlt év végén az Mfor Üzemanyagár-figyelő is írt arról, hogy megugrottak a finomítói marzsok, vagyis a kiskereskedelemmel (csupán a benzin eladásával) szemben ezen többet lehetett keresni.
A NIS mindezek mellett saját kutatási, termelési és logisztikai eszközökkel is rendelkezik, beleértve a feltárt olajtartalékokat és a Szerbiára, Romániára és Bosznia-Hercegovinára is érvényes kitermelési licenceket is. Bár a kitermelhető tartalék mennyisége nem különösen jelentős, ráadásul a nyersolaj ára az utóbbi egy évben kifejezetten nyomott, a Mol számára ez a kutatás-kitermelés (vagy szakszóval upstream) tevékenységet is erősíti.
Honnan jön majd az olaj?
A NIS megszerzése a vezetékek szemszögéből is érdekes lesz. Ahogy fent jeleztük, a szerbiai finomítót az Adria-vezetéken át látták el olajjal, amelyet az a Janaf nevű vállalat üzemeltet, amellyel az utóbbi években komoly árazási vitája van a Molnak. Most viszont a magyar társaság lehet az egyetlen megrendelője a horvát cégnek, hiszen a NIS megszerzésével a Mol rendelkezik majd a pozsonyi, a pancsovai és a százhalombattai finomítóval is, amelyekhez (legalább részben) érkezik a vezetéken nyersanyag. Az új helyzetben vélhetőleg a Mol tárgyalási pozíciója érdemben fog javulni, és kedvezőbb tranzitdíjakat érhet el.
Arról nem beszélve, hogy magyar szempontból is értelmet nyerhet a magyar-szerb olajvezeték építése. Erről ugyan a magyar kormány korábban azt mondta, hogy hazánk számára is előnyös, valójában azonban csak a szerb ellátásbiztonságot erősíti, hiszen közvetlen kapcsolatot teremt a Barátság kőolajvezeték déli ága és a szerbiai finomító között. A vezeték közvetlen összeköttetést biztosít a Mol százhalombattai finomítójával is. A teljes szakasz hossza megközelítőleg 300 kilométer és a tervek szerint 2027 első félévében már üzemelni fog. Kérdéses persze, hogy az orosz energiahordozókkal szembeni uniós szankciók hogyan befolyásolják a működését, de az elvi lehetősége annak is adott lesz, hogy ezen az ágon Magyarországra olajat szállítsanak. A kormány és a Mol vállalása alapján a magyarországi fejlesztés (beleértve a kapacitásbővítést és az új vezetékszakaszt) költsége előzetesen 130 milliárd forintról szólt, arról viszont nem kommunikált a beruházás kapcsán Szijjártó Péter, hogy ennek mekkora része terheli a magyar költségvetést.
A vételár és a politikai kérdések
Az ügylet kapcsán a vételár összege talán az egyik legfontosabb ismeretlen. Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője 1,4 milliárd dolláros árat tartana reálisnak.
Pletser Tamás részt vesz a Klasszis Befektetői Klub ma délutáni rendezvényén, ahol egyebek mellett az orosz-ukrán háború okozta energiaátállás hosszú távú költségeiről és regionális nyerteseiről is beszélni fog. Jelentkezzen és vegyen részt Ön is! Részletek >>
Ugyanakkor elképzelhető, hogy ennél többet fizethet majd a Mol, amit erősít az az opció, hogy a szerb költségvetésben 1,4 milliárdot különítettek el, de nem dollárt, hanem eurót (ez jelenlegi árfolyamon 1,65 milliárd dollár), arra a célra, ha valamiért kútba esne a felvásárlás.
Tényleg ilyen áron vásárolhat a Mol?
Hétfőn a Reuters beszámolója szerint Aleksandar Vucsics szerb elnök egy televíziós nyilatkozata során hétfőn arról beszélt, hogy 900 millió és 1 milliárd euró közötti összeget fizet a Mol a NIS olajtársaság 56 százalékos részvénycsomagjáért. Az előzetesen becsültnél alacsonyabb potenciális vételár minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a magyar vállalat részvényei rekordszintre ugrottak a hétfői kereskedés során. Az Erste elemzése szerint az idei 30 százalékos emelkedésében a katalizátor a NIS felvásárlása volt, melynek pozitív hatása mostanra már beárazódhatott, bár a szektortársakhoz képest továbbra is diszkonton forog a magyar vállalat részvénye.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
Ennek ellentmondani látszik, hogy a magyar kormány a pletykák szerint az összes érintett féllel egyeztetett a kérdésben, így a már említett moszkvai út mellett Orbán Viktor és Szijjártó Péter is járt Belgrádban és az amerikai út során is terítéken voltak energiapolitikai témák, vélhetőleg szóba került a NIS megszerzésének engedélyezése is. A hétvégi információk szerint az a tény, hogy az amerikai OFAC újabb egy hónap haladékot adott a NIS-nek, arra utal, hogy Washington is rábólinthat a Mol szerb üzletére.
