Egyelőre még vajmi kevés részlet ismert Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter múlt heti bejelentéséből, de az már most kijelenthető, nagyobb volumenű vagyonmozgás lehet belőle, mint a magánnyugdíjpénztári vagyon 2011-es, állami nyugdíjrendszerbe történt visszatereléséből. Mint ismert, a tárcavezető a Gazdasági Kabinet ülését követően jelentette be, megvizsgálták, „hogy a hosszútávú lekötött megtakarításokat miképpen lehetséges opcionálisan, a lakosság döntésének függvényében, adómentesen felhasználni otthonteremtés céljából”. A gazdasági tárca közleménye csupán „megvizsgálást” ír, míg a kommüniké végén úgy fogalmaznak, „az elfogadott döntéseket a Kabinet a Kormány szeptemberi ülésre terjeszti elő”, így nem világos, ezzel kapcsolatban hoztak-e a kormányülés elé terjesztendő döntést, mindenesetre Nagy Mártonék belebegtetett terve/ötlete nagy vihart kavart.
Nem csoda, hiszen több ezermilliárd forintos hosszú távú megtakarítást jelentő vagyon pihen, pontosabban dolgozik a magyar háztartásoknál. A legtöbb embert az önkéntes nyugdíjpénztárakban megtakarított pénze érinti. Ebben a formában 1,07 millió fő összesen 2040 milliárd forintnyi vagyont tett félre eddig idős korára. Szintén jelentős létszámot, 1,5 millió főt képvisel az élet- és nyugdíjbiztosításban megtakarítók népes tábora, akiknek ilyen formában félretett pénze összesen 2688 milliárd forintra rúg. Közülük a nyugdíjbiztosítást kötöttek száma idén nyáron lépte át a félmilliót. A nyugdíj-megtakarítások harmadik formájában, a nyugdíj-előtakarékossági számlán (nyesz) 93 ezer fő 538 milliárd forintja található. Az egyre népszerűbb tartós befektetési számlára (tbsz) 358 ezren fizettek be eddig 5367 milliárd forintot, ami azt jelenti, hogy
az összes hosszú távú megtakarítási formában tárolt 10 663 milliárd forint több mint felét ebben az öt (plusz egy) éves megtakarítási formában helyezték el a magyar háztartások,
de a nyugdíjcélú megtakarítások állománya is 5296 milliárd forintot tesz ki.
Nagy Márton a fogyasztás visszapattanásának elmaradását (így a gazdasági növekedés vártnál kedvezőtlenebb alakulását is) azzal magyarázza, hogy a nehezen oldódó óvatossági motívum miatt a háztartások hiába érnek el tíz százalékos reálbér-emelkedést, azt nem költik el, hanem inkább megtakarítanak.
Ezt az óvatossági tényezőt kívánja oldani a gazdasági tárca azzal, hogy ezt az irdatlan mértékű, a teljes GDP egyhatodát (!) kitevő vagyontömeget megmozgatná. Csak emlékeztetőül: a magánnyugdíjpénztári vagyon 2011-ben, amikor a tagokat „szelíd erőszakkal” visszaterelték a tisztán állami rendszerbe, ennél jóval kevesebbet, „csupán” 3000 milliárd forintot tett ki.
Fotó: Depositphotos
Kérdés persze, hajlandóak lennének-e a magyar háztartások ingatlanba fektetni az eddigi megtakarításaikat. A fenti formák közül ugyanis a tbsz-ből származó jövedelem az ötéves időszak után, míg a nyugdíjcélú megtakarítások hozama tízévnyi befektetés után
mentes a személyi jövedelemadó és így a szociális hozzájárulási adó alól is.
(Sőt, a tbsz-ből származó jövedelem a teljes futamidő alatt mentes a szociális hozzájárulási adó alól.) Emellett a nyugdíjcélú befizetések után az állam adó-visszatérítést is nyújt az öngondoskodó számára. Éppen fél évvel ezelőtt épp a kormányzat vezette be a teljesen ingyenes, a Magyar Államkincstárnál nyitható nyesz-t, ahol nyugdíjcélú megtakarításként vásárolható állampapír, természetesen adójóváírási lehetőséggel együtt. Nagy Márton mostani ötlete azonban épp ellene megy az öngondoskodást ösztönző intézkedéseknek, nem véletlen, hogy a nyugdíjasok érdekvédelmi ernyőszervezete is kemény közleményben támadta a gazdasági tárca vezetőjét.
Az előbbiekből következik, hogy csak a fent említett öt, illetve tíz évnél rövidebb ideje meglevő megtakarítások esetén lehet előny a gazdasági tárca által említett adómentesség. Azokban viszont épp a rövidebb időtartam miatt nem gyűlt össze akkora vagyon, amekkorának megmozgatása érdemben javíthatná a Nagy Márton által kifogásolt makrogazdasági számokat.
És természetesen felmerül a kérdés: egy ilyen gazdaságpolitika hogyan ösztönzi az időskori öngondoskodást?
