Amíg az április 12-i parlamenti választáson kétharmados többséget szerző Tisza-kormány nem áll fel (az új Országgyűlés alakuló ülése május 9-én lesz, Magyar Péter leendő miniszterelnök reményei szerint ezt követően a kabinet el tudja kezdeni a munkát), addig leginkább a párt hivatalos programja és többször megismételt vállalásai alapján tudunk előre jelezni a várható gazdaságpolitikai irányokkal kapcsolatban.
Bár Kapitány István, a kormány leendő gazdasági- és energetikai minisztere már a személyi-jövedelemadó rendszerének átalakításáról is elárult néhány részletet (a várható hatásokkal ebben a cikkben foglalkoztunk), egyelőre a részben még mindig zárolás alatt lévő európai uniós források hazahozatala tűnik a Tisza legfontosabb, a magyar gazdaságot a 3 éves stagnálásból talán végre kirángató ígéretének.
Az uniós pénzek segíthetnek
Több is ez, mint egy ígéret, hiszen Magyar Péter – ahogy az első frakcióülést követő sajtótájékoztatón fogalmazott – kormányfőként a harmadik külföldi útja során Brüsszelbe látogat majd, ahol egy politikai megállapodást is aláírna a befagyasztott eurómilliárdok feloldásáról.
Egyáltalán nem aprópénzről van szó: az Accorde elemzése szerint a Kohéziós Alapból hozzávetőlegesen 7 milliárd euró (a teljes keret 34 százaléka), míg a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből (RRF) mintegy 9,5 milliárd euró (a keret 91 százaléka) érkezhet Magyarországra. Ez együttesen az éves magyar GDP nagyjából 8 százalékának megfelelő összeg.
Az RRF-alapot még a koronavírus-járvány utáni válságkezelés céljából dolgozta ki az Európai Bizottság. Elsősorban a gazdasági károk helyreállítására, a zöld átállás, a digitalizáció és a strukturális reformok létrehozására használható. A regionális különbségek felszámolása, a gazdasági felzárkózás dedikáltan az EU kohéziós alapjának a célkitűzése, márpedig erre Magyarországon égető szükség lenne.
A Tisza szerint a területi különbségek Magyarországon tartósan és látványosan növekedtek az elmúlt években az ország délnyugati és északkeleti részei, valamint a fejlettebb régiók között. Nézzük, mit mutatnak a számok!
Budapest az európai élmezőnyben
Az Eurostat 2024-es adatai szerint az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP az Európai Unió tagállamai és régiói között jelentősen eltért: 30,1 és 268,3 százaléka között mozgott. (A 100 százalék az EU átlagát jelöli az egy főre jutó, árszínvonaltól is szűrt gazdasági teljesítményt illetően.)
A legfejlettebbnek Írország keleti és középső régiója, valamint Luxemburg számítottak (244,6 százalékkal). Majd Írország déli területei (216,6 százalékkal), Észak-Németország hamburgi régiója (196,1 százalékkal), illetve – számunkra is iránymutató módon – a cseh főváros, Prága következik (191,8 százalékkal).
Fotó: Depositphotos.com
A közép-és kelet európai régió fővárosai kifejezetten jól teljesítenek. Zágráb, Pozsony, Budapest, Varsó és Bukarest is megelőzik ebben a mutatóban például Rómát, Madridot, Berlint vagy Lisszabont.
A magyar főváros a maga 168,2 százalékos fejlettségével abszolút az élmezőnyhöz tartozik egész Európában. A régiónkban Budapest némi meglepetésre Bécset (136,8 százalék) is megelőzi, viszont Bukarest mögött marad (a román főváros 187 százalék fölött áll). Ez a mutató arra utal, hogy Magyarországon a gazdasági teljesítmény jobban koncentrálódik a fővárosban, mint Ausztriában. Romániában pedig még inkább.
Idehaza Észak-Magyarország számít a legfejletlenebb térségnek, 47,3 százalékkal, majd az észak-alföldi régió következik (49,9 százalékkal). Nyugatabbra haladva, ahogy a Tisza Párt is írja programjában, valóban javul a helyzet: a Közép-Dunántúl (65,6) és a Nyugat-Dunántúl (66,2) még Pest vármegyét is megelőzi (ami 64,1 százalékon áll).
A legfejletlenebb régióink leszakadása az Európai Unió átlagához mérve 2010-hez képest nem csökkent érdemben, 2020-hoz viszonyítva pedig stagnált, sőt, enyhén romlott is a helyzet.
Megállt az idő
Ha vármegyékként nézzük a trendeket, akkor olyan érzésünk lehet, mintha az elmúlt 16 évben megállt volna az idő. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján, az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében 2010-ben, 2020-ban és 2024-ben is ugyanazok a vármegyék álltak az első 5 helyen: Budapest, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Fejér és Vas.
A minden évben toronymagasan első helyezett Budapesten 2010-ben 5 millió 949 ezer forintnyi GDP jutott egy lakosra. 2020-ban 10 millió 635 ezerre, míg 2024-ben 18 millió 807 ezer forintra emelkedett az összeg. A második helyezett Győr-Moson-Sopron vármegyében 3 millió 317 ezer, 5 millió 809 ezer majd 8 millió 612 ezer forint volt ez a szám. Vagyis a különbség abszolút értékben és arányaiban is nőtt a főváros javára.
Ha a lista legutolsó helyezettjét hasonlítjuk össze Budapesttel, még nagyobbra nyílik az olló. 2010-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye zárta a sort, 1 millió 480 ezer forinttal. 2020-ban Nógrád vármegye került a legalsó pozícióba, 2 millió 275 ezer forinttal, majd 2024-ben 3 millió 894 ezer forinttal. A különbség arányaiban kezdetben 4-szeres, majd 4,7, 2024-ben pedig már 4,8-szoros volt.
A KSH által Nógrádban 2024-ben mért, egy főre jutó bruttó hazai termék szintjét Budapest már 2004-ben meghaladta. Természetesen az állampolgárok egyéni pénzügyi helyzetét sok tényező árnyalja (például az álláshelyek száma, ami miatt sokan ingáznak, akár Nógrádból a fővárosba, de a megtermelt érték mégiscsak Budapesten keletkezik, illetve az adott régió árszínvonala). Ettől függetlenül a makrogazdasági kép fokozódó Budapest-központúságot és nyíló fejlettségi ollót mutat.
Szintén a KSH adatai alapján megnéztük, hogy az országos átlag százalékában hogyan alakult az egy főre jutó bruttó hazai termék az Orbán-kormányok ideje alatt. A főváros kiemelkedik, és Pest vármegyével együtt a közép-magyarországi régiót is felhúzza. Az elmúlt 16 évben csak a Nyugat-Dunántúl (ide tartozik Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala vármegye) tudta meghaladni az országos átlagot, de az elmúlt években visszasüllyedt. Az utolsó helyen pedig Észak-Magyarország áll (Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Heves vármegye).
Budapest 2002-ben lépte át a 200 százalékos szintet az országos átlaghoz viszonyított, egy főre jutó GDP tekintetében. 2010-ben 216,9 százalékon állt, majd visszaesés következett, a mutató 2016-ban, 202,7 százalékon érte el a mélypontját. Ekkor volt a legszűkebb a különbség a főváros és a második helyen álló Győr-Moson-Sopron vármegye között (amely akkor 133,7 százalékon állt).
Érdekesség, hogy míg 2010-ben 3 (Budapest, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom), majd 2016-ban már 4 vármegye (kiegészülve Fejérrel) haladta meg a 100 százalékot, addig 2020-ban és 2024-ben már csak Budapestről és Győr-Moson-Sopron vármegyéről volt ez elmondható (220,8 százalék, illetve 101,1 százalék).
A „megállt az idő” hasonlat alátámasztásához végül a KSH harmadik táblázatát is segítségül hívtuk. Ebben a hivatal egy sorrendet állít fel az egy főre jutó GDP alapján. Budapest természetesen 2010 óta (de már jóval korábban is) toronymagasan első, míg a második helyet Győr-Moson-Sopron vármegye bérelte ki. A harmadik és negyedik pozícióban Komárom-Esztergom és Fejér vármegye váltogatták egymást (2013 és 2014 kivételével, amikor Vas be tudott törni a dobogóra).
Az utolsó 3 helyen Nógrád (végig 20.), Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye (évekig 19., majd 2023-tól 18.) és Békés vármegye osztozkodtak (az utóbbi években kettejük között történt meg a helycsere).
Keresetek, foglalkoztatás, lakáspiac
Persze nem minden a GDP körül forog. Az egyes vármegyék lakosainak élethelyzetét, lehetőségeit a havi nettó átlagkeresetek alakulása talán még inkább meghatározza. A KSH a 2025-ös statisztikákat vetette össze vármegyékként. Az adatok, nem meglepő módon, szinte teljesen lekövetik az egy főre jutó GDP-rangsort.
A legmagasabb havi nettó átlagbéreket Budapesten tehették zsebre a dolgozók (585 159 forintot), majd Győr-Moson-Sopron (508 119 forint) és Komárom-Esztergom vármegye (481 186 forint) következnek. A legalacsonyabbak fizetések pedig Zalában (397 212 forint), Békés (372 886 forint) és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében (365 305 forint) voltak.
Jelentős az eltérés akkor is, ha a foglalkoztatottsági mutatókat vetjük össze. Egy eddig még nem említett vármegye, Veszprém kerül ebben a vonatkozásban az első helyre (78,4 százalékkal), megelőzve Budapestet (78,2 százalék). Nyugat-Magyarország tarol: Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Vas vármegyében láthatunk még legalább 77 százalékos értéket.
A legalacsonyabb mutatóval (69,7 százalékkal) Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye rendelkezik, majd éppen hogy 70 százalék feletti szinttel Szabolcs-Szatmár, Nógrád, Baranya és Zala vármegyét említhetjük meg. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a munkaerőpiac 2026 elején a további romlás jeleit mutatta, így a foglalkoztatottsági mutatók is visszaeshettek a legtöbb vármegyében.
Az egyik legnagyobb különbséget a lakáspiaci aktivitásban, az új lakások építésében és használatba vételében látni. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében tavaly mindössze 10 épített lakás jutott százezer lakosra vetítve. Békésben, Nógrádban és Hevesben 20 és 30 között mozgott ez a szám.
Győr-Moson-Sopronban, Zalában és Pest vármegyében összehasonlíthatatlanul aktívabb az ingatlanpiac, enyhén 200 feletti értékekkel. Budapest viszi a prímet ebben a tekintetben is, 235 lakással.
Ami biztosnak tűnik, hogy alaposan fel van adva a lecke a Tisza-kormánynak, hogyha a regionális különbségeket szűkíteni akarja. Azok ugyanis hosszú évek, akár évtizedek óta megkövesedett mintákat követnek. A munkát mindenképp érdemes elkezdeni, de a látványos eredmények eléréséhez valószínűleg többre van szükség egy politikai ciklusnál.
