<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
10p

Tavaly októberben Szijjártó Péter végtelenül lelkesen jelentette be, hogy az új hosszútávú gázszerződés keretében nagyon olcsón jutunk az orosz energiahordozóhoz, ám azóta kiderült, hogy ez nem így van. A héten a miniszter arról is beszélt, hogy Magyarország képtelen működni az orosz olaj nélkül, ám úgy tűnik, ez az állítás sem állja meg a helyét.

Miközben az európai országok sora igyekeznek függetlenedni az orosz energiahordozóktól, addig Magyarország vezetői semmi kézzelfogható alternatívát nem kínálnak. Információink szerint nincs olyan érdemi válságterv, amely egy krízishelyzetben előhúzható lenne, például abban az esetben, ha nem érkezne orosz olaj vagy gáz Magyarországra, vagy azért, mert az Európai Unió szankciókat vezet be, vagy azért, mert az oroszok elzárják a csapokat.

Ahogy az is komoly fejtörést okozna a Karmelita kolostorban, ha például az oroszok által büntetett bolgárok felmondanák a Gazprommal a tranzitszerződést, és a dél-európai gázvezetéken leállna a szállítás. Ehelyett olyan dolgokat mantráznak a politikusok, amit a szakemberek és a tények cáfolnak.

Orosz gáz = rezsicsökkentés???

2021. október 1-én lépett életbe az oroszokkal kötött – jogilag az MVM és a Gazprom között létrejött – szerződés. Ennek részleteit arra hivatkozva, hogy nem az állam, hanem vállalatok kötötték, az abban foglalt üzleti titok miatt nem ismerheti meg a közvélemény. Szijjártó Péter viszont a megállapodás bejelentésekor arról beszélt, hogy „Sikerült megállapodni az árról. Ez az ár jóval kedvezőbb, mint az ár, amelyet fizettünk az 1995-ben megkötött és most lejáró szerződés alapján. Ez a sokkal kedvezőbb ár, amiben ma megállapodtunk, lehetővé teszi a rezsicsökkentés vívmányainak fenntartását.”

Az olcsó ár mítoszát persze nem csak a külügyminiszter terjesztette, hiszen a háború előestéjén Vlagyimir Putyinhoz látogató Orbán Viktor is úgy adta el a magyar közvéleménynek a kínos moszkvai vizitet, hogy „ha nincs orosz gáz, nincs rezsicsökkentés”. Az orosz diktátor a magyar miniszterelnökkel közös sajtótájékoztatóján még rá is kontrázott minderre, hiszen beblöffölt egy olyan összeget, amelyen a szakértők már akkor is felhördültek. Putyin ugyanis azt állította, hogy Magyarország a piaci ár ötödéért kapja az orosz gázt.

Mint fent jeleztük, a szerződést a magyar kormány és az azt megkötő MVM sem adja ki, ugyanakkor azok a szakemberek, akik „már láttak ilyen megállapodást”, jelezték, szó sincs extrakedvezményről. A hosszú időtáv és a mennyiség miatt lehet néhány százalékos diszkont, de nem 80 százalék.

Ami a tisztánlátást torzíthatja, hogy az ilyen megállapodásokban vagy időben elcsúsztatják a piaci árat, és néhány hónapos késéssel követi a szerződés a tőzsdei mozgást, vagy mozgóátlagot számolnak és úgy simítják ki a nagyobb kilengéseket. Éppen ezért a szerződés megkötésekor a korábbi alacsonyabb árak miatt „jól nézhetett ki a teljesítési ár”, hiszen tavaly ősszel a tőzsdén már meredek emelkedést láthattunk, de a korábbi árfolyamok miatt akkor vélhetőleg alacsonyabb összeget kellett fizetni.

Értelemszerűen, mivel a szerződés a piaci folyamatokat és árakat veszi alapul, így a kormány azon állítása, hogy az olcsó orosz gáz alapot ad a rezsicsökkentés fenntartásához, komoly csúsztatás volt. Ez egyébként már 2021 végén kiderült, hiszen a beszerzési ár és a lakossági tarifa között drasztikus szakadék lett, ami az MVM-nek bődületes veszteséget okozott. Ezt kezelendő tavaly év végén óriási tőkeemelést kellett végrehajtani az állami energiaholdingnál.

Ráadásul azóta a részletes külkereskedelmi adatok egyértelműen megmutatták, nemhogy a Putyin által behasalt irreális kedvezményről nincs szó, de a kormányfő, illetve a külügyminiszter által hangoztatott igen kedvező ár is csak mítosz.

A Népszava régebb óta figyelemmel kíséri a tőzsdei árat és a külkereskedelmi adatokban szereplő összeget. Ezek a számok azt mutatják, hogy az elmúlt négy év átlagában az oroszok 6,6 százalékkal még meg is fejelték a két hónappal korábbi tőzsdei szintet. Ami a legfrissebb számokat illeti, a lap kalkulációja szerint februárban is szinte pontosan a két hónappal korábbi tőzsdei, amúgy rekordszintű árat fizette a magyar állam az orosz gázért. Eszerint a lakossági gáz beszerzésével foglalkozó, állami MVM ezer köbméterenként mintegy 1179 eurót fizethetett az oroszoknak a fűtőanyagért. Két hónappal korábban, vagyis decemberben az Európában irányadó, Ttf-nek nevezett holland gáztőzsde átlagára pedig 1175 dollárra rúgott.

Zsákutcába vitt energiapolitika

A számok tehát azt mutatják, hogy a kormány nem mondott igazat, az orosz gázt nem kapjuk olcsóbban, így értelemszerűen a rezsicsökkentésnek sem lehet alapja. Azt más forrásokból, adókból finanszírozza jelenleg is a kormány, és a költségvetés jelen helyzetében nem tűnik fenntarthatónak, hogy további 7-800 milliárd forintot kelljen az MVM-be tolni. Ráadásul ekkora összeget sokkal hatékonyabban is fel lehetne használni, amire világszerte számos példát láthatunk.

Elemi kérdés hazánk energiaellátásának biztosítása – ez a mondat is Szijjártó Pétertől származik, és a fent látható videóban hangzik el. Ennek biztosítása során azonban a kormány valamilyen oknál fogva a saját maga által elfogadott energiastratégiát sem vette figyelembe. A hazai energiamixet ugyanis a lehetőségekhez képest nagyon lassan módosította, és a megújuló energia terén sem sikerült sokszínű és egymást kiegészítő elemekkel gazdagítani a kínálatot. A kormány ezek helyett tovább erőltette a gázfelhasználást, megkötve egy jelen helyzetben nagyon hosszúnak tekinthető 15 éves szerződést és belevágott a Paksi Atomerőmű bővítésébe. Értelemszerűen mindkét lépés óriási összegeket emészt fel, és az orosz energiafüggőségünket erősítette. Ami már csak azért is nehezen értelmezhető, mert a 2010-es hatalomra kerülése után elfogadott energia-stratégiában (amelyet máig nem vetett el) az Orbán-kormány egyik legfontosabb célkitűzése az energia-függetlenség volt.

A kormány motivációját nem ismerjük, de feltehetőleg az orosz gáz iránti elkötelezettség erősítésekor megerősítve érezhették magukat, hiszen Németország komolyan függ ettől. Így joggal feltételezhette a budapesti kabinet, hogy ha Berlinnek jó az orosz gáz, akkor nekünk is jó lesz.

Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy a német energetikának részben azért nőtt a gázfüggősége, mert a megújuló energiatermelésüket jelentősen növelték. Ám az időjárásfüggő megújuló (nap és szélenergia) nem biztosít egyenletes és kiszámítható kínálatot. Így a könnyen be- és lekapcsolható gázerőművekkel egyenlítik ki a termelés és a felhasználás közötti ciklikus különbségeket. Ezzel szemben Magyarország a megújuló energiára vonatkozó uniós vállalásait a szakemberek által vitatható módon részben „biomassza égetésével” éri el ahelyett, hogy 21. századi megújuló energiát használnánk.

Az orosz gáz és olaj fizikai adottság, nem politikai kérdés

A magyar politikusok a fenti mondatot is előszeretettel hangoztatják, hozzátéve, hogy ők örülnének a legjobban, ha a határokon belül, a föld mélyében olaj- és gázmezők rejtőznének. Ez megint csak jól hangzik, és valóban nem vagyunk szénhidrogén-hatalom, bár a hazai fogyasztás egy kis része itt bányászott energiahordozókra támaszkodik.

Szijjártó Péter a Roszatomnál. Fotó: MTI / KKM / Szabó ÁrpádSzijjártó Péter a Roszatomnál. Fotó: MTI / KKM / Szabó Árpád

Van ugyanakkor egy olyan ásványkincsünk, amely wellness-szállodák avatásakor vagy balneológiai eseményeken rendre előkerül, a Kárpát-medencében ugyanis a kontinensen egyedülálló mennyiségű (gyógy- és) hőforrás található. Európában ehhez fogható mennyiségben csak Izlandon található ilyen természeti kincs. Mit kezd ezzel Magyarország energiapolitikája?

Nos, ha a geotermikus energia arányát nézzük a magyar energiamixben, akkor nem túlzás azt állítani, hogy szinte semmit. Ezzel szemben a skandináv ország ilyen módon nyeri a felhasznált energia negyedét! El lehet gondolkozni azon, hogy ha Magyarország hasonló utat járt volna be, és erre az elmúlt 12 év legalább részben lehetőséget adott a kormány számára, akkor egyrészt idővel óriási megtakarítást érhetnénk el. (A geotermikus energianyerés során a fúrások és a visszasajtolást biztosító műszaki egység jelenti a legnagyobb költséget, amely a beruházás elején jelentkezik, később az üzemeltetés viszont kifejezetten alacsony költséggel jár.) Másrészt ez a nap- vagy szélenergiával ellentétben nem ciklikus energiaforrás, tehát bármely évszakban vagy napszakban használható. Ezek után pedig az már csak hab a tortán, hogy olyan energiaforrásról beszélünk, amelyet nem kell importálnunk, és amely esetében nem vagyunk kitéve egyetlen beszállító kényének-kedvének sem.

Emellett számos más, akár megújuló alternatíva is lenne, így például az EU által is támogatott biogáz-fejlesztés. Utóbbi kapcsán a kormány annyit sem tett meg, hogy a termelési kapacitások hazai növeléséhez szükséges kiszámítható jogszabályi környezetet megteremtse. Ezen túl pedig a szakértők szerint a származási garancia uniós jogszabályokban már előírt kiterjesztésére is szükség lenne. (A származási garanciával tudja a szállító bizonyítani, hogy nem bányászott szénhidrogénről, hanem megújuló energiát biztosít - szerk.)

Hosszan lehetne azon is lamentálni, amit környezetvédő szervezetek igen régóta mondanak, hogy a fel nem használt energia a legolcsóbb. A támogatások során viszont ezt az alapigazságot sem veszi figyelembe a kormány, ennek köszönhetően az Európai Unióban a magyar háztartások energiafogyasztása az egyik legpazarlóbb. Persze ez megfordítható olyan módon, hogy akinek lehetősége és pénze van rá, az sem feltétlen tesz lépéseket, hiszen a költségvetési százmilliárdokból alacsonyan tartott árak miatt az energetikai fejlesztések megtérülési ideje sokkal hosszabb, mint azt a piaci viszonyok indokolnák.

Mi van az olajjal?

A hazai olajellátással a napokban részletesen foglalkozott lapunk, így azt nem ismételnénk meg. A lényeg, hogy a szakértők szerint nem állja meg a helyét Szijjártó Péter azon állítása, mely szerint az orosz olajimport betiltása esetén Magyarország energiaellátása ellehetetlenül.

Ezzel szemben nagy valószínűséggel nem állna meg az élet, a problémát a kormány és a magyar lakosság részére az okozná, hogy az üzemanyagok ára fenntarthatatlan lenne. Jelen helyzetben ugyanis a százhalombattai (és a pozsonyi) finomítóban feldolgozott, az Európában meghatározó Brent olajnál nagyjából 35 százalékkal olcsóbbá vált orosz olaj révén tartható az üzemanyagok esetén a 480 forintos szint.

Míg a külügyminiszter körömszakadtáig kitart az orosz olaj mellett, nehezen magyarázható módon a magyar kormány számára még úgy sem akceptálható az importkorlátozás, hogy ennek keretében ez alól mentesülnénk. Eközben a leginkább érintett fél kommunikációjában egyfajta evolúció figyelhető meg. A Mol továbbra is kitart amellett, hogy az orosz olaj elleni uniós szankció veszélyeztetné a magyar ellátásbiztonságot. Ugyanakkor, míg néhány hete a társaság elnök-vezérigazgatója, Hernádi Zsolt még azt kommunikálta, hogy gyakorlatilag megoldhatatlan feladat elé állítaná ez a Molt, addig a Telexen szerdán megjelent interjúban már arról beszélt, hogy ezt a helyzetet is meg tudnák oldani, de ha nem orosz olajjal dolgoznánk, 20–30 százalékkal csökkenne a finomítók kibocsátása.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.