<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
7p

Mi lesz a forinttal? Tényleg lehet egyszámjegyű az infláció? Most már megkapjuk az EU-s pénzeket? Mekkora a baj az egészségügyben, oktatásban?

Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Jaksity Györggyel- vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2023. február 15. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

A magyar kormány pénteken nyújtotta be az Európai Bizottsághoz a frissített konvergencia jelentését. Ebben is utalnak arra, hogy az energiahordozók magas ára komoly inflációs nyomást generál. Ráadásul nem csak az Orbán-kormány, de a régiós országok egyöntetűen azt várják, hogy magas marad az olaj ára. Mégis kaphatunk mentőövet.

Az elmúlt napokban nemcsak Magyarország, de számos más uniós tagállam is frissítette a konvergencia jelentését. Az általunk megtekintett anyagokban említés szintjén rendre előkerül az energiahordozók, így az olaj árának jelentős emelkedése, és annak inflációs hatása. Érdekes módon a magyar konvergenciaprogram esetén ezt az összefüggést az amerikai gazdasági folyamatok kapcsán említik meg, az anyag úgy fogalmaz: „az orosz-ukrán háború következtében magas szinteken ragadó olaj- és nyersanyagárak az Egyesült Államokban is további inflációs nyomást képeznek.” Ezzel szemben, miközben a jegybank szerint a magyar infláció döntő részben külső folyamatok eredménye (például az energiaárak megugrása hatott rá), addig a konvergenciaprogram azon része, amely ezzel foglalkozik, hazánk esetében erről valamiért megfeledkezett.

Ha nem emelkednek tovább az árak, akkor az infláció üteme csökkenhet

Ugyanakkor arra a magyar konvergenciaprogram is felhívja a figyelmet, hogy „különösen szembetűnő volt az energiahordozók és a nyersanyagok drágulása”. Arra is utal a magyar konvergenciaprogram, hogy hazánk esetében nem az energiaárak megugrása volt az inflációnak szárnyakat adó egyetlen tényező. Más kérdés, hogy Bod Péter Ákos, az oldalunkon rendszeresen publikálva már tavaly novemberben arról írt, hogy a magyar inflációs mutatók már eleve felette voltak az uniós átlagnak, és huzamosabb ideje emelkedő trendet követtek.

Ezért kellett megállapítanunk 2021 elején, hogy „a magyar gazdaság helyreállítási fázisához képest túlságosan nagymértékű az árak emelkedése.” Ilyet a magyar kormány értelemszerűen nem fog leírni, ám érdekes, ahogy álnaiv módon rácsodálkoznak a folyamatokra:

„a régióban megfigyelhető folyamatok markánsan eltérnek az uniós tendenciától: a 2004 előtt csatlakozott tagállamokban a volatilis, energia, élelmiszer és az adópolitikának kitett alkohol- és dohánytermékek nélkül számított maginfláció alacsony értéken mozog. Ezzel szemben a később csatlakozott tagországokban az energiaárak nélkül számítva is jelentős az áremelkedés.”

A magyar jelentésben azért finoman jelezték milyen problémákkal jár a drága földgáz és olaj. Azt írják ugyanis, hogy „az áremelkedés üteme a magas energiaárak bázisba épülésével 2023-ban csökkenhet érdemben, illetve vélhetően ekkorra az orosz-ukrán konfliktus miatti túlzott piaci reakciók is mérséklődhetnek majd.”

Áttekintve más régiós országok (angol nyelven elérhető) konvergencia jelentéseit, kiderül, hogy a magas energiaárak mindenhol komoly problémát okoznak, és az infláció katalizátorai. Ráadásul Magyarországgal ellentétben az állam és az érintett piaci szereplőkre messze nem hárul akkora teher, hiszen ilyen mértékű költségátcsoportosítást sehol nem alkalmaznak, mint nálunk. Más kérdés, hogy a magyar állam a konvergenciaprogramban is büszkén vállalja az árszabályozást, legyen szó a rezsiköltségekről vagy éppen az üzemanyagokról.

Mint írják: „kiemelendő, hogy a rezsidíjak befagyasztása, az élelmiszerárstop és a maximalizált üzemanyagár mintegy 5,0 százalékponttal mérséklik az inflációt. Így leszögezhető, hogy a kormány intézkedései nélkül jóval magasabb lenne az infláció.” Érdekesség, hogy a hazai kommunikációban ennél kisebb mértékű inflációcsökkentésről beszéltek a magyar gazdaságpolitikai vezetők, ők az utóbbi hónapokban azt említették, hogy 4 százalékponttal foghatják ezek az intézkedések vissza a fogyasztói árindexet.

Nagy a szórás az olajárral kapcsolatban

A konvergenciaprogramok összehasonlításában arra is felfigyeltünk, hogy az egyes országok várakozásai ugyanegy irányba mutatnak, ám a prognózisok között elég széles szórás tapasztalható. A szlovén jelentésben például az idei évre 112 dolláros átlagos értékkel számolnak, ezzel szemben a lengyelek csak 98 dollárral. Magyarország 103 dolláros prognózist tett közzé. Hasonló a trend a következő évekre is, hiszen összességében mérséklődő árakat jósolnak a környékbeli országokban. Két év múlva a bolgár kormány szerint 83 dollár lehet a Brent ára, ezzel szemben a magyar kormány 94 dollárral számol. Természetesen ettől merőben eltérő értékek is kialakulhatnak, hiszen az egy évvel korábbi jelentésekben rendre jóval alacsonyabb előrejelzések szerepelnek.

Érdekesség ugyanakkor, hogy a mostani háborús helyzetben a magyar kormány és a Mol számára is van a Brent áránál sokkal fontosabb, ez pedig az orosz olaj elérhetősége. A hazai olajvállalat és a külügyminiszter is váltig állítja, hogy az orosz import nélkül a magyar gazdaság megbénul, ám ahogy erről korábban az mfor.hu is írt, ezt több szakértő is cáfolta. A vita tárgya az, hogy a százhalombattai erőmű orosz olajfajtára (REB vagy más néven Ural) van beállítva. Az egyes olajtípusok ugyanis számos fizikai tulajdonságban és összetevőben eltérnek egymástól, így a feldolgozás metódusa sem azonos módon történik. Az Európában irányadó Brent például egészen más sűrűségű és merőben eltérő kéntartalmú, mint az Ural típusú olaj. Ebből kifolyólag a Mol azt állítja, hogy ha nem jön orosz olaj, akkor a finomítók átállítása több évet is igénybe vehet, ráadásul többszázmillió dolláros költséggel járna. Ezeket a frázisokat ismétli Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter is, aki kedden is arról beszélt, hogy lehetetlen az Oroszországból származó kőolaj nélkül működtetni Magyarországot.

Orosz olaj nélkül sem lenne tragédia, de így a Mol még jól is járhat

Mások szerint viszont a Mol és a kormány kommunikációja nem fedi a valóságot. Ők azzal érvelnek, hogy számos olyan olajtípus van, amely viszkozitásában és összetételében szinte azonos az Ural olajjal. Szerintük kiváltható lenne tehát az orosz import, ám a kormány és a Mol „nyerészkedni” akar, hiszen a Brent és az Ural olaj között jelentős árkülönbség alakult ki. Ennek hátterében az áll, hogy már most is számos ország mondott nemet az onnan származó importra, ráadásul a szankciók miatt az orosz hajókat a világ számos kikötőjéből is kitiltották, így a visszaeső kereslet miatt az ár is csökkent.

A kormánynak és a Molnak ellentmondó vélemények szerint az sem probléma, hogy nem rendelkezünk tengeri kikötővel, mert az Adria vezetéken keresztül behozható lenne máshonnan származó olaj is. Az egyetlen probléma ezzel az lenne, hogy a magyar társaságnak magasabb árat kellene ezért fizetni, mint amennyiért most az orosz olajhoz hozzájut. Ennek következtében pedig (főleg miután az üzemanyagok esetén is fennmaradt az árstop) a profitja biztosan jelentősen csökkenne.

A történetben van ugyanakkor egy újabb csavar. Az Európai Unió újabb szankciója várhatóan érinteni fogja az orosz olajimportot, ami alól azonban Magyarország és Szlovákia felmentést kaphat. Utóbbi hasonló érvek alapján, mint Magyarország, ami már csak azért sem meglepő, mert a pozsonyi finomító a Mol szlovák leányvállalatának, a Slovnaftnak a tulajdonában van, és szintén az Ural (REB) olajra van optimalizálva.

A közgazdasági ökölszabály alapján feltételezhető, ha számos nagy európai vásárló, így például Németország nem vásárol orosz olajat, akkor a tovább csökkenő kereslet még lentebb nyomhatja az Oroszországból származó energiahordozó árát. Így pedig Magyarország, és különösen a Mol kifejezetten jól járhat. Felmerülhet persze az európai szolidaritás kérdése, ám ennek kapcsán olyan véleményekkel találkoztunk, amelyek szerint a két országnak adandó mentesség Brüsszel számára is kényelmes megoldás, hiszen vétó nélkül át tudnak vinni egy olyan intézkedést, ami Moszkva számára igen fájdalmas lesz. A magyar és a szlovák felhasználás pedig az orosz import viszonylatában csekély mennyiség, így az intézkedés hatóerejét nem fogja csökkenteni az esetleges mentesség.