<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
9p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Az elmúlt egy hétben két alkalommal is csökkentett az ország adóssága, visszavásároltunk ugyanis korábban kibocsátott kötvényeket. Mindezt óriási sikernek próbálták eladni, de könnyen lehet, hogy ezzel a kormány csupán a saját maga által alkotott szabályoknak igyekszik megfelelni.

Varga Mihály egy hete, majd hétfőn is nagy bejelentést tett, amikor azt közölte, hogy korábban kibocsátott dollár, majd forintkötvényeket vásárolt vissza az ország. Miközben számos olyan történés van, amely nagyobb médiavisszhangot kap, elég csak a járványhelyzetre gondolni, de a gazdasági érintettségű kérdéseknél az infláció, a nyugdíjak, vagy éppen az üzemanyagok ára is sokkal inkább fókuszban van. A Facebookon a miniszter több poszttal is foglalkozott az adósságcsökkentéssel, hiszen képes és videós üzenet is megjelent. Ugyanakkor, aki ezeket figyelmesen megnézte, annak feltűnt, hogy igyekeztek minél inkább semmitmondóvá tenni a bejelentéseket, hiszen jellemzően csak egy jól hangzó összeg szerepelt ezekben.

Pedig lehetett volna számos konkrétummal előrukkolni, hiszen nem derült ki, hogy a kötvények visszavásárlása milyen forrásból történt, mikor hajtották végre a tranzakciókat. De az sem egyértelmű, hogy ezeknek mi a „másik lába”, hiszen Varga Mihály mindkét esetben azon túl, hogy az adósságcsökkentés, a magyar gazdaság stabil fundamentumai és a befektetői bizalom szóba került megemlítette, hogy rövidebb lejáratú adósságot cseréltünk hosszabb futamidejűre.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy korábban kötvények visszavásárlása esetén ezekről az ÁKK oldalán is fellelhető volt valami említés (például sajtóanyag), most viszont ezekről nem találtunk semmit. Tény, hogy az ÁKK kötvényeket tartalmazó táblázataiból kihámozható, hogy a múlt héten bejelentett visszavásárlások három 2013-ban, illetve 2014-ben kibocsátott dollárkötvényt érinthettek. A 2023 februárjában és novemberében lejáró papírok esetén 665 millió dollár értékben vásárolhatott vissza az ÁKK, míg a 2024 márciusában lejáró kötvényből 150 millió dollár értékben.

Növekszik vagy csökken az államadósság?

Az államadósság és a kötvénykibocsátások világába kevésbé járatosak számára ellentmondásosnak tűnhet, hogy a pénzügyminiszter a szeptember végi rekordnagyságú devizakötvényértékesítés során – ekkor 4,25 milliárd dollár értékben adtak el dollár és 1 milliárd euróért eurókötvényeket – még arról beszélt, hogy mindez mekkora siker, most a kötvényállomány (és így az adósság csökkentése) kapcsán is ennek örvendezhetünk.

Az államok a modern pénzügyi rendszerekben rendre többet költenek, mint amennyi bevételük van. Így az állami bevételek és kiadások szaldója a költségvetési hiány, a hiányból pedig, miután évről évre halmozódik adósság lesz. A legelfogadottabb közgazdaság elméletek szerint egyébként a mérsékelt költségvetési hiány és az ebből fakadó adósság nem okoz problémát, sőt gazdaságélénkítő hatása van. Hiszen az államok, amikor ezeket az összegetek elköltik, akkor beruháznak, szolgáltatásokat nyújtanak, ami azzal jár, hogy embereket alkalmaznak, vagy különböző juttatásokat fizetnek. Azok pedig akik az állami pénzek elköltése révén jutnak pénzhez az összegeket ismét elköltik, így az eredetileg az állam által kiadott összeg a gazdaságban megtöbbszöröződik. Ezt hívják multiplikációnak, és a közgazdászok általában azokat az állami kiadásokat helyeslik, amelyek ilyen hatással járnak.

Azt is érdemes figyelembe venni, ha az országok által elköltött pénz sikeresen jut a gazdaság vérkeringésében az újabb beruházásokat és munkahelyeket teremt, ez az államkassza számára plusz bevételt jelent, hiszen a cégek és a magánszemélyek számtalan féle adót fizetnek ilyenkor (a megvásárolt áruk és termékek után áfát, a fizetéseket szja terheli, a vállalatokat nyereségadó terheli, járulékbevételei is lehetnek az országoknak). Ha pedig egy gazdaság növekszik, akkor annak az az eredménye, hogy az államnak alapesetben folyamatosan növekszik a bevétele. Így ebben az esetben a növekvő hitelek nem okoznak problémát. Triviális, de talán érthetőbb mindez, ha egy emberre vetítjük. Ha valakinek 1 millió forint jövedelme van, akkor 100 ezer forint hitelt könnyen törleszteni tud, ellenben, ugyanekkora adósságot mondjuk 150 ezer forintos fizetés esetén már jóval nehezebb visszafizetni.

Varga Mihály pénzügyminiszter nyomtatott Magyar Állampapír Pluszt vásárol (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)Varga Mihály pénzügyminiszter nyomtatott Magyar Állampapír Pluszt vásárol (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Éppen a fentiek miatt, amikor az államadósság mértékéről beszélünk, akkor szakmai megközelítésnél nem a pénzben fennálló nominális adósságot szokták vizsgálni, hanem a GDP arányos értéket. Igaz ez azzal jár, hogy a politikusokat és a gazdasági döntéshozókat sokszor csak az aktuális mennyiségi mutatók érdeklik. Amennyiben a gazdaság bővül, a GDP növekszik, akkor az államadósság pénzben kifejezett értékének bővülése mellett is jó esély van arra, hogy a GDP arányos adósság csökkenjen. Ergo növekvő GDP mellett úgy tudnak a politikusok költekezni, hogy nem kötik meg a kezüket.

A lényeg a mértékletesség

Ahogy általában minden téren a hiány és az államadósság esetében is fontos, hogy ezek ne szálljanak el! Éppen ezért vannak optimálisnak tartott értékek, a költségvetési hiánynál 3 százalék ez a határ, míg az államadósság esetén a GDP 60 százalékában szokták meghúzni ezt a vonalat. Mindez persze nem azt jelenti, hogy akár csak az Európai Unió vagy az eurózóna országai mind megfelelnének az adott kritériumoknak. Ám azt érdemes jelezni, hogy ahol nem sikerül az állami költekezést kordában tartani és az adósságot optimálisan menedzselni ott előbb-utóbb ezek a kérdések komoly problémát okoznak.

Magyarországon egyébként 2010-től a járvány időszakáig példás költségvetési fegyelem érvényesült, hiszen évek óta bőven 3 százalék alatt volt a hiány. Ez pedig a gazdasági növekedéssel karöltve az adósság (fent említett GDP arányos) csökkenését eredményezett. A folyamatokat egyébként a kormány már 2011-ben igyekezett kőbe vésni, és az alaptörvénybe is bekerült az úgynevezett adósságszabály, amely az adósság csökkentését írta elő. Ha valakinek rémlik ez az időszak, akkor talán emlékszik rá, hogy a kormány számára az adósság volt az elsőszámú ellenség, amivel felvette a harcot.

A jogszabályban volt egy adósságképletet, ami azt volt hivatott előírni, hogy milyen mértékben kell az állam tartozását csökkenteni. Eredetileg ennek lényege az volt, hogy az adósság növekedésének tervezett üteme (forintban) nem haladhatja meg a tervezéshez használt, jövőbeli inflációs ráta és a reálnövekedés felének a különbségét. Orbán Viktorék a képlet meghatározásakor vélhetőleg azzal számoltak, hogy az infláció magasabb lesz, ám amikor szembesültek azzal, hogy ez nem következett be, akkor módosítottak a képleten is. Ezt először a 2016. évi költségvetési törvény megalkotásánál kellett volna alkalmazni, ám a meginduló gazdasági növekedés és az alacsony infláció eredőjeként a képlet számottevő adósságcsökkentést írt volna elő, aminek a betartásához komoly megszorításra lett volna szükség. Így aztán a képletet úgy módosították, hogy azt csak akkor kell használni, ha mind a várható infláció, mind a várható gazdasági növekedés 3 százalék fölött szerepel a költségvetési törvénytervezetben. Máskülönben elégséges 0,1 százalékponttal csökkenteni a GDP-arányos adósságot.

Miután 2016 és 2019 között jellemzően 3 százalék alatti inflációval számolt a kormány, ezért a jogszabály csak minimális adósságcsökkentést írt elő, ám tény, hogy ahhoz képest nagyobb mértékű sikerült. Más kérdés, hogy amennyiben az eredeti szabályokat alkalmazza a kormány, úgy már 2019-re bőven a 60 százalékos szint alá kerülhetett volna az adósság az akkor elért 65 százalék helyett. Miután 2020-ban a gazdaság visszaesett, így az adósságképlet nem számított, és az adósság jól meg is ugrott.

Tavaly ugyanakkor az adósság növekedése indokolt volt. A gazdasági problémák kezelése miatt a költségvetés beavatkozás segített a visszaesést tompítani, és a 2021-es növekedést megalapozni. A szakmai vita nem a tavalyi, hanem az idei és jövő évi költségvetés kapcsán alakult ki. Sokak szerint – például Matolcsy György is írt erről - ugyanis az egyébként is élénk gazdasági növekedés támogatása érdemben nem segíti már a gazdaságot, miközben az infláció megugrásához hozzájárul.

Hogyan alakult idén az adósság?

Az idei évre viszont már érvényes az államot terhelő adósságcsökkentési kötelezettség. A 2021-es költségvetést 2020 nyarán még viszonylag konzervatív tervezés jellemezte, amit aztán idén májusban alaposan átírtak. Eredetileg az államháztartás központi alrendszerének kiadási főösszege 23 465 402 millió forint, bevételi főösszege 21 974 178,3 millió forint, hiánya pedig 1 491 223,7 millió forint lesz. Ezt most jelentősen átírta a kormány: a büdzsé módosításával az idei kiadási főösszeget 25 052 196,8 millió forintra, a bevételi főösszeget 22 764 468,1 millió forintra, míg a költségvetés hiányát 2 287 728,7 millió forintra emelte. A hiánycél eredetileg jóval alacsonyabb volt, a módosítás után ezt 7,5 százalékra emelték. Ez pedig annak ellenére, hogy a gazdasági növekedés jóval erősebb lesz, mint amit 2020 nyarán vártak az államadósság mértékére is kihat.

Idén a második negyedéves brutális GDP növekedés varázsütésre lecsökkentette az adósság mértékét, hiszen akkor az MNB adatai szerint 77,6 százalékra csökkent a mutató. A harmadik negyedévre viszont fordult a kocka, amiben közrejátszott az is, hogy a növekedés üteme megbicsaklott, miközben ahogy fent írtuk nagyon jelentős devizakötvény kibocsátást hajtott végre az állam. Emiatt a harmadik negyedév végén államháztartás bruttó adóssága 80,5 százalékra ugrott.

Az ÁKK jelenleg ismert tervei szerint komolyabb kötvénykibocsátásra idén már nem kerül sor, a nominális adósság tehát az utolsó három hónapban csak kisebb mértékben növekszik. Ugyanakkor a globális problémákat észlelve a kormány némileg csökkentette az éves GDP növekedési várakozását, ami azt sugallja, hogy a negyedik negyedévben mérsékelt lehet a bővülés. Tehát az adósság számításához fontos törtnek a számlálója biztosan nőni fog, a nevező pedig csak valószínűleg. Ám utóbbi növekedés könnyen lehet, hogy nem lesz elegendően nagy ahhoz, hogy az államadósság mértéke a kívánt mértékben csökkenjen.

Ha pedig a fenti hipotézisünk igaz, akkor a kormány a gordiuszi csomót úgy tudja legkönnyebben átvágni, ha a nominális adósságot (vagyis a fent emlegetett tört számlálóját) csökkenti. Az elmúlt hetekben tehát nem történt más, minthogy ezt végrehajtották, és így az év végén a GDP arányos adósság becsúszik majd 80 százalék alá.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.