<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
12p

Nyerhet-e az ellenzék a 2022-es választáson, kaphat-e újabb kétharmadot a Fidesz? Ki lehet Orbán Viktor utóda?

Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Giró-Szász András volt kormányszóvivővel, politikai elemzővel - vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2021. október 28. 16:00

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!



			
		
		


		
		

Az elmúlt héten kibocsátott devizakötvények kapcsán a kormány sikerről és befektetői bizalomról beszélt, míg az ellenzék az eladósodottság megugrásáról. Bod Péter Ákos, egyetemi tanár, az MNB korábbi elnöke a közéleti- és pénzügyi folyamatok közötti kapcsolatot elemzi.

Az őszi politikai szezon megkezdődött, a magyar politika egyben ráfordult a 2022 tavaszán esedékes általános választásokra, rögtön három új elemmel. Ezek mindegyike jelentős gazdasági következményekkel járhat.

Az első az ellenzéki pártok, mozgalmak miniszterelnök-jelöltjeinek vitája, majd az előválasztási voksolás. Ilyenre még nem volt példa a magyar közéletben, és ad némi bepillantást a kormányzásra készülők programjába, elgondolásaira. A második nem vadonatúj ügy, ám hosszú idő óta nem láttunk nagy állami devizahitelfelvételt: most rögtön rekordot is döntött a három gyors kötvénykibocsátás együttes mérete. Harmadiknak pedig itt van a választási ígéretcsomag, amelyet a miniszterelnök a szeptember 20-i parlamenti ülésen bejelentett.

A 2010-től tartó politikai időszakban ekkora méretű voks-szerző csomagot nem hirdettek meg. Az előzménye is fontos: 2020-tól három egymást követő évben rekord összegű adósságot vesz magára a magyar állam.

Az időben harmadiknak említett elemnek (a hatalmas választási költségvetésnek) az ismeretében viszont már nem hathat meglepetésként a megelőző héten gyorsan kivitelezett három devizakötvény-kibocsátás. Menjünk ezért időben visszafele, hogy aztán majd próbáljunk előre is tekinteni.

Közkiadás-növelés, adómérséklés

Napirend előtti felszólalásában Orbán Viktor megerősítette, hogy 2022. februárjában (még a választás várható időpontja előtt) visszatérítik a gyereket nevelő szülőknek az általuk 2021-ben befizetett személyi jövedelemadót; a visszafizetés felső határa a 2021-es átlagbér éves adótartalma lesz. A gyermeket nevelő kisvállalkozók is kapnak vissza pénzt: az ekhosok a befizetett szja-t, a katások pedig az átalányadó negyedét. A kormányfő szavai szerint 1,9 millió szülő részesül adóvisszatérítésben. Ezzel a magyar államkincstár 600 milliárd forint bevételről mond le.

A jóléti intézkedések előfeltételeként a kormány a bruttó hazai termék (GDP) legalább 5,5 százalékos idei növekedését szabta meg. Hogy miért pont annyi a küszöbérték, arra vonatkozóan nem hangzott el érv, kalkuláció. Tavaly a magyar GDP mintegy 5 százalékkal csökkent a járvány hatására, az idén - mint Európában máshol is – a gazdasági aktivitás helyreállásával a válság előtti szintre jut vissza a gazdaság, és remélhetőleg folytatódik az élet normalizálódása, ami az elhalasztott lakossági és üzleti kereslet hatására még jó ideig hátszelet ad a növekedésnek, különösebb állami rásegítés nélkül is. A folytatás viszont bizonytalan. A MNB friss prognózisa a 2022-évre is kivetíti a helyreállítási lendületet, öt-hat százalékos növekedési ütemmel - és ezzel összefüggésben erős inflációval. Azonban inkább csak az utóbbi biztos, pláne a most elfogadandó béremelések és a nagy választási költekezés hatására. Hogy a magyar gazdaság teljesítménye ténylegesen mennyit képes nőni a bérköltségek növekedésének és a fogyasztók hazai és import iránti keresletének együttes hatására, azt nehéz megjósolni.

A sok bizonytalanságot hordozó trendekből nem vezethető le, hogy 2022-ben mekkora adóbevételről mondhat le az állam, illetve ésszerűen mekkora többlet-kiadásokat vállalhat. Nincs egyértelmű gazdaságpolitikai indokoltsága annak, hogy 2022-ben is nagyméretű állami deficit mellett élénkítsék a keresletet: ez nem 2020 nyara.

Sokkal több érv hozható fel arra, hogy inkább immár ideje lenne fokozatosan felszámolni a járvány kitörésekor bekövetkezett (vagy tudatosan vállalt) költségvetési egyenleg-romlás makrogazdasági következményeit.

Az MNB friss inflációs és növekedési prognózisa sokkal inkább a második pálya választása melletti érveket erősíti. És valóban, vannak országok, amelyek már az idén nekiláttak a büdzsé stabilizálásának, mások csak 2022-ben. A jelenlegi magyar hivatalos álláspont szerint majd csak jóval 2022 után lesz visszatérés az unió határértéknek számító 3 százalékos (GDP-arányos) deficitlimit alatti tartományba: a 2020-as 8,1 százalékot követően 2021-ben 7,5, 2022-ben (még a mostani ígéretdömping bejelentése előtt) 4,8, és 2023-ra 3 százalék a kormány által hivatalosan közzétett hiánypálya.

Azt azonban már többször – így például a Medgyessy-féle „jóléti rendszerváltozás” jelszavával elkövetett kiköltekezés esetében – láthattuk, hogy a nagy egyszeri kiadásnövelés után roppant nehéz visszafogni a folyamatokat. Mindig lesznek olyan rétegek, amelyek joggal követelik ki a nekik is kijáró emelést - és nehéz az nagy emeléssel kialakított aránytalanságokat másként korrigálni, mint egy újabb emeléssel. Ha finanszírozható…

Mindenesetre fontos látni, hogy 2022-ben a kormány tervei szerint a nyugdíjasoknak újabb kiegészítés jön a tervezettet jóval meghaladó infláció miatt, továbbá 2022 februárjában már plusz kétheti nyugdíjat is kapnak. Több jut az erőszakszervekre is: 2022 elején hathavi fegyverpénzt fizetnek a fegyveres és rendvédelmi szervezetek egyenruhás tagjainak. Nem maradnak ki a fiatalok sem: jövő januártól bevezetik a 25 év alatti dolgozók szja-mentességét is. Ez önmagában nem túlságosan nagy kieső tétel, de növeli nyilván a deficitet, és mint minden ilyen kedvezmény, nehezen szedhető vissza a költségvetési körülmények kedvezőtlen alakulása esetén, azaz az egyszeri fegyverpénztől eltérően, a bejelentett csomag több más elemével együtt tartósan beépül a következő időszak költségvetési folyamataiba.

A 200 ezer forintos minimálbér jövő évi bevezetéséről elvileg még folynak érdekegyeztető tárgyalások a forma kedvéért. Azzal viszont, hogy a kormány a „konzultáció” témakörébe betette, a kérdés politikai üggyé vált. A béremelés tényként kezelendő. Tényleges vita már csak arról zajlik, hogy a húsz százalékkal megemelendő minimálbér és a szakképzettekre vonatkozó garantált bérminimum még eldöntetlen mértékű emelése részleges kompenzálására a munkaadók milyen adózási könnyítésben részesüljenek.

Mindennek a makrogazdasági és államháztartási hatásait most számolják itthon – és külföldön is, például a hitelminősítő intézmények, a magyar tőkepiacon aktív külső szereplők.

Annyi azonban bizonyos, hogy a 2020 és 2022 közötti nagyarányú államháztartási hiányok miatti adósságnövekmény további külföldi finanszírozást igényel.

A nagy visszatérés: devizaforrást keresett az ÁKK

Az Államadósság Kezelő Központ legutóbbi hozzáférhető tájékoztatója szerint 2021. július végéig a központi költségvetés adóssága 37 836,5 milliárd forintra növekedett, ennek 82 százaléka volt forintban (nem mind rezidensek kezében).

Ehhez az adósságállományhoz adódik hozzá a három nagy ügylet nyomán a mai árfolyamon 1600 milliárd forintnak megfelelő új tétel; ezzel közel kerül a 40 000 milliárd forinthoz a bruttó államadósság. Majd meglátjuk, hogy a GDP volumenének és az inflációnak az alakulása folytán mindez a GDP százalékában mennyi lesz, de valahol a 80 százalékos érték körül mozog, ami a visegrádiak között messze a legnagyobb. Az európai statisztikai szolgálat (Eurostat) 2020. évvégi adatai szerint a cseh mutató 38,1, a lengyel 57,5, a szlovák 60,6 - a magyar 80,4 százalék.

Összehasonlításként említhető az osztrák (83 %) vagy a német (70%). Ám tudjuk, hogy az osztrák, német állampapírokat igen előnyös feltételek mellett lehet elhelyezni: a 10 éves Bund hozama mínusz 0,3 százalék. Ez a különös negatív kamatlábas állapot talán nem marad fent sokáig, mindenesetre tény, hogy a szuperolcsó finanszírozás a teljesen biztos (AAA besorolású) adósok sajátja. Az EU közös kötvénykibocsátása is nulla alatti hozamokkal járna - azaz lényegében kamatmentesen jutnak hitelhez a projektben részt vevő tagállamok, hiszen az EU nemzetközi rating-je szintén AAA. Magyarország nem ilyen piaci szereplő: a magyar állam nemzetközi besorolása BBB.

Amilyen könnyű a német államnak a lejáró adósságait és az éves deficitjét finanszíroznia, a magyar állampapírok esetében bizony a pozitív tartományban van a hozamszint. Az még mindig alacsony történelmi visszatekintésben, de emelkedő.

Ha a 2020-2022 közötti hatalmas deficittel megnövelt államadósságot továbbra is főként a hazai piacról kellene finanszíroznunk, akkor – ha egyáltalán menne a dolog – a forint hozamszintek roppantmód megemelkednének, megdrágítva ezzel az államadósság-szolgálatot.

Mindennek figyelembevételével több mint különös az Orbán-kormánynak a nyári döntése, hogy nem vesz részt a válságkezelést segítő uniós hitelprogramban. A hivatalos érvelés akkor az volt, hogy a kormány „nem akarja növelni az adósságállományt”. Azt is gyakran elmondták kormánytényezők, hogy devizahitelt elvből nem vesznek fel, mert magyar forrásból finanszírozzák az adósságot.

Ezek az érvek most semmivé váltak. Mint a korábban gyakran hallható tétel is, mely szerint az adósság nem jó.

Az ideológia fordulat mögött nyilván az áll, hogy a kormány nem számol a közeli időkben jelentős EU pénzek beérkezésével. A közös uniós hitelfelvételben való részvételt az ahhoz kapcsolt jogállami (legfőképpen: korrupcióellenes) feltételek várható nem teljesítése miatt mondta le a kormány. Azóta az uniós intézményekhez és főbb tagállamokhoz fűződő viszony nem javult. Így minden uniós forrás lehívása lassulhat. A vissza nem térítendő alap (RRF) igénybevétele nem látszik könnyűnek, és nem csupán a források felhasználásának transzparenciája, mint lehívási feltétel miatt. A közösen elfogadott EU-s elvek szerint a helyreállítási és ellenálló-képességi alap (RRF) nem a tagállami költségvetések egyszerű tehermentesítését szolgálja (arra inkább a közös hitelfelvétel alkalmas, olcsóbb adósságfinanszírozási jellege miatt), hanem modernizál, a fenntartható fejlődést szolgálja. Ezért a beterjesztett tagállami tervezetek megítélése és jóváhagyása tartalmi vitákat is felvethet a Bizottság (”brüsszeli bürokraták”) és az egyes tagállamok között. „Brüsszel” folyamatos kormányzati ócsárlása és jelentős partnerek sértegetése már ezért is teljesen felesleges, sőt kontraproduktív, a tartalmi vonatkozásokat nem is említve.

Külső egyensúlyi viszonyaink

A nagy hitelfelvétellel most hirtelen megnő az államadósság. Mivel 2020-tól eltérően immár nem csökken a GDP, így a 2012-től érvényes stabilitási törvény szerint folyamatosan csökkenteni kell a költségvetési adóssághányadot. Ezzel a jogi normával most is ütközhet a realitás (ám a jelenlegi kormány aligha enyhít az egyébként szakmailag kétes megítélésű adósságfék-törvényen, amellyel egy következő kormánynak majd rengeteg bajt lehet okozni).

Más gondok is fellépnek, megnő az államadósság devizahányad: ez most kb. 21 százalék az összes adósságon belül, ami nem számít soknak, de több, mint korábban. Egy esetleges forintgyengülés esetén a bruttó adósság forintértéke érezhetően megnőne (így aztán a stabilitási törvény szövegének való megfelelés érdekében az év utolsó napján taktikai árfolyam kialakítása válhat ismét szükségessé…).

A piaci forrásbevonás többlegköltsége jelentős. Szép számvevőszéki feladat lenne annak kiszámolása, hogy évente hány tízmilliárd forinttal növeli meg az államháztartás kiadási oldalát az EU nulla körüli-alatti és a mostani három piaci kötvény hozamkülönbsége miatt kiadási többlet.

A kötvényeket kibocsátó ÁKK természetesen joggal hangsúlyozza, hogy jelenleg még elég alacsony a nemzetközi kamatszint. Így most valóban kedvezőbben lehetett forráshoz jutni, mint ha ugyanennyi kölcsöntőkét akár csak két hónap múlva kívánnának bevonni. Az EU-konstrukcióhoz képesti többlet kamatkiadás ettől függetlenül fölös teher, és e tényre mások is rácsodálkozhatnak.

Így a hitelminősítő intézmények is. Ezek 2020 eleje óta érdemben nem reagáltak a magyar államháztartás állapotának változásaira. A bruttó adóssághányad és a devizahányad növekedése azonban nem jó előjel. Azt eddig is szóbahozták, hogy a BBB-csoporthoz képest a GDP 80 százalékra rúgó államháztartási hiányunk már eleve túl magas; de erre lehetett azt mondani, hogy az uniós tagság és az abból adódó implicit védelem kellő ellensúlyt képez. Ráadásul hosszú évekig szufficites volt a folyó fizetési mérlegünk, így a nehezen követhető gazdaságpolitikai fordulatok („unortodoxia”) ellenére nem látszott veszélyben a fizetőképesség. Újabban azonban a fizetési mérleg sem annyira fényes, mint volt az előző évtized közepén.

A három év (2020-2022) során bekövetkező deficit (2020: -8,1%; 2021: -7,5%; 2022: legalább -4,8 %) felidézi a korábbi nagy államadósság-megugrásokat. Azokat sem lehetett hazai megtakarításokból finanszírozni; a külföldi forrásbevonás elkerülhetetlen volt. A devizaadóssággal pedig ismét a külső kitettség kockázati többlete jár együtt.

A kormány ennek bizonyosan tudatában van. De amíg 2010-ben, azután 2014-ben, sőt még 2018-ban sem kellett erős ellenzékkel számolnia, más most a helyzet. A saját szavazótábor anyagi megerősítése és az ingadozó, el nem kötelezett rétegek anyagi megkörnyékezése olyan eszköz, amellyel a magyar politikában többször is éltek. A közgazdasági következményekre még jól emlékezhetünk.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.