Tíz év alatt 30 százalékkal nőtt a hazai húsfogyasztás - bár az idei év forgalma ebben bizonyára nincs benne, hiszen a berobbant infláció miatt kevesebben engedhetik meg maguknak, a húsevés luxusát.
Szegényen vagyunk gazdagok…
De ez nem befolyásolja, hogy mi szerepeljen az étlapon. Ma napi 1,5 millió ember ebédjének esetében a „szegényen vagyunk gazdagok” elv érvényesül, mivel az élelmiszer ötöde megy kukába. Ez 50 ezer tonna ennivalót jelent évente – írja a lap.
Közben pedig környezetvédelmi szempontból igen fontos lenne a húsevés csökkentése. Hogyan segíthet ebben például az iskolai szemléletformálás, és miképpen lehetne a közétkeztetés fenntartható? – tették fel a kérdést a szakemberek júniusban a zöld szervezetek országos találkozóján.
Heti egy húsmentes nap?
Az 'Önkormányzatok és közösségek jó gyakorlatai a helyi erőforrások megőrzéséért' címmel rendezett konferenciára olyan önkormányzatokat, közösségeket hívtak meg, amelyek eredményeiből erőt lehet meríteni, tapasztalataikból érdemes tanulni, példájukat követni.
A székesfehérvári rendezvényen a másik oldalról is szó esett. Az erőforrásokkal való takarékos bánásmód szükségességének része lenne, hogy hetente egy húsmentes napot tartsanak a közétkeztetésben. A szakmai vitán részt vett Farkas István Tamás, a Magyar Természetvédők Szövetsége társelnöke és Zoltai Anna, a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetsége elnöke is.
Az ételnek nincs tisztelete
Megdöbbentő mondat, hogy 2023-ban, amikor méregdrága lett az élelmiszer, az ételnek nincs tisztelete. Szegényen vagyunk gazdagok – ami azt jelenti, hogy a közétkeztetésben az élelmiszer 20 százaléka a kukába megy. Ez 50 ezer tonnányi feldolgozott ételt jelent évente.
Igaz, a szabad szedéses svédasztal itt előny. (Azért írom, hogy itt, mert például a szállodák esetében svédasztalos étkeztetésnél is óriási a pazarlás.) A konferencián elhangzottak szerint 80 százalékkal csökkent a hulladék mennyisége svédasztal esetén, a fix adagokhoz képest.
Arról is szó esett a szakemberek találkozóján, hogy miért fontos környezetvédelmi szempontból a húsevés csökkentése? Hogyan segíthet ebben az iskolai szemléletformálás? Miképpen lehetne a közétkeztetés fenntartható?
Beleeszik, ott hagyja
Ami az iskolai ebédeltetést illeti, a szülők hozzáállása lehet döntő. A gyerekek nagy része bele se kotor az előre kiadagolt fogások nagy részébe, mert vagy nem ismeri az ételt, otthon nem főzik – vagy elvből utálja, mondjuk a főzeléket –, vagy beleeszik, ott hagyja. Ha éhes, elmegy az iskola után egy gyorsétterembe, már akinek futja rá a zsebpénzéből. Amibe az iskolában ímmel-ámmal belekotor, az ugye megy a kukába.
A szülő viszont, amikor befizeti a gyereket ebédre, megnyugszik, hiszen nem marad éhen a csemetéje. A heti egy húsmentes napnak persze nem biztos, hogy örülni fognak, hiszen a magyar vendéglátásban ma a húsnak van csak rangja. Akkor is, ha tologatja a gyerkőc a tányéron a pörköltöt, merthogy anya nem így főzi.
Jó-e az időzítés?
A főzelék a legtöbb helyen – ismerősöktől hallom – még mindig nem nyerő, mert a mai, dolgozó anyák nem állnak neki esténként főzeléket készíteni, inkább elővesznek valamit a mélyhűtőből, tehát nem szokta meg a gyerek.
Gond nélkül be lehetne vezetni a húsmentes napot, csakhogy rossz az időzítés – hallottam egy másik véleményt. Most, amikor egyébként is minden alapanyag és más termék megdrágult, úgy vélnék a szülők, kevesebbet nyújtanak nekik a vendéglátós cégek, több pénzért.
