(Cikkünk az ellenzék szakpolitikusaival folytatott interjúsorozatunk befejező része.)
Két fő külpolitikai területet érintenék részletesen, az uniós témákat és az ukrajnai háborút, hiszen most ezek a legfontosabb kérdések. Kezdjük Brüsszellel! Ön 1997 és 2002 között a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának, 2002 és 2004 között pedig az Európai Integrációs Bizottságának elnöke volt, 2004-től 2009-ig pedig európai parlamenti képviselőként dolgozott az SZDSZ politikusaként. Melyek most a fő célkitűzései az uniós kapcsolatokban?
Az egész külpolitika fő célkitűzése Magyarország presztízsének helyreállítása minden területen, és ez az uniós politikára is vonatkozik. Az Európai Unióval kapcsolatban konstruktív, együttműködő és közös eredményeket kereső politikára törekszünk.
Ez szemben áll azzal, amit Orbán Viktor úgy jellemzett, hogy mi vagyunk „a bot a küllők között” és „a homok a gépezetben” (ezt 2021. október 23-i beszédében mondta a miniszterelnök az EU-val kapcsolatban - a szerk.), tehát ezzel az állandóan okvetlenkedő, ellenkező magatartással.
Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek vitáink az Unió bizonyos tagállamaival vagy akár többségével is, és nem képviselnénk határozottan az érdekeinket, de nem célunk a folyamatos akadékoskodás, az együttműködés nehezítése.
Az elsődleges cél most nyilvánvalóan az, hogy megszerezzük a Magyarországnak járó Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, illetve a hétéves költségvetés pénzeit.
A következő kormánynak, ha azt az ellenzék adja, sokkal nagyobb esélye van erre, mint a jelenleginek, mivel ez összefügg a jogállamisági mechanizmussal kapcsolatos eljárással is.
Ezt a mechanizmust még nem indította meg az Európai Bizottság Magyarországgal szemben, de már kvázi megkezdte annak előkészítését.
A magyar diplomáciának meg kell győznie a feleket: ne léptessék életbe ezt a mechanizmust az új kormánnyal szemben, hiszen az igazságtalan lenne.
A Bizottság 16 pontban fogalmazta meg kifogásait a magyarországi jogállamisággal kapcsolatban. Ezek közül jónéhányat rögtön módosítani fogunk, például a közbeszerzési törvényre vonatkozó és egyéb előírásokat. Néhány pontban ugyanakkor nehézségekbe ütközhetünk a kétharmados törvények miatt – ide tartozik az Országos Bírói Hivatal, a Legfőbb Ügyészség, a Médiatanács és a közalapítványok kérdése.
Ezekben türelmet kérünk, hogy megtaláljuk a megfelelő megoldásokat a jogállamiság helyreállítására.
Emellett csatlakoznánk az Európai Ügyészséghez. A bolgár példa azt mutatja, hogy miután csatlakozott az ország ehhez a szervezethez, hatékony eljárások indultak, a többi közt Bojko Boriszov volt miniszterelnökkel szemben.
Célunk az is, hogy öt éven belül csatlakozzunk az eurózónához. Ezt nem csak gazdasági kérdésnek tekintjük, hanem politikainak is.
A forint hullámvasutazik, miközben a magyar gazdaságnak stabil pénznemre lenne szüksége. Ez az euró. Tehát el kell kezdeni a csatlakozás előkészítését. Egyelőre nagyon távol vagyunk a kritériumoktól, az államadósság például a GDP-nek hamarosan elérheti a 90 százalékát, ilyen magas még sosem volt. (Az MNB szerint ez az adat 82 százalék – a szerk.) Tehát nagyon sok mindent kell még tennünk a csatlakozásért.
Emellett szövetségeseket keresnénk az Unión belül. A magyar kormány teljesen elszigetelődött már a V4-eken belül is, sőt most már a lengyelektől is. Nekünk új lapot kell kezdenünk.
Említette a Helyreállítási Alapot, ami Magyarországnak – csak a vissza nem térítendő támogatásokat tekintve – 7,2 milliárd eurót jelentene. A magyar kormány tavaly májusban nyújtotta be a felhasználására kidolgozott tervet, amit az Európai Bizottságnak tavaly nyáron kellett volna elfogadnia az eredeti tervek szerint. Ez azonban máig nem történt meg, így továbbra sem kaptuk meg ezeket a forrásokat. Mi ennek az oka, és mit tennének azért, hogy le tudjuk hívni ezeket a pénzeket?
Ezt a tervet vissza kell vonni, és újat kell kidolgozni azért is, mert a háborús helyzet és az Orbán-kormány korábbi felelőtlen gazdaságpolitikája súlyos problémákat idézett elő a magyar gazdaságban.
Az új kormánynak nagyon gyorsan lehetősége lesz új tervvel előállni.
A kormány a hitelt is szeretné felvenni (ezt múlt héten jelentette be Orbán Viktor, de Brüsszel feltételekhez kötötte ennek teljesítését – a szerk.), de erre is tervet kell készíteni. Ez is az új kormányra marad. Ezekre a pénzügyi forrásokra égetően szükség lesz ahhoz, hogy Magyarország talpon tudjon maradni.
Mikor férhetünk hozzá a Helyreállítási Alap pénzeihez ellenzéki győzelem esetén?
Az új terv elkészítése több hónapig tart, tehát leghamarabb idén november-december táján juthatunk hozzá.
Milyen kihasználatlan lehetőségeket lát az uniós források lehívásában és felhasználásában? Min javítana?
Az ésszerű felhasználást kell előtérbe helyezni. Magyarország hihetetlen mennyiségű pénzt vett fel eddig az EU-tól, de ez az ország állapotán sajnos nem látszik. Az oligarchák gazdagodásán viszont igen.
Számos olyan projektre pazaroltak el pénzt, amikre semmi szüksége az országnak, legalábbis nem járultak hozzá a versenyképességhez, kezdve a felcsúti kisvasúttól a 40 centiméteres kilátókig. És csomó OLAF-eljárás (Európai Csalás Elleni Hivatal – a szerk.) van folyamatban olyan ügyekben, amelyek szimplán a lopásról szóltak.
Tehát a haveri klientúrakörben költötték el a pénzeket nagyrészt úgy, hogy azok gyakran túlárazott projektekre mentek el és nem szolgálták ténylegesen az ország javát.
A vállalkozásoknak adott támogatások esetében pedig a nagyon kedvező hiteltámogatásokat tartom jónak.
Az látszik ugyanis, hogy az ingyenpénznek nincs becsülete. Ebben az esetben sokkal nagyobb a korrupciós kockázat, másrészt ha vissza kell fizetni a pénzt, akkor a pályázó is csak olyan célra kér forrást, amiről tudja, hogy neki is haszna lesz belőle, és vissza tudja fizetni.
Arról még nincs döntés az ellenzéken belül, hogy az európai ügyek egésze hova tartozik majd, de észszerű megoldásnak tűnik, hogy továbbra is a miniszterelnök környezetében marad ez a terület. A külügyminisztériumnak ugyanakkor fontos feladata lesz a pénzügyi források diplomáciai feltételeinek megteremtése.
Említette már a szövetségesek kérdését. Az uniós döntéshozatalt tekintve fontos, hogy egyes országok összefogjanak egy-egy ügyben. Mely országokra számítana szövetségesként, és mennyire vinné tovább a V4-ek együttműködését?
Mindenképp tovább szeretnénk vinni.
Az utóbbi időben a V4 már nem működött, a szlovákok és a csehek kihátrálóban voltak. Ha nálunk változás lesz, akkor ezt a szövetséget újból meg lehetne erősíteni.
És Lengyelországban is van esély jövőre a változásra. De bizonyos kérdésekben a jelenlegi lengyel vezetéssel is együtt akarunk működni, mégha jogállamisági kérdésekben más is a felfogásunk.
Nagyon fontos az is, hogy az osztrák kapcsolatokat javítsuk, és Németországgal is helyrehozzuk a megroppant politikai, diplomáciai kapcsolatokat. A gazdasági kapcsolatok jók, de az új német kormány és az Orbán-kormány között nagyon erős feszültségek vannak.
Márki-Zay Péter kíséretében én is jártam Berlinben, ahol mind a három koalíciós párt elnökével találkoztunk. Azt érzékeltük, hogy mindhárom párt nagyon kritikus a jelenlegi magyar kormánnyal, de nem Magyarország egészével szemben.
Meggyőződésünk, hogy képesek leszünk javítani a kapcsolatokat.
Utolsó kérdés uniós témában: mi a víziója az EU-ról? Nemzetek Európája, Európai Egyesült Államok vagy egy harmadik út?
A középutat tartom reálisnak. Személyes véleményem szerint a jövőben még nagyobb integrációra lesz szükség, hiszen olyan kihívások érik az EU-t, amelyekkel egyenként nem tudunk megbirkózni.
De a realitásokat és a hat ellenzéki párt álláspontját figyelembe véve a jelenlegi állapot hatékonysági reformmal történő módosítását tartjuk szükségesnek.
Semmiképpen nem a visszaépítését, tehát nem a nemzetek Európáját.
A kül- és biztonságpolitikában például meg kell reformálni a döntéshozatalt: be kell vezetni a minősített többséget. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy egyetlen tagállam – ez legtöbbször Magyarország volt, de csinálták mások is – az egész Unió működését megbéníthatja.
A nemzetek Európája koncepciót kifejezetten károsnak érzem a magyar nemzetpolitika szempontjából, hiszen az egy szuverenista álláspont, amely senkinek nem enged beleszólást a belügyekbe.
Márpedig a mi nemzetiségeinknek, de másoknak is vannak olyan problémái, amelyekben Európa vagy Magyarország segítségére számítanak. A magyar kisebbségek például két olyan kezdeményezést is elindítottak, amikben az Európai Uniótól várnak segítséget a nemzetállamukkal és a többségi társadalommal szemben.
A föderális Európa eszméjét pedig a Demokratikus Koalíció képviseli, de ezt a többi párt nem fogadja el ebben a formában.
Térjünk át az ukrajnai háborúra! Nagyon sok nyilatkozat elhangzott ezzel kapcsolatban a kormány és az ellenzék részéről, ezért is jó lenne helyre tenni, hogy mire számíthatnak a választók ellenzéki győzelem esetén. Nézzünk néhány konkrét kérdést! Átengednének-e fegyverszállítmányokat a magyar-ukrán határon, ha igen, milyen típusúakat?
A hat párt között konszenzus van abban, hogy fegyvereket közvetlenül Ukrajnába nem kívánunk átengedni.
Az érvényes kormányhatározat is azt mondja ki, hogy fegyverszállítmányok átmehetnek, de nem közvetlenül Ukrajnába. Ezzel egyetértünk.
De a háború kapcsán mindig dinamikusan változó dolgokról van szó, nem tudjuk, hova fejlődik majd ez a válság, és milyen további lépések lesznek.
Tehát nagyon helytelen lenne doktríner álláspontot elfoglalni, mert eljuthatunk oda, hogy egy korábbi álláspontot felül kell vizsgálni.
Ugyanakkor nagyon sok más mindenben – a golyóálló mellénytől kezdve a katonai sisakokig – lehet segíteni Ukrajnát és az ukrajnai védekezést. Az Egységben Magyarországért pedig egy mentőautót adományozott egy olyan ukrán katonai egységnek, amelyben nagyon sok kárpátaljai magyar is szolgál.
Mi az álláspontjuk az Ukrajna feletti légtérzárról? Ezt támogatnák?
Jelen pillanatban ezt szinte senki nem támogatja, mi sem.
Ez a többségi álláspont a NATO-n belül, a legmeghatározóbb tagállam, az Egyesült Államok pedig egyértelműen kimondta, hogy ennek világháborús kockázata van, amit nem tudunk vállalni.
Értjük, hogy az ukránok ezt kérik, a helyükben mi is kérnénk, és azt helyeslem, hogy kapnak légvédelmi eszközöket Szlovákiától is, Lengyelország pedig MiG-29-eseket adna nekik. Így lehet segíteni Ukrajnát.
Sokszor felmerül érvként, hogy ha Magyarország fegyverekkel segítené Ukrajnát, akkor belekeveredhet a háborúba, és a kárpátaljai magyarokat is veszélybe sodorhatja.
Visszataszító hisztériakeltés, amit a kormány folytat ebben az ügyben, de úgy tűnik, hogy sajnos eredményes, és ezt az érvet jószándékú emberek is elfogadják.
Ha csak a szomszédos országokat nézzük, belekeveredett Szlovákia, Románia vagy Lengyelország a háborúba a fegyverszállítások miatt? Megtámadták szállítmányát a saját területén? Nyilván nem, mert ez a NATO elleni támadás lenne, és automatikusan maga után vonná a NATO fellépését, amit az oroszok sem akarnak megkockáztatni.
Ugyanakkor elfogadjuk, hogy az emberek jelentős része szerint ez kockáztatná a biztonságukat, és nem akarjuk sérteni a biztonságérzetüket.
Mi a véleménye a felvetés második feléről, a kárpátaljai magyarok veszélybe sodrásáról?
Kizárni semmit sem lehet, de Kárpátalját eddig semmilyen módon nem érte támadás. Bár a lengyel határtól 70 kilométerre támadás ért egy lőszerraktárt, nincs bizonyíték arra, hogy az a külföldi szállítmányok miatt történt volna.
Oroszországnak sem érdeke, hogy még ellenségesebbé tegye az ottani magyarságot, a magyar közvéleményt és a magyar kormányt, hiszen továbbra is számít a kormány felemás, kétszínű magatartására.
Ezt nyilván nem tudná fenntartani a kormány, ha a kárpátaljai magyarságot támadnák orosz rakétákkal.
Az elmúlt években feszültnek tűnt a viszony a magyar kisebbség és az ukrán kormány között a nyelvtörvény és egyéb dolgok miatt. (A törvény kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát a közösségi érintkezés csaknem minden szférájában - a szerk.) A háború valószínűleg még jobban felkorbácsolja majd a nacionalista érzelmeket, amelyek főleg a kisebbségeken szoktak lecsapódni. Mit tenne azért, hogy a kárpátaljai magyarok ne kerüljenek ki nagyon rosszul ebből a helyzetből?
A nacionalizmus felerősödése valós veszély, ráadásul az már eddig is erős volt. Ugyanakkor vannak biztató jelek: a héten Zelenszkij (Ukrajna elnöke – a szerk.) az orosz kisebbség kapcsán szóba hozta, hogy a háború végén rendezné ezeket a kérdéseket.
Ha Magyarországnak is demokratikus vezetése lesz, amely nem szkanderozni akar az ukrán vezetéssel, hanem megállapodni, akkor a magyar kisebbséget illetően is van esély a pozitív változásra.
Kaptunk egyébként jelzéseket Ukrajnából, hogy számunkra is megnyílhat ez a lehetőség.
Szintén fontos téma az orosz energiaembargó kérdése. Támogatja-e ezt, és ha igen, milyen időtávon belül tartja megvalósíthatónak?
Azt támogatom, amit Von der Leyen (az Európai Bizottság elnöke – a szerk.) is javasolt, hogy öt éven belül ki kell vezetni az orosz energiafüggőséget uniós szinten.
Paks 2 felmondását pedig nem csak támogatom, de létszükségletnek tartom, ugyanis 40 éves további kiszolgáltatottságot jelentene egy olyan orosz vezetéstől, amely bármely pillanatban agresszióra szánhatja el magát. A finnek felmondták az együttműködést a Roszatommal, a csehek pedig már korábban kihátráltak belőle. Az oroszoknak Paks 2 az utolsó, még meglévő uniós erőmű-terve.
Nyolc olyan európai ország van – köztük Magyarország, Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia és Bulgária –, amely jelen pillanatban nem tudja megoldani a leválást az orosz energiaforrásokról
.Ezt az ellenzék nem is szorgalmazza, azt viszont igen, hogy öt éven belül alternatív forrásokat találjunk, nyissunk a megújulók felé, és minden más lehetőséget jobban kihasználjunk, beleértve például a geotermikus energiát.
A törekvés az orosz energiaembargóra politikai szempontból érthető, ugyanakkor jelentősen növelheti az Ausztriában vagy Németországban például már amúgy is magas energiaárakat. Ez alól valószínűleg Magyarország sem tudna többé kibújni. Hogyan kezelnék ezt a problémát?
Nagyon hipotetikus dolgokról beszélünk, még von der Leyen öt éves tervének a részleteit sem ismerjük. Még az is lehet, hogy megbukik a Putyin-rezsim, demokratizálódik Oroszország, és nem kell teljesen energiaembargót életbe léptetni. De az egyoldalú függést akkor is csökkenteni, az energiaforrásokat pedig diverzifikálni kell, ez alapvető nemzeti érdek.
Nemrég az ATV-nek adott interjúban azt mondta, hogy Orbán Viktornak erős gesztusokat kellene tenni Ukrajna felé. Mire gondolt, Ön milyen gesztusokat tenne külügyminiszterként?
Én elsősorban az európai partnerek felé tett gesztusokról beszéltem, mert ők gyanakodva néznek rá. 12 éven keresztül keményen építette a „kölcsönös tiszteleten és bizalmon” alapuló oroszbarátságot, tehát azzal, hogy most ugyanazt teszi, mint a többiek, még nem tudja eloszlatni ezt a gyanakvást. Bizonyítania kellene, hogy szembefordult ezzel a politikával, de erre ő nem hajlandó.
Ezért mondtam, hogy erős gesztusokra lenne szükség: például Paks 2 felmondása, az orosz kémbank kiutasítása (a Nemzetközi Beruházási Bank ügyéről itt írtunk – a szerk.) és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter leváltása.
Szijjártó Péter kevesebb mint két hónappal az agresszió előtt kapta meg a legmagasabb orosz kitüntetést Szergej Lavrov orosz külügyminisztertől. És erkölcsileg is megbukott az a politika, amit a kormány 12 évig folytatott.
Ha Orbán Viktor nem fordul szembe ezzel, akkor ne csodálkozzon, hogy mindenki úgy néz rá, mint Putyin csatlósára.
És Ukrajna felé milyen gesztusokat tenne? Mi fér bele, és mi nem?
Feléjük is nagyon fontos gesztusok azok, amikről beszéltem.
Ezekkel nyilvánvalóvá tennénk, hogy az ő oldalukon állunk, és a visegrádi hármakkal egyeztetjük politikánkat. És nem azt hangoztatjuk, hogy csak mi vagyunk az okosak, mindenki más hülye és bele akar sodródni a háborúba.
Nem különleges gesztusokra gondolok, csak egyértelmű magatartásra.
Orbán Viktor Putyin nevét nem ejtette ki ebben az összefüggésben, pedig négy hete tart a háború. Nagy nehezen eljutott odáig, hogy egyszer-kétszer azt mondja, orosz agresszió. Brüsszelben ugyan nem merte megvétózni az EU csúcs zárónyilatkozatát, amely szerint Oroszország háborús bűnöket követ el és felelősségre kell vonni, de itthon mikor halljuk ezt tőle? Egyedüli EU-tagállamként nem csatlakozott az orosz háborús bűnösök felelősségre vonását követelő országok csoportjához.
Látszik, hogy Orbán Viktor nem tud szembefordulni Putyinnal, aminek valószínűleg két oka van. Egyrészt már olyan mélyen lekötelezettjévé vált az orosz politikának, hogy külső okok miatt ezt nem tudja megtenni, másrészt saját táborát hozzászoktatta ahhoz, hogy ez a kapcsolat hasznos nekünk, olcsó gázt jelent és hasonlók. Ha hirtelen szembefordulna vele, megzavarná a híveit. A közvélemény-kutatások ugyanis azt mutatták, hogy Putyin népszerű volt a háború előtt a Fidesz-hívek közel fele számára.
És mit gondol arról az elemzők egy része által képviselt véleményről, amely nem vonja kétségbe, hogy a háborút Oroszország robbantotta ki, de hozzáteszi, hogy Moszkva – függetlenül Putyintól – fenyegetve érezheti magát a NATO keleti terjeszkedése miatt, és ilyen szempontból a Nyugat is hozzájárult ehhez a válsághoz?
Egyáltalán nem értek vele egyet. A probléma, hogy Oroszország foglyul ejtett állam: Putyin és körei, a volt KGB-sek a NATO-t ellenséges szervezetnek fogják fel a szovjet ideológiából következően. És elhitették az emberek egy részével, hogy az veszélyt jelent.
A NATO-nak azonban nincs ellenséges szándéka Oroszországgal szemben, soha nem is fenyegette. És most is nagyon vigyáz arra, nehogy háborúba kerüljön, ami helyes is, hiszen az világháborúval járna.
A jelenlegi orosz vezetés érdekei szöges ellentétben állnak Oroszország és az orosz nép valódi érdekeivel, tehát azzal, hogy együttműködjön Európával és a NATO-val. 1997-ben meg is alakult a NATO-Oroszország Tanács, és lehetségesnek tűnt a partneri kapcsolat, de Putyin ezt visszafordította.
Pedig az Oroszországot fenyegető veszélyek nem Nyugatról jönnek, hanem Keletről és Délről. Az iszlám fundamentalizmus és Kína expanziós törekvése sokkal inkább veszélyezteti őket.
Putyin a bipoláris világrendhez akar visszatérni, ellenségnek tekintette a Nyugatot, és kihívóként lépett fel vele szemben ahelyett, hogy szövetségese lenne. Ez lenne az érdekünk nekünk is.
Jelcinben volt Nyugat iránti nyitottság, de Putyin ezt teljesen megváltoztatta.
A NATO-hoz pedig önként csatlakoztak országok, mert fenyegetve érezték magukat a birodalmi ambíciókat tápláló Oroszországtól.
Erre azt is szokták mondani szkeptikusok, hogy az Egyesült Államok sem hagyná egy közeli latin-amerikai ország belépését egy konkurens katonai szövetségbe. (Korábbi interjúnkat a témában itt olvashatják – a szerk.)
Persze, hogy nem hagyná, ha egy olyan szövetségről lenne szó, amely ellene jött létre. De a NATO a régi Szovjetunió és nem Oroszország ellen jött létre, és nem tekinti automatikusan a Szovjetunió utódjának Oroszországot. Putyin viszont annak tekinti, és többször beszélt arról, hogy tragédia volt a Szovjetunió bukása, és a szovjet katonai doktrína hagyományát folytatni kívánja.
Szerintem az oroszok kulturálisan és minden szempontból közelebb vannak hozzánk, mint akikkel szövetségre akarnak lépni. Velünk kellene keresniük az együttműködést.
Lehet, hogy ezt a háború végül elhozza, és Putyin bukása után demokratizálódik Oroszország – ez lenne az üdvös mind a két félnek.
A NATO múlt héten jelentette be, hogy új harccsoportokat telepít Magyarországra. Támogatja-e ezt a lépést, ha igen, mennyi időre és mekkora számban tartja ezt indokoltnak, illetve támogatja-e katonai elhárító rendszerek vagy egyéb hadászati eszközök Magyarországra telepítését?
Abszolút egyetértek az új harccsoport telepítésével. A NATO-t ugyanis fenyegetés éri Oroszország részéről, az orosz vezetők még atomfenyegetésről is beszélnek, tehát fel kell készülnie minden ilyen eshetőségre. És nem csak hozzánk, hanem minden keleti tagországba telepítenek erőket.
Helyes, hogy a magyar kormány elfogadta ezt, mégha nem is értem, hogy miért a Dunántúlra akarják telepíteni ezeket a csapatokat. Csak nem onnan várják a támadást? Ez megint kétarcúság: jöjjenek, de a Dunántúlra, és véletlenül se oda, ahol esetleg szükséges lenne rájuk.
Abba a kérdésbe nem mennék bele, hogy mennyi időre és milyen fegyverzetben jöjjenek.
Lehet ugyanis, hogy elég lesz pár ezer katona, de lehet, hogy sokkal több kell majd.
Például ha Putyin legyőzné Ukrajnát, a birodalom határai Záhonyra kerülnének, ami egy teljesen új védelmi helyzet lenne. Rakétái nem 600 kilométerről indulnának adott esetben, hanem közvetlenül Záhony mellől.
Ez alapvetően átrajzolná Európa biztonsági architektúráját és megnehezítené Európa védelmét. Orosz agresszió esetén Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Románia is frontországgá válhat. Tehát óriási a tét ebben a háborúban, és nem csak két szláv nép küzdelméről van szó – mint azt Orbán Viktor gondolja.
Egy háború nem csak a harctéren zajlik, hanem az információs térben is. Történelmi példák is azt mutatják, hogy a hadviselő felek nem feltétlenül tájékoztatják tényszerűen a közvéleményt, hanem minden közlésnek van valami egyéb célja – például a harci morál fokozása. Ebben a háborúban Ön hogyan különbözteti meg a valós információt a valótlantól?
Sok mindent nézek, és bizonyos forrásokat hitelesebbnek tartok a többinél, például a BBC-t vagy a CNN-t. Ezzel együtt senki sem védett a megalapozatlan információktól, amik nagy számban keringenek. De amit több megbízható hírforrás megerősít, azt általában elfogadom.
Ami sok helyről jön, annak az ember hitelt ad. A Facebooktól kezdve a Twitterig videók jelennek meg szétlőtt házakról, ezek nem hamisak. Ha harkivi, mariupoli, kelet-ukrajnai vagy akár kijevi menekültek beszámolóit hallgatjuk, akkor is kialakul egy kép bennünk.
Mariupol házainak például 80 százaléka romos, és ezt nem csak ők állítják. Műholdképekről is lehet látni, hogy a város szét van lőve. (Az ENSZ eddig 1179 civil áldozatot azonosított Ukrajnában hozzátéve, hagy a valós szám ennél jóval nagyobb lehet, és egyúttal megnevezte azokat az emberi jogi szakértőket, akik kivizsgálják majd a feltételezett háborús bűnöket – a szerk.)
Végül még két gyors kérdés: melyek a célkitűzései a határon túli magyarok esetében, az autonómiát reális lehetőségnek tartja-e bizonyos esetekben?
Az ottani magyar legitim vezetőkkel tárgyalunk ebben az ügyben, és elfogadjuk, amit akarnak. Ahol ők ezt követelik és reálisnak tartják, ott melléjük állunk, de helyettük nem akarunk semmit követelni. Például az RMDSZ a román kormányt támogatja, de ezt a kérdést nem feszegeti, a Székely Nemzeti Tanács viszont akarja ezt. Mi ebben a kérdésben az RMDSZ-t tekintjük az erdélyi magyarság meghatározó képviselőjének.
Végül egy összegző kérdés: az ellenzék külpolitikai kabinetvezetőjeként mit szeretne, milyen képe legyen Magyarországról a nemzetközi közösségnek, és ezt a célt hogyan hangolná össze a magyar érdekek védelmével?
Pozitív országképet szeretnék, ami korábban sokáig élt: Magyarország Európa-párti, Európával együttműködő ország, amely nem a békétlenséget akarja szítani, és nem akar mindent akadályozni.
Az érdekeinket pedig pont akkor tudjuk hatékonyan érvényesíteni, ha vannak barátaink.
A jelenlegi elszigetelt kormány nem képes erre, mert már szövetségeseink közül senki sem hajlandó vele szóba állni. Ezért van szükség arra, hogy helyreállítsuk Európán belül a baráti és szövetségesi kapcsolatokat.
