Az élelmiszertermelés az egyik nagy, de nem a legjelentősebb károsanyag-kibocsátó szektor, az Európai Unióban a mezőgazdaság felel az üvegházhatású gázok kibocsátásának kilenc százalékáért. Az elmúlt évtizedekben az agrárium jelentősen csökkentette fajlagos kibocsátását, miközben a növénytermő-területeken egyre növekvő hozamokkal termelt, reálértéken nagyjából változatlan élelmiszerárak mellett. Mindezt elsősorban a termelési hatékonyság növelésével, az állattenyésztésben az alkalmazott genetika, a takarmányozás és a tartástechnológia fejlesztésével érte el.
Például a búza globális termőterülete 1960 óta változatlan, az egy hektárra eső hozam viszont három és félszeresére nőtt. Az állati termékek termelése a ’60-as évek eleje óta a kereslettel összhangban majdnem háromszorosára bővült, a baromfinál több mint tízszeresére ugrott, hiszen ahogy nőtt a népesség és emelkedett az életszínvonal, úgy lett világszerte egyre hangsúlyosabb az állati fehérje fogyasztása.
Eközben, főleg az állattenyésztésben, az egy kilogramm termékre jutó károsanyag kibocsátás jelentősen csökkent, 1960-hez viszonyítva a baromfitermelésben 60 százalékra, a sertéstenyésztésben 40 százalékra, a szarvasmarha-tenyésztésben 70 százalékra. Ez a javulás elsősorban az egyre intenzívebb termelésnek köszönhető.
Csak új módszerekkel lehet tovább csökkenteni
Egyre növekvő társadalmi és szabályozói igény mutatkozik a további jelentős mértékű fajlagos károsanyag-kibocsátásra, ami azonban az eddigi módokkal már nem érhető el. A termelési hatékonyságot egyre kevésbé lehet javítani, az állattenyésztésben alkalmazott genetikában nagyságrendi fejlesztést már nem lehet elérni. Más eszközökkel viszont tovább lehet csökkenteni az agrárium ökológiai lábnyomát.
A Takarékbank Agrárcentrum vizsgálata szerint Magyarországon a termelők elsősorban az állattartó épületek energetikai korszerűsítésével, valamint a hulladékmentes körforgásos gazdaságra való törekvéssel tehetnek a fenntartható fejlődésért, miközben ezek az intézkedések egyúttal a jövedelmezőségükre is jótékonyan hatnak. A körforgásos gazdaság eléréséhez szoros együttműködést kell kialakítani más iparágakkal, hogy az agráriumban gyártott és használt termékek az igénybevétel után más szektorban nyersanyagként hasznosíthatóak legyenek.
Nagy szerep hárul a lakosságra és a szabályozókra
A környezeti fenntarthatóság elérése össztársadalmi ügy, csak akkor érhető el a siker, ha mindenki hozzájárul. Míg a hulladékmentes gazdaság eléréséhez az iparágak hosszú távú, szoros együttműködésére van szükség, addig a lakosság például a helyi termelési láncok támogatásával segítheti a károsanyag-kibocsátás csökkentését, hogy a megtermelt élelmiszert lehetőleg helyben fogyasszák el, és ne szállítsák el hosszú úton. Szintén lépni kell a fogyasztói élelmiszerpazarlás radikális csökkentéséért. Napjainkban az élelmiszerek majdnem harmada szemétként végzi, céltalanul termelnek a mezőgazdasági területek majdnem harminc százalékán, az édesvízkészlet negyedének felhasználásával.
Az EU 2019-ben meghirdette a klímasemleges Európa programját, az úgynevezett Zöld megállapodást (Green Deal). Az agrárszektor szereplői szerint azonban nem törekszik a megegyezésre, hanem zöld forradalmat indított, és az ágazat szereplőinek megkérdezése, valamint előzetes hatásvizsgálatok nélkül ír elő csökkentési célkitűzéseket, amelyekkel jelentősen rontja az európai gazdák versenyképességét.
