Nem enyhül a nyomás a társadalom legidősebb rétegének pénztárcáján. Bár a boltok már elkezdték egyes termékek árainak tartós csökkentését, ennek hatása az inflációs adatban alig-alig mutatkozik meg. A Központi Statisztikai Hivatal szerda reggeli közlése szerint ugyanis az éves bázisú átlagos infláció 25,2 százalékos volt márciusban az előző havi 25,4 százalék után.
Ám a nyugdíjasokat továbbra is jobban sújtja az árak emelkedése, mint a társadalom aktív rétegét. Az ő fogyasztói kosaruk alapján számolt árindex ugyanis 26,7 százalék volt a februári 26,9 százalék után. Még rosszabb a helyzet akkor, ha az első háromhavi kumulált inflációt nézzük, ekkor ugyanis 27 százalékos pénzromlási ütemmel találkozunk (miközben az általános index 25,4 százalékos).
Nyugdíjas Árkosarunk, mely 21, a nyugdíjasok által leggyakrabban és legtöbbet vásárolt alapvető terméket foglal magába, az árak emelkedésének további lassulását mutatta, áprilisban 34 százalékos drágulásról árulkodott.
Ezek a számok is jól mutatják, hogy a jelenlegi helyzet a nyugdíjasokat állítja nagyobb kihívások elé, és nem mellesleg az alacsony keresetűeket is. E két csoport fogyasztói kosarában ugyanis az átlagosnál nagyobb súllyal szerepelnek az élelmiszerek, valamint a háztartási energia, az infláció elszállásához pedig ez a két termékkör járul hozzá a legnagyobb mértékben. A KSH az élelmiszereknél még mindig 42,6, a háztartási energiánál pedig 43,1 százalékos átlagos drágulást regisztrált.
Az árak emelkedése egy dolog ugyan és elviekben nem lenne magától értetődő, hogy a nyugdíjasokat sújtja jobban. A mérleg másik serpenyőjében ugyanis egy 15 százalékos nyugdíjemelés található a 27 százalékos első háromhavi kumulált nyugdíjas inflációval szemben.
A két érték eredője pedig egy 9,5 százalékos reálérték-csökkenés a vizsgált időszakra. Vagyis a nyugdíjasok ellátása ennyit veszített értékéből, ennyivel szűkebbre kell húzni a nadrágszíjat.
És ezen még a 13. havi nyugdíj sem tud érdemben változtatni. Ha ugyanis ezt a pluszjuttatást 12 hónapra elosztjuk, akkor is "csak" 24,5 százalékos növekedést kapunk, ami nem fedezi az árak emelkedési ütemét; így 2 százalékos a reálérték-csökkenés.
Az arányok helyett beszéljenek azonban a számok!
Ha forintosítjuk a különbségeket, és megnézzük, mennyit kellene kapniuk a nyugdíjasoknak az átlagnyugdíj szintjén, akkor valamivel több mint 21 ezer forintos elmaradás mutatkozik. Ennyi hiányzik minden hónapban egy átlagos összegű ellátásban részesülő pénztárcájából.
Noha többen vannak azok, akik a 205 ezer forintos átlagnál kisebb havi nyugdíjat kapnak, az ő esetükben sem beszélhetünk jobb helyzetről. Egy olyan nyugdíjas például, aki 120 ezer forintot kap idén, havonta 12 ezer forinttal hitelezi az államkasszát a tényleges inflációnál alacsonyabb nyugdíjemelés folyományaként. Egy egymilliós nyugdíj esetén ez a havi "hitel" több mint 104 ezer forintot jelent.
Hogy jelen helyzetre tekintettel a kormány folytatja-e a tavaly és tavalyelőtt is bevezetett "új szokását", nevezetesen, a törvényben foglaltnál korábban kezdi meg a nyugdíjak kiegészítését, arról egyelőre nem szól a fáma.
