Noha a publikus, direkt a rezsirendszer hatására vonatkozó tavalyi felmérés nem ismert, a szakértők egyöntetűen azon az állásponton vannak, hogy a 2022-es parlamenti választások is komoly hatással voltak az eredményekre. A kérdéskör persze összetett: a számok ugyan azt mutatják, hogy a kormány azon érvelése helytálló, mely szerint a magyar háztartások kapják Európában a legolcsóbban az elektromos áramot és a földgázt, ám ezek a számok elsőre csalókák.
Érdemes ugyanis leszögezni, hogy más országokban nem "általános árcsökkentést" hajtottak végre, hanem piaci árak vannak, miközben célzott támogatásokkal segítik a lakosságot. Így az idősek, szociálisan rászorulók, gyermeket nevelők Európa-szerte kapnak állami és/vagy helyi szinten is anyagi hozzájárulást.
A MEKH (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal) által rendszeresen publikált összehasonlítás szerint a rezsicsökkentett árnak köszönhetően Budapesten kell az európai fővárosok közül a legalacsonyabb díjat fizetni az elektromos áramért.
A fenti táblázat ugyan hízelgő a magyar kormányra nézve, de nem mutat valós képet. Ha a támogatásokat nem számszerűsítjük, hanem önmagában az úgynevezett vásárlóerőparitással korrigáljuk a számokat, akkor is jelentősen változik az összkép.
Mivel a jórészt szociális alapon meghatározott támogatások gyakran az egyes országokon belül is változó (információnk szerint mind Ausztriában, mind Németországban jelentős különbségek vannak az egyes szövetségi tartományokban adott pénzbeli támogatások között is), ezért minden szempontból korrekt összehasonlítást nem tudunk tenni. (Egy tavalyi írásunkban összegyűjtöttük, hogy más európai országokban hogyan segítik az embereket.)
Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy míg az áram esetén az átlagfogyasztás felett „csak” kétszeres szorzó van, a gáznál ennél sokkal súlyosabb összeggel terhelik ezt.
Így a rezsicsökkentett árak esetén ugyan itt is Budapest áll a rangsor végén, ahogy az grafikonon látszik, már 20 százalékos „túlfogyasztás” esetén más helyzet alakul ki. Sőt, ha vásárlóerőparitáson vetik össze a fizetendő díjakat, akkor az átlagfogyasztást 20 százalékkal túllépők rögtön az európai középmezőny környékén találják magukat.
Hangsúlyozzuk, hogy itt a kedvezményes magyar árakat a nemzetközi piaci árakkal vetették össze, miközben tőlünk nyugatabbra is különböző támogatásokat kapnak a helyi lakosok, illetve akár a mikro- és kisvállalkozások is.
Jól járhatnak a nagyobb lakossági fogyasztók
A magyar sajtóban a múlt héten megjelent hírek arról szóltak, hogy az Európai Bizottság ajánlásai szerinti reformmal a magyar kormány hozzákezdhet a rezsicsökkentés átszabásához. A tét magyar szempontból 10,4 milliárd euró, ennyit utalhat összesen Brüsszel a csütörtökön elfogadott helyreállítási program keretében. A magyar kormány által módosított és REPowerEU fejezettel kiegészített terv az energiahatékonyságot és a megújuló energiára való átállást szolgálja, így paradox módon a kormány a támogatásokért cserébe szembemegy azon saját törekvéseivel, mely az orosz gáz fokozott használatát célozza.
A magyar kormány valószínűleg azért ment bele a fentiekbe, mert közel 1 milliárd euró előleg kifizetése rövid időn belül megindulhat. A rezsicsökkentés átalakítása szempontjából komoly változást jelenthet, hogy a lakossági fogyasztók és mikrovállalkozások számára 2025 végével lehetővé teszik, hogy az egyetemes szolgáltatási szerződés mellett piaci áron (dinamikus árképzéssel) vásároljanak energiát az átlagfogyasztás felett.
Ennek azért van nagy jelentősége, mert jelenleg a piaci árak alatta maradnak az úgynevezett lakossági piaci áraknak. Miután különböző okokból (onnan kezdve, hogy az adott helyen nincs bekötve a vezetékes gáz, egészen addig, hogy az érintettek modern hőszivattyús rendszerrel fűtenek) sokan vannak, akik csak elektromos áramot vételeznek és a rezsicsökkentési rendszerben nincs mód arra, hogy a ki nem használt gázkedvezményt kvázi áramra váltsák, ők vélhetőleg nem a „túlzott használat” miatt lépik túl az átlagfogyasztás szintjét. Így nekik nem valami extrakiváltságot jelentene, ha nem kellene „túlárazott” áramdíjat fizetni.
Összességében tehát sokaknak lenne segítség a piaci áras vásárlási lehetőség.
Más kérdés, hogy a szolgáltatás bevezetésének és igénybevételének számos előfeltétele van. Így például a mérhetőség, amelyhez okos mérőórákra lenne szükség, ám ilyen készülékek a magyar háztartásoknak csak a töredékénél van. Ennek gyakorlati megvalósítása így a kormányzati vállalás ellenére is egyelőre komoly akadályokba ütközik.
Mi a baj a rezsicsökkentéssel?
A békepárti magyar kormány a szakmai észrevételekre rendre rendkívül harcos üzenetekkel reagál. A múlt héten kiderült információkra riposztolva az Energiaügyi Minisztérium most is azt hangsúlyozta, hogy "nem engednek Brüsszelnek és a baloldalnak, megőrzik a rezsicsökkentés vívmányait". Érdemes ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az Európai Unió a támogatásokat eddig sem ellenezte, nem véletlenül adnak az uniós országok többségében különböző jogcímen rezsitámogatást. Ami miatt a magyar rendszert kritika éri, hogy általános a támogatás, így nem vesz figyelembe például szociális szempontokat. Illetve abból kifolyólag, hogy az átlagfogyasztás mértékéig mindenkinek jár, az energiahatékonysági és a megújuló energetikai beruházásokat nem ösztönzi. Sőt a mostani árrendszer és a napelemes rendszerek áttérése az úgynevezett éves szaldó elszámolás megszüntetése miatt az ilyen beruházások nem térülnek meg.
A változásokat szorgalmazók tehát azt szeretnék elérni, hogy olyan módon alakítsák át a mostani árrendszert, amely jobban figyelembe veszi a fogyasztók szociális helyzetét. A kevésbé rászorulókat pedig az energiatakarékos megoldások felé tereljék. Pedig számos kormányzati háttéranyag is megemlékezett arról az utóbbi években, hogy mennyire energiapazarló a hazai épületállomány. A kormányzati stratégia szerint 2020-ban a családi házak és a tíz lakásosnál nagyobb társasházak 63 százalékának nem volt hőszigetelése, a kis társasházaknál még rosszabb, 77 százalékos ez az arány, a paneleknél pedig 52.
A Habitat for Humanity idén publikált kutatása szerint a legtöbb lakóépület műszaki állagának javításához olyan jelentős felújítási munkálatokra lenne szükség, amelyekre a benne élőknek nincs anyagi lehetőségük, pedig a 2050-re kitűzött klímasemlegesség eléréséhez évente legalább 100 ezer lakást kellene korszerűsíteni Magyarországon úgy, hogy ennek jelentős része az alacsony jövedelmű, energiaszegénység által érintett háztartások körében valósuljon meg. Utóbbi kör értelemszerűen állami támogatás nélkül biztosan nem fogja tudni ezt megvalósítani, összességében viszont mind a kormány, mind a magyar gazdaság szempontjából fontos lenne, hogy ösztönözzék azokat, akiknek ezt az anyagi lehetőségei egyébként megengednék.
Olcsó energia, drága rendszerhasználat
A magyar rezsirendszernek azon túl, hogy a költségvetés számára óriási teher és nem ösztönöz az energiahatékony használatra és beruházásokra, van még néhány érdekessége. Ezek közül a rendszerhasználati díj mértékére érdemes kitérni. Magával ezzel a tétellel korábban foglalkoztunk részletesen, így ilyen mélységben nem térnénk ki rá ezúttal.
Érdekesség, hogy a tavaly nyáron, az átlagfogyasztás feletti mennyiségre bevezetett magas díjak idején az energiadíjakat átalakították. A fogyasztók számára ugyan a végösszeg változatlan maradt, de ezen belül az elektromos áram ára jelentősen csökkent, miközben a rendszerhasználati díj látványosan megugrott. Utóbbi olyan jól lett korrigálva, hogy
amennyiben csak ezt a tételt hasonlítjuk össze, akkor az európai középmezőny elején találjuk a magyar árakat.
Ezt persze lehet azzal indokolni, hogy korábban a rezsicsökkentés miatt fontos infrastrukturális beruházások maradtak el, és így a szolgáltatóknak lehetősége van ezek végrehajtására. Mindez természetesen jogos érv, ugyanakkor nehéz eltekinteni attól a szemponttól, hogy ez csak azt követően merült fel, hogy a kormány kedvenc vállalkozója, Mészáros Lőrinc az elosztói piacon komoly érdekeltségeket szerzett.
Ha csak és kizárólag a szakmai érveket nézzük, akkor is megállapítható, hogy az árak ilyen típusú szerkezete számos problémával jár. A fogyasztói árat felbontva ugyanis azt láthatjuk, hogy a lakosság által fizetendő 36,9 forintból (kilowattóránként) 29,2 forint maga a rendszerhasználati díj. Azzal, hogy a rezsicsökkentett fogyasztói árakon belül ennyire olcsó maga az energia, a kormány a saját költségvetésére helyezett érdemi pluszterhet, hiszen ez még a relatív olcsó paksi erőműben előállított árnál is alacsonyabb. Az MVM veszteségét pedig a költségvetés, végső soron pedig az adófizetők állják.
Ráadásul mindez a napenergiás piacon is komoly gondokat okoz. Aki ugyanis kiszorul a szaldós elszámolási rendszerből, az minden egyes elfogyasztott kilowatt áramot jóval drágábban tud megvenni, mint amennyit ő a betáplált energiáért kap. Emiatt az úgynevezett bruttó elszámolási rendszerben a mostani rezsiszisztéma mellett pénzügyileg nem térülnek meg a háztartási naperőművek. Összességében tehát az arányaiban magas rendszerhasználati díj több problémával is jár.
Ha a mostani rendszert átalakítják, és az átlagfogyasztás felett fogyasztók tudnak piaci áron energiát venni, míg a háztartási erőművek tulajdonosai az irreálisan alacsony ár helyett ilyen szinten tudják a megtermelt áramot eladni, az mindenkinek előnyös lehet. Más kérdés, hogy így végső soron az MVM veszteségei növekedhetnek, hiszen vevőként a napelemes háztartásoktól most a piaci árhoz képest nagyon olcsón jutnak energiához, miközben az átlagfogyasztás felettieknek a piaci árnál drágábban adják ezt el.
