A klasszikus mondás szerint: „azt tudjuk, hogy akkor mi lesz, de azt nem, hogy addig mi lesz.” Tökéletesen igaz ez az építőipari vállalkozások túlnyomó részének mostani helyzetére. De! Jó hírrel csengetett csütörtökön a postás: a Magyar Közlönyben ugyanis hosszan listázták a kormányrendeletben meghatározott infrastrukturális projekteket. Útépítésekről, útfelújításokról, vidéki repülőtéri beruházások támogatásáról döntöttek. Szép hosszan sorolták a különféle sportközpontok, uszodák és tornatermek létesítésére vonatkozó rendelkezéseket is.
A legnagyobb falatokat (repülőterek, autópálya-és autóút szakaszok, kikötő) nyilván a tőkeerős és az eddigi közbeszerzéseken sorozatban az élen végző építőipari vállalatok vihetik majd el. Viszont egy-egy falu vagy kistérség útjait, tornatermeit várhatóan meghagyják a kicsiknek.
Figyelemre méltó, hogy például a kistelepülések úthálózatának korszerűsítésére és fejlesztésére vonatkozó ütemezésben a 2020-2022 közötti időszakra tervezett teljes, mintegy 157 milliárd forintos rész kétharmadát jövőre, tehát a választási év előtti évre írták ki, ami nem lehet véletlen, tudva, hogy a kormánypártok szavazóbázisának jelentős része is ott van.
A helyi-kistérségi illetőségű, kisebb, 10-20 fős építőipari vállalkozások helyben viszonylag jól fekszenek az önkormányzatoknál, várható, hogy az ottani tornaterem vagy uszodaépítéseknél, kisebb energetikai felújításoknál őket részesítik előnyben. Még akkor is, ha tudható, hogy pénzügyileg ingatagabbak lehetnek.
A mondás második fele azért érvényes, mert a hazai építőipari vállalkozások növekvő arányban számolnak be arról, hogy késedelmesen fizetik ki őket partnereik. Az Építőipari Vállalkozások Országos Szövetsége (ÉVOSZ) még szeptemberben – 400 céget megkérdezve – gyorsfényképet készített az ágazat állapotáról, s ez elég aggasztó eredményt hozott. Kiderült, hogy a megkérdezettek számlaértékeinek ötöde nincs időre kifizetve, ugyanakkor a követelésük 98 százalékának valamikori kifizetésében azért mégiscsak bíznak. Ez a lánctartozás mértékének növekedését jelzi, a jogi ügyletek, pénzkövetelések bírósági útvesztőjének növekedése nélkül. Azóta két hónap telt el, sok cégnél alig volt mit elvégezni, másokat a járvány akadályozott, s ha netán van bankhitelük, azt ugyanúgy kell fizetni, mint amikor dőlt a pénz, mondjuk a tavaszt megelőző hónapokban-években.
Az egészségügyi intézkedések miatt növekedtek a szervezési költségek, erősödött a kivitelezők közötti verseny is (magyarul csökkenteni kellett a vállalási árakat) s ennek eredményeként romlott a vállalkozások árbevétel arányos jövedelmezősége. Nagy szóródás mellett átlagosan 7 százalék körüli ez az érték a megkérdezett cégeknél.
Az ÉVOSZ már 2019 végén érzékelte, hogy a tagvállalatokat a tavalyi két választás (EU parlamenti, magyar önkormányzati) is negatívan érintette: a múlt év végén 10 százalékkal, július végén pedig a COVID-19 hatására is több mint 20 százalékkal volt kisebb az építőipari rendelésállomány. Az építési-beruházási közbeszerzési piacon a múlt év hasonló időszakához mérve 2020 első nyolc hónapjában a a közbeszerzések száma a 2019. évinek az 57 százalékára esett vissza, a közbeszerzések értéke pedig csak a 76 százalékát érte el.
A cégeknek azzal kellett szembesülni, hogy először az ellenzéki vezetésű önkormányzatok, majd idén már mások is leállították vagy átütemezték beruházásaikat, érzékelve a válságot és elszenvedve a kormány elvonásait. Maga a kormányzat is elhalasztott jelentősebb beruházásokat, itt a kedvenc építőipari cégek alvállalkozói érezték meg a fékezést. Szintén mélyítette a gödröt sok cégnek, hogy az ingatlanfejlesztők szinte teljesen leálltak a lakás-és irodaberuházásokkal, mostanra viszont az is nyilvánvaló lett, hogy a költözni vagy felújítani akaró lakosság egy része kénytelen lemondani ezekről, a gazdaság lassulása most kezd igazán mély sebeket ejteni a családi büdzséken is.
Visszaesés és drágulás
A KSH csütörtökön kiadott gyorsjelentése szerint idén szeptemberben az építőipari termelés volumene a nyers adatok szerint 14,7 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. Mindkét építményfőcsoport termelése csökkent: az épületeké 9,1, az egyéb építményeké 20,6 százalékkal. A szezonálisan és munkanaphatással kiigazított indexek alapján az építőipar termelése az augusztusihoz mérten 1,4, a májusi mélyponthoz képest 10,9 százalékkal emelkedett. A III. negyedévben az építőipar termelői árai 7 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához viszonyítva.
Közben a munkaerőhelyzet is rosszabbodott: 2019 végén az építőiparban dolgozó munkanélküliek száma mintegy 10 ezer fő volt, ez idén szeptemberre 20 ezerre hízott. Ráadásul a külföldről pár hónapra hazajött szakmunkások zöme visszament külföldi munkahelyére, az itt dolgozó külföldiek pedig nem tudták érdemben enyhíteni a hiányt és nem is mind szakmunkások. A várható élénkülés még inkább rávilágít arra, hogy nincs elegendő szakképzett munkaerő az építőiparban.
A mostani kormányhatározatokból azt lehet kiolvasni, hogy előrehoztak eredetileg későbbre tervezett beruházásokat vagy átcsoportosítottak már futó projektekre pénzeket. Ezzel úgy tűnik, meghallgatták az ÉVOSZ hónapok óta tartó sürgetését. A szervezet legutóbb az ősz elején „kérte” ezeket, hogy fellélegezhessenek az ágazat bajba jutott vállalatai.
A bejelentett otthonteremtési csomag és a most nyilvánosságra hozott, zömmel állami infrastrukturális beruházások átmenetileg könnyíthetik a kisebb építőipari cégek helyzetét. Az optimista becslések szerint másfél-két év azonban mindenképpen kell ahhoz, hogy talpra álljon az ágazat. A jövedelmezőség érzékelhető javításához azonban nem elég az, hogy egyáltalán vannak vagy lehetnek megrendelések és így lesz vagy lehet bevétel. Nagyságrendekkel többet kellene költeni a szakképzésre, a továbbképzésre, az automatizációra és a digitalizációra.
