Kedden újabb 25 bázispontos lazítással, 5,75 százalékra fogja csökkenteni a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa – vélik egybehangzóan az Mfor Elemzői Konszenzus által megkérdezett szakemberek. Emlékezhetünk rá, hogy a jegybank 2024 ősze után először idén februárban, majd júniusban is 25-25 bázispontos vágással az irányadó rátát 6 százalékra vitte le.
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett!)
A szakemberek felidézik Varga Mihály MNB-elnök júniusi szavait, aki az egy hónappal ezelőtti döntést követő sajtótájékoztatón „mini kamatcsökkentési ciklus” kezdetét jelentette be, mely – a kedvező folyamatok fennmaradása esetén – a nyáron összesen három, egyenként 25 bázispontos enyhítést jelenthet. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza lapunk megkeresésére azt hangsúlyozta, hogy
„a jegybank korábban a türelmes, óvatos megközelítést hangsúlyozta, ez most kikerült a közleményből”.
Bukovszki András, a CIB Bank vezető elemzője ezt azzal magyarázta, hogy a korábban hangsúlyozott óvatossági szempontok jelentős része már nem indokolja a rendkívül restriktív monetáris politikát. Az áprilisban és májusban még kivárást kiváltó kedvező piaci folyamatok ugyanis mostanra tartósnak bizonyultak – fejtette ki a szakértő.
Jelenleg most már az a kérdés, hogy
„a »mini« ciklusból végül »midi« vagy akár »maxi« ciklus lesz-e”
– véli Virovácz Péter. Az ING vezető közgazdásza szerint az MNB kommunikációjában már a szeptemberi kamatdöntő ülés fog előtérbe kerülni, ugyanis, ha a külső környezet nem romlik jelentősen, és a hazai kockázati megítélés is kedvező marad, akkor
az MNB nyitva hagyhatja az ajtót a további lazítás előtt.
Molnár Dániel viszont arra számít, a jegybanki kommunikáció a lazítás ellenére szigorúbbá válhat. A Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) vezető elemzője szerint ez a külső környezet alakulásának hatására történhet.
Az amerikai-iráni csiki-csuki
Valóban, a Hormuzi-szorossal kapcsolatban szinte naponta változnak a szembenálló felek álláspontjai. A február végén kitört amerikai-iráni konfliktus hatására a perzsa állam hol lezárja, hol megnyitja a világ egyik legfontosabb olajkereskedelmi útvonalának átjáróját, ami így hatással van az energiaárakra is. Cikkünk írásakor épp az iráni Forradalmi Gárda tartja ellenőrzése alatt a tengeri szorost, és közölték, mindaddig nem engednek át kőolaj- és földgázszállítmányokat, ameddig az Egyesült Államok folytatja támadásait Irán ellen.
Molnár Dániel szerint a jegybanki kommunikáció esetleges szigorodásának oka az iráni háború eszkalációja lehet. Mint írja, ez kedvezőtlen fordulat, a világpiaci energiaárak ismételt emelkedése, valamint az ellátással kapcsolatos bizonytalanság növeli a kockázatokat.
„A geopolitikai feszültségek ismételt növekedése, ha nem is húzza át a korábbi terveket, mindenképpen óvatosságra intheti az MNB-t”
– emelte ki az MGFÜ szakembere.
Hasonlóképp gondolkodik Virovácz Péter, aki úgy látja, a kamatvágási ciklus legnagyobb ellenfele jelenleg egy esetleges geopolitikai elszámítás lehet, ami könnyedén megváltoztathatja a piaci hangulatot.
Sümegi Ákos, az MBH Elemzési Centrum makrogazdasági elemzője is aláhúzta: az, hogy a Közel-Keleten nem sikerült tartós békét elérni, kockázatot jelent a következő hónapokra nézve. Aradványi Péter pedig úgy nyilatkozott, a közel-keleti konfliktus újbóli fellángolása, az energiaárak emelkedése, valamint a forint elmúlt napokban látott gyengülése felfelé mutató inflációs kockázatot hordoz magában. Ám az Equilor vezető elemzője hozzátette, „a nemzetközi befektetői megítélésünk továbbra is kedvező, ami az iráni konfliktus pozitív fordulata esetén ismét a 350-360 közötti sávban stabilizálhatja az euró–forint árfolyamot”.
Az iráni konfliktus kiújulása ugyan kockázati tényező, de egyelőre a monetáris politika szempontjából érdemi változást nem jelent
– összegezte a közel-keleti válság hatását lapunknak Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője.
Még mindig erős a gyengülő forint
Az iráni energiaválság érezteti hatását a feltörekvő devizákon, így a forinton is, melynek árfolyama az utóbbi napokban gyengült a vezető devizákkal szemben, ez azonban nem aggasztja a szakértőket.
„Mivel Magyarországnak továbbra is kifejezetten nagy az energiaimport-igénye, a hazai fizetőeszköz negatív reakciója nem meglepő”
– fogalmazott lapunknak Sümegi Ákos. Az MBH Elemzési Centrum szakembere azonban rögtön hozzáfűzte,
ez a szint még mindig erősnek mondható,
az inflációs célt nem veszélyezteti.
Regős Gábor szintén arra mutatott rá, bár láttunk a közelmúltban ennél erősebb forintárfolyamot is,
„ez alapvetően még mindig egy olyan árfolyamszint, ami nem szól a kamatvágás ellen”.
A CIB Banktól Bukovszki András szintén úgy véli, a jelenlegi, 360 forint körüli euróárfolyam „továbbra is kifejezetten erős szintnek tekinthető”.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
Ami még mindig alacsony, és nagyon örülünk neki
Hogy a pénzromlási ütem a vártnál alacsonyabb lesz, azt először nem is a piaci, hanem a jegybanki elemzők vetítették előre. Míg márciusban még úgy vélték a Szabadság téren, hogy az éves átlagos infláció 3,8 százalék lehet, addig júniusra ezt a prognózist nem is kicsivel, kereken 2 százalékponttal, 1,8 százalékra csökkentették.
A fogyasztóiár-index júniusban a piaci várakozásoknál is kedvezőbben alakult, éves alapon mindössze 1,7 százalékos áremelkedést mért a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).
(A grafikon a cikk közzététele óta frissülhetett!)
Molnár Dániel szerint az adatok azt jelzik, mérsékelt az árnyomás a magyar gazdaságban, és akár a kőolaj világpiaci ára, akár az árrésstopok esetleges kivezetése ellenére is – bár kockázatot jelent a pénzromlási pályára –
még mindig tartósan a 3 százalékos jegybanki cél alatt lehet a hazai infláció.
A CIB Banknál úgy vélik, épp a júniusi adat lehetett az inflációs mélypont, de még decemberre sem várnak éves alapon 3 százalékos számot. Bukovszki András szerint a nyári hónapokban már megjelennek a távközlési szolgáltatók és a bankok inflációkövető áremelései, és az árrésstop esetleges kivezetése is mindössze néhány tized százalékponttal növelheti a pénzromlási mutatót. A CIB Banknál idén éves átlagban 2, 2027-re pedig 2,8 százalékos inflációt várnak, ami „továbbra is csak alulról közelíti meg a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékos inflációs célját” – közölte a szakértő.
Nála árnyalatnyival pesszimistább Sümegi Ákos. Az MBH Elemzési Centrum szakembere idénre átlagosan 2,2 százalékos áremelkedést vár, míg szerinte 2027-ben a 3 százalékos inflációs célt „alig meghaladó” ütemű lesz az infláció.
A lassuló pénzromlási ütem mögött Aradványi Péter elsősorban az élelmiszerek és az iparcikkek lassuló árdinamikáját látja, az Equilor vezető elemzője szerint ezt az erősebb forint hatása támogatja.
Mivel az inflációs gyorsulás elmaradt, az alacsony fogyasztóiár-index nem gátja, hanem támogatója lett a kamatvágásnak – összegezte Virovácz Péter. Regős Gábor ehhez azt fűzte hozzá, hogy ilyen alacsony inflációs mutató mellett a jelenlegi 6 százalékos alapkamatszint magasnak nevezhető. Csehországban a 1,5 százalékos inflációs mutató mellett 3,75 százalék az irányadó ráta, míg a lengyel 2,5 százalékos pénzromlási ütem mellett szintén 3,75 százalék az alapkamat – fejtette ki a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.
Van tehát honnan vágni a magyar alapkamaton, még annak ellenére is, hogy ez a monetáris lépés – ahogy Regős Gábor fogalmazott – „szembemegy a világgal”. Bár ő maga lapunknak azt nyilatkozta, „a nagy jegybankoknál a jövőre vonatkozó várakozások meglehetősen volatilisek” (de lazításra nem számít), mind Bukovszki András, mind Sümegi Ákos, mind Aradványi Péter úgy látja, a piaci árazások alapján az Európai Központi Bank és az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed is monetáris szigorításra készül. Az Equilor vezető elemzője szerint Frankfurtban (vagyis az EKB székhelyén – a szerk.) akár két kamatemelésre is sor kerülhet az év hátralevő részében.
A hosszú lejáratú hazai kötvények országkockázati felárának zsugorodása szintén lehetővé teszi a kamatvágást – mondta Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. Bukovszki András a CIB Banktól ki is fejtette: a német kötvényekhez viszonyított felár tartósan 200-250 bázispont közé szűkült a korábbi, 400 bázispontot meghaladó szintekről, ami a befektetők javuló kockázatérzékelését jelentik. A kedvezőbb kockázati megítélés fontos eleme az európai uniós források felszabadulásának egyre közelgő lehetősége is – fűzte hozzá Regős Gábor.
Mini, midi, maxi?
A júliusi és augusztusi, egyaránt 25-25 bázispontos kamatcsökkentésben tehát konszenzus van a szakértők között.
Többen azt is hozzátették, a további lépésekről majd a szeptemberi Inflációs Jelentés fényében fog dönteni az MNB, ám Török Zoltán szerint szeptemberben, majd decemberben is egy-egy 25 bázispontos enyhítés fog következni, vagyis a Raiffeisen Bank szakértője év végére 5 százalékos alapkamatot vár.
Hasonló vagy akár még lazább monetáris politikára számít Virovácz Péter, aki szerint – mint már említettük – a „mini” helyett lehet „midi” vagy akár „maxi” lazítási ciklus is. Az ING Bank vezető közgazdásza szerint december végére 4,75-5 százalékos lehet a jegybanki irányadó ráta.
Regős Gábor az iráni válság kiújulása miatt sem változtatott a korábbi forgatókönyvén, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza év végén 5 százalékos alapkamatra számít.
Valamivel pesszimistábbak az MBH Elemzési Centrumnál. Sümegi Ákos szerint a nyári időszakot követően néhány hónapos kivárás következhet, így az idei év végére az 5,50 százalékos alapkamat megmaradhat, amit majd jövőre követ további lazítás.
Az Mfor Elemzői Konszenzus korábbi cikkei ide kattintva olvashatók. >>>
