Még az olimpia előtt kaptuk a felvillanyozó közleményt: a Media Markt visszaadja a plazmatévé árát a vásárlóknak, ha a magyarok legalább 10 aranyérmet nyernek. A közleményben persze jó kereskedő módjára "kilencnél több arany" szerepeltettek, de tudomásom szerint az olimpián fél aranyat nem osztanak. Átböngészve az olimpia előtti sporttudósításokat, kétszámjegyű aranyesőben eleve nem nagyon reménykedett senki. A kilenc még egy számjegy, a tíz meg már kettő. Alig választja el őket valami egymástól, mégis ég és föld a különbség a tíz meg a kilenc között.
Az egyik rögtön az, hogy egy olyan médiaközegben, ahol mindenki egy számjegyű aranyéremben gondolkodik, kockázatos a két számjegyre akciót építeni. Nem veszi ki jól magát, még a végén azzal áll elő valaki, hogy a vállalatnál hülyének nézik a vásárlóikat (miközben azt sulykolják beléjük, hogy nem is azok), nem biztos, hogy okos dolog így akciózni. A vállalat persze mondhatná azt, hogy igenis, mi ennyire bízunk a magyar sportolók sikerében.
Nyilván visszaadták volna tévék árát, ha mégis megvan a tíz arany, sőt jó kis reklámkampányt kerekítenek belőle maguknak. Nyilván nem szurkoltak azért a vállalat magyar vezetői, hogy kevesebb győzelem szülessen. Akár még nemzeti hőstett lehetett volna a plazmatévévásárlás augusztus nyolcadika és tizedike között: aki igaz magyar szurkoló, vesz egy tévét - venne amúgyis. Így viszont nekem csak sunnyogásnak tűnik, minek beszéljünk a kockázatról, ha "úgysem sikerülhet".
És itt van az, amit hívhatunk bibinek. Mert nem csak a Media Marktnál gondolták azt, hogy nem sikerülhet. Sem a tíz arany, ami kilencnél több, sem a hét, sem az öt, de még annyi sem, amennyit végül nyertünk. A vállalat véleményem szerint cinikus akciója csak tünet. Nyilván rengeteg magyar apa kiabált át rekedt nevetéssel a magyar anyának a konyhába, hogy "na, Eufrozina, ezt is elrontották, nem jutottak döntőbe, látod, mondtam én!"
Szerintem valahogy így néz ki egy rendes, jól fejlett morális válság.
LNG
