Nem véletlen, hogy - különösen a nyugati határ menti régiókban - virágzik a pálinkabiznisz, hiszen míg itthon jövedéki adót, az illegális főzésért pedig tetemes büntetést kell fizetni, addig például Ausztriában és Németországban, saját használatra, adózás nélkül is szabad főzni. Szlovéniában szintén jóval liberálisabb a szabályozás. A lefőzött szesz ugyan adóköteles, ám a közteher mértéke csekély, ráadásul ott minden korlátozás nélkül, már pár száz euróért lehet főzőberendezéseket is vásárolni. Mindemellett évek óta lökést ad a pálinkaüzletnek, hogy az idehaza megtermelt gyümölcsök felvásárlási ára nem tart lépést a termelési költségekkel, ráadásul az idén a csapadékos időjárás miatt a meggy, az eper, sőt a málna jelentős része is csak légyümölcsként volt értékesíthető.
A Szentgotthárd környékén gyümölcstermeléssel foglalkozó Kurucz Tamás szerint a szomszédos országokban is romló gazdasági helyzet, illetve a növekvő munkanélküliség szintén segíti az illegális kereskedelmet. Könnyű megfelelő külföldi partnert találni, s immár arra is van példa, hogy az átránduló magyarok burgenlandi telephelyen főzik a pálinkát, ami aztán üvegenként kerül vissza az országba.
Egy neve elhallgatását kérő, Sopron környéki termelő szerint a cefrének való gyümölcs egy része autóutánfutókon hagyja el az országot, aztán demizsonban jön haza, nemritkán szlovákiai kerülővel, mert az utóbbi időben már a vámosok is nagyon figyelnek. A barack, a körte és az alma már az ország keleti feléből is áramlik a nyugati végekre, ahonnan legálisan, légyümölcsként utazik tovább nyugatra, de nem mindig szabályos papírokkal tér vissza. A hatóságok szerint az ellenőrzést nehezíti, hogy nagyon sok, naponta ingázó munkavállaló szeszfutárként is működik, sőt immár erre szakosodott szállítók is vannak, akik a legkülönbözőbb trükkökkel, például a megnagyobbított ablakmosótartályban csempészi vissza a kisüstit, amely azután nem csak a bögrecsárdákban, hanem a legális vendéglátóhelyeken is felbukkan, írja a Napi.
