Óriási összegek mennek el Magyarországon az olyan jóléti kiadásokra, mint a családi támogatások, a táppénz és a munkanélküli-ellátások. Miközben az országot 3-4 millió munkavállaló tartja el, a segélyekből gyakorlatilag csaknem annyi pénzhez lehet jutni, mint munkával. Talán többek között ennek is köszönhető, hogy 1999 és 2005 között a rendszeres szociális segélyben részesülők száma közel ötszörösére nőtt – mint ahogy azt egy tanulmány megállapítja.
A szakértők ugyanakkor attól tartanak, hogy a gazdaságpolitika semmit nem fog tenni annak érdekében, hogy ez változzon, hiszen nagyon kényes területről van szó: a pártok értékes szavazóbázist veszthetnek el a szociális segélyek megnyirbálásával – a mostani érzékeny gazdasági helyzetben pedig végképp nem várható, hogy valaki merészet fog lépni.
Hangzatos bejelentések persze vannak: mint a mostani, gyest érintő terv, amely szerint háromról két évre csökkentenék a kifizetés összegét, ezzel ösztönözve a kisgyermekes szülőket a munkaerőpiacra való korábbi visszatérésre. Az ötlet nem ördögtől való: Európában sehol nem kapnak ennyi időt az otthon maradásra a kismamák és –papák.
Talán ez lenne az az intézkedés, amellyel a józan ésszel gondolkodó honpolgárok többsége egyet is értene, ha belátja, hogy milyen nagy gondot okot az inaktivitás Magyarországon. Ugyanakkor megkérdőjelezhető, hogy vajon tényleg az a huszonnéhány ezer forint tartja-e vissza az otthon maradó szülőket a munkától, ami a harmadik évben jár, vagy a probléma sokkal mélyebben gyökerezik.
Például nem lehetetlen, hogy a kérdés szoros összefüggésben áll a nagyarányú szürke- és feketegazdasággal, és ha e tekintetben sikerülne előrelépést tenni, talán a szóban forgó érintettek is láthatóvá válnának a munkaerőpiacon. Mint tudjuk, a témával kapcsolatos, radikális változásokról szóló kinyilatkoztatások ez esetben sem maradtak el: kezdetben tíz-húsz intézkedést tartalmazott a nagyjából egymillió feketén foglalkoztatottat érintő programcsomag.
Ezzel szemben az OMMF adatai szerint a feketemunkások száma nőtt tavaly 2006-hoz képest. Bár egyesek szerint ez a gyakoribb ellenőrzéseknek köszönhető, mindenesetre most még messze vagyunk attól, hogy sikerüljön elérni akár a Gyurcsány Ferenc által emlegetett egy-két százalékpontos csökkentést.
A szociális rendszer radikális átváltoztatása immár elengedhetetlennek látszik. Hogy valóban a magyar gazdaság fellendülését hozó intézkedések fognak-e történni, az csak azon múlik, hogy sikerül-e politikusainknak túllépni a miniszterelnökünk által gyakran emlegetett teszetoszaságon és a hatalom elvesztésére irányuló félelmen.
kozi
