A XIX. század nyolcvanas éveiben a gazdasági konjunktúra éveit élte Magyarország. A jó hangulat az emberekre is átragadt, a polgárok élvezni akarták az életet. Ezt a helyzetet ismerte fel kiváló érzékkel Somossy Károly, a nagy hírű, sokat kárhoztatott, de szinte mindenki által irigyelt Somossy Orfeum megalapítója.
Nehéz kezdet
Somossy Károly eredetileg Singerként látta meg a napvilágot, s csak akkor magyarosított, amikor 1891-ben kibérelte a Beleznay-kerti mulatót. Ám ambícióihoz képest ez kevésnek bizonyult, így hozzácsapta - mint tulajdonos - a Korona Kávéházat, s emellett titkárként dolgozott a Rostély utcai varietében is.
Mivel e sokirányú tevékenység sem kötötte le, Bródy Zsigmond újságírótól megvásárolta a Nagymező és a Mozsár utcák sarkán álló telket, s a rajta lévő földszintes épületben Első Fővárosi Orfeum néven mulatót létesített.
Ám a bolt nem nagyon jött be: a szűk teremben nem lehetett színvonalas műsort adni, s az akkori tűzőrség is sokat morgolódott a csapnivaló viszonyok miatt. Fél év múlva Somossy is belátta, így nem sokra jut, ezért egy merész lépéssel ideiglenesen elköltöztette társulatát egy, a mai Vörösmarty utcában található bérelt helyiségbe. A tulajdonos a telken álló házikót 1893-ban elbontatta, s helyére Fellner és Helmer bécsi építészmérnökök tervei szerint egy új, immár fényűző mulatót építtetett.
Vörös démon
Az új vendéglátóhely 1894-ben nyitott ki. Belső berendezéséről a kortársak csak legfelső fokon beszéltek: a nézőtér a színpad felé lejtősen haladt, bútorai barokk stílusban készültek. Szokatlan húzásként a széksorok között is lehetett vacsorázni. A karzaton büféasztalok terpeszkedtek, a kiszolgálószemélyzet pedig válogatott, csábos tekintetű lányokból állt.
S be kell vallani: azon volt is bőven mit nézni. Az orfeum kínálata ugyanis túlhaladta még a világhíres bécsi Romacher varieté színvonalát is. Fellépett itt többek között a műlovarnő Raden asszony, Josef Linzer énekes, Fregoli, az átváltozóművész és Cody, a trambulinról lövöldöző ezredes.
Ám az igazi szenzációt a kitűnően táncoló, pompásan éneklő, vörösesszőke hajával, dús kebleivel és igéző tekintetével operáló Carola Cecília jelentette.
A hölgy már első megjelenésekor hangos ovációt váltott ki a bámészkodókból, s idővel az akkori magyar elit jó része is a "lábai elé" került.
Mi csak egy embert, az akkoriban bácskai nábobként emlegetett Lazarovits Zdenkot ragadtuk ki a sorból: a "szerelmes kiskakasként" viselkedő férfi egy év alatt ráköltötte közel egymilliós örökségét. Mindezt akkor, amikor a MÁV elnöke sem keresett többet évi tizenötezer koronánál.
Kétszáz lány a színen
Carola Cecília egyik legnépszerűbb mutatványa a Bogár Imre címmel futó darab volt. A betyárruhába öltözött, pajkos tekintetű fehércseléd lovon vágtatott be a színpadra, majd lövöldözni kezdett a magasból ledobált vadkacsákra.
Ezt a számot csak a Frauen Batallion - azaz Női zászlóalj - nevű operett tudta túlszárnyalni: a közönség valósággal őrjöngött, amikor Cecília kétszáz, testhez simuló dresszbe öltöztetett leány élén belefogott a záróáriába.
Ám Somossy magasabbra tört. Amerikából elhozatta a Barrison-lányokat - akik harminc éves létükre úgy néztek ki, mint hat ártatlan gyermek. Hosszú szőke hajukkal, ártatlan kék szemükkel, fehér ruhába öltözve adták elő a legpajkosabb tartalmú kuplékat.
Az erkölcscsőszök a "botránykő" azonnali megszüntetését követelték, ám ezzel csak még nagyobb (ingyen)reklámot csináltak a produkciónak.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
