A környezettudatosság növekedésének másik jele, hogy nagyon megugrott a szelektíven gyűjtött anyagok között legveszélyesebbnek tekinthető szárazelemek gyűjtése. 2005-ben a háztartások 70 százaléka közölte, hogy gyűjti ezeket, míg 1998-ban a gyűjtők aránya csak 30 százalék volt.
Ehhez azonban általánosan el kellett terjednie a begyűjtő egységeknek, hálózatoknak, melyek létezése a más jellegű hulladék háztartási gyűjtését is fokozza. Emellett az életszínvonallal is összefügg a gyűjtési, illetve a takarékossági hajlandóság.
A francia felmérés szerint a hulladék keletkezésének okait nem veszik eléggé figyelembe: a lakosság 17 százaléka gondol a környezetvédelemre vásárlásainál. A szegényebb rétegek még ilyen arányban sem foglalkoznak vele, a környezetvédelem általában őket izgatja a legkevésbé.
A takarékossággal is nagyjából ez a helyzet, a kispénzűek harmadának fontos az adott berendezésnél a takarékosság, míg a gazdagok között az így gondolkodók aránya 45 százalék. Ugyanakkor kiderült: az energiatakarékos világítótesteket a szegények azért nem veszik, mert sokba kerülnek, a gazdagok pedig azért ódzkodnak tőlük, mert "nem elég esztétikusak".
Vízfelhasználásban a szegények a tehetősek előtt járnak, míg lemaradnak a járművek vásárlásánál a benzinfogyasztási szempontok figyelésénél. A fogyasztás szintje pedig 56 százalékban izgatja a szegényebb háztartásokat, 66 százalékban a módosakat.
