A képviselők számára vonzónak tűnhet, hogy a deficitgondokkal küszködő amerikai költségvetésben jelentős összegű dollár marad, bár hevenyészett számítások szerint ez a pénzmennyiség tíz év alatt érne el 14 milliárd dollárt.
Az amerikai kormányzat viszont az utóbbi években mintegy hatmilliárd dollárt adott az olajtársaságoknak társasági adókedvezményként és geológiai kutatások, tengeri fúrások kapcsán jelentkező egyes tételek leírásával. Más kérdés, hogy a megmaradt pénzt a megújuló energiaforrások jobb felhasználására kívánják részben fordítani, illetve fordíttatni.
A jobbára demokrata párti törvényhozók szerint az energiacégeknek egyszerűen vállalniuk kell egy újabb terhet, az úgynevezett fúrási pénzt, ha a nem megújítható, azaz a fosszilis energiaforrások után kutatnak. Ha nem vállalják, hogy az új költséget fizetik az amerikai államkasszának, akkor nem kapnak fúrási engedélyt, különös tekintettel a Mexikói-öböl térségére.
A tervezet ellenzői eközben azzal érvelnek, hogy az olajtársaságok többletterheit végeredményben a fogyasztóknak kellene állniuk, és az elképzelés nem felel meg a költséghatékony amerikai energiaellátás igényének. Az olajtársaságok pedig már fenyegetőznek: ennek az új környezeti és energiapolitikának a benzin- és gázárak emelkedése lesz a vége, és így az egész amerikai ipar helyzete romlani fog.
