A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) megvizsgálta, hogyan érinti a diákok és pedagógusok alapjogait a státusztörvény, melyhez az EU Alapjogi Chartáját vették alapul, hiszen a kormány az EU-val folytat tárgyalásokat.
„A státusztörvény a következő jogokat sértheti: többek között az emberi méltóságét (mert az ide-oda vezénylés nem csak pedagógusokat, hanem gyerekeket is érint), a foglalkozás szabad megválasztásáét, a tisztességes munkafeltételekhez való jogét, a szabadsághoz való jogot, más foglalkoztatottakkal szembeni hátrányos megkülönböztetést is, és a gyermekjogokat is” – jelentette ki Zellei Judit, a TASZ jogásza a Diagólus az Oktatásért/Budaörs szervezésében megtartott rendezvényen.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a törvény automatikus átalakulást jelent majd, tehát ha valaki nem elővigyázatos, hipp-hopp benne találhatja magát. Ugyanis amint hatályba lép, nem kell a pedagógusok külön beleegyezése. Ilyenkor kérni kell külön a felmentést.
Arról, hogy a kormány mennyire akarja elhallgattatni a pedagógusokat, a TASZ jogásza azt mondta: a törvény valóban megszabja, hogy nem nyilváníthatja ki a véleményét szabadon. További probléma a pedagógusok ellenőrzése, amit elrendelne a törvény.
Az új teljesítményértékelési rendszerről szólva Nahalka István oktatáskutató elmondta, hogy már a 2013-ban kidolgozott szisztéma is ellentmondott pár alapvetésnek, s az új, jelenleg már tesztelés alatt álló rendszernél ez még inkább így lesz, mert a belső folyamatokra, önértékelésre egyáltalán nem épít.
Akik jól megfelelnek, pontszámokat kapnak, bérjuttatásban részesülnek, míg mások kimaradnak ebből majd. Sorrendet állítanak fel róluk, pedig a pedagógusokat nem lehet így mérni, nincs olyan kritérium, amitől valakit jobb pedagógusnak lehet kimondani, mint a másikat.
„A pontozhatóság tehát illúzió. A mérési rendszer elavult és igazságtalan, alapvető célja a minősítés, és nem a fejlesztés” – jelentette ki a szakember.
Sok szakmában minősítik a dolgozókat, de hiba lenne a gazdasági vállalkozások világát összekeverni az iskolákéval.
„Hogy' gondolják, hogy a pedagógusok átlépik majd a saját árnyékukat pár tízezer forintért?” – tette fel a költői kérdést Nahalka István.
A Civil Közoktatási Platform (CKP) képviseletében Ercse Kriszta oktatáskutató szerint a státusztörvény a hatalom narratívája, valójában ez bosszútörvény. Kérdés, hogy az alkotóknak mi ezzel a célja, belegondoltak-e a leendő a hatásaiba?
„3-18 évesek fejlődését „birtokolja” az állami szolgáltatórendszer. Ezért hatalmas felelőssége van, ezért fontos lenne, hogy értsen a gyerekeinkhez, legyen képes felmérni az egyéni szükségleteiket, amihez megfelelő pedagógiai támogatást ad. Ez lenne a korszerű és minőségi oktatás, ami állandóan képes lenne alkalmazkodni” – mondta a szakértő.
Egy iskola csak partnerségben tud jól működni. Diákokkal, szülőkkel, más pedagógusokkal. De a státusztörvény kiveszi a kezükből döntéseket. Egy jól működő iskola kinyitja a kapuit, de ez a törvény bezárja. Véleménye szerint biztonsági játék fog történni az iskolákban, mert mindent a tankerület fog eldönteni, ott semmit nem tudnak a gyerekekről. Az átvezényléssel megoldandó pedagógushiány pedig arról szól, hogy ha nincs 100 téglánk, csak 60, akkor kisebb házunk lesz.
„A státusztörvény bizonyos intézkedéseinek nincs szakmai indoka. Ezt nem tűrhetik el a szülők, hiszen a gyerekeikről van szó” – mondja a CKP képviselője, aki szerint a diákokat is sok mindentől megfosztja majd, például, hogy tagjai lehessenek egy demokratikus társadalomnak.
Ercse Kriszta bántalmazónak tartja a szavazás előtt álló törvényt, hiszen elveszik a tanáraikat, átvezénylik őket.
„A cél a totális kontroll és a megfélemlítés, hatása leírhatatlan a pedagógusokra és a gyerekeinkre nézve is” – tette hozzá az oktatáskutató.
Borbáth Katalin pszichológus a pedagógusokban zajló lelki folyamatokról beszélt, arról, hogyan hat a jó mentális állapot, a pozitív érzelmek a tanulás minőségére. Ennek ellenére pedagógusokkal készített villáminterjúiból az derült ki, hogy egyesek otthagyják a pályát, mert méltatlannak tartják a jelenlegi fenyegetőzéseket, mások kiégtek, fásultak, stresszesek, dühösek, szenvednek a bizonytalanságtól, a társadalmi támogatottság hiányától. Mások tudatosan távol tartják magukat a hírektől, elvannak a mikrokörnyezetükben, túlélnek. Sok pedagógusra jellemző az önbizalomhiány, mert nem hiszik el, hogy versenyképesek a munkaerőpiacon.
„Volt olyan gimnáziumi igazgató, aki elmondta, a tankerülettől folyamatosan kapja a konkrét fenyegetéseket, hogyan kell beállnia a sorba ahhoz, hogy sikeres pályázatokat adhasson be” – mutatott rá a szakember.
Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Alapítvány alapítója és vezetője szerint alig beszélünk a gyerekekről, akik az oktatás középpontjában állnak. Pedig kristálytisztán érezhető a dühük és az együttérzésük.
Egyértelmű, hogy a tanárhiány szorosan összefügg a megnövekedett iskolai zaklatásokkal és konfliktusokkal. Hiszen egyre kevesebb a tanárok között az igazi szakember.
„Azok a fekete lovak viszont benne maradnak a rendszerben, akiknek nem lenne szabadna ott lenniük, de a munkaerőhiány miatt mégis ott vannak. Akik határokat lépnek át, fizikai és verbális bántásokat végeznek” – jelentette ki a gyermekjogi szakértő.
Véleménye szerint olyan pedagógusok kellenek, akiknek van idejük és energiájuk valódi kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel. Erre az átirányítás nem ad majd módot. A mai „gyerekállomány” eleve sok mindenben más. Nem csak a digitális világ miatt, hanem sokkal kevesebb figyelem és idő jut rájuk otthon, majd bekerülnek olyan iskolákba, ahol szintén ugyanez a helyzet.
„Mi magunk hozunk létre egy elveszett generációt. Ezért csak olyan döntéseket lehetne hozni, ami a gyerekek érdekét szolgálja. De most nem ebbe az irányba megy a közoktatás, ahol biztonság és bizalom van, ahol a gyerekek képességeit és készségeit jól tudjuk fejleszteni”
– tette hozzá Gyurkó Szilvia, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy ma a gyerekeknek inkább kötelezettségeik vannak, mint jogaik a közoktatási törvényben történt utolsó változtatások miatt, és most ugyanez történik meg a tanárokkal.
Megváltozott a sorrend, de a rossz irányba. Mert először a kötelességteljesítés, és csak utána lehet beszélni arról, mit is akarnának az érintettek – azaz a helyzet végtelenül aggasztó, és sokak szerint a közoktatás történelmi mélyponton áll, ezért is kellene érdemben végre tárgyalni a státusztörvény igazi átformálásáról.
