„Az óbudai Krúdy általános iskolában történtek miatt egy összetett, sok jogszabályt és az élet számos területét érintő, átfogó jogalkotási folyamat indulhat el, amely a hazai gyermekvédelem rendszerének és szabályainak szigorítása mellett a tankerületeket, valamint a tanári szerepkör betöltésének feltételeit is érintheti” – jelentette ki ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég jogi szakértője.
Mint mondta, a szigorítások nemcsak a büntetésekre terjednek majd ki, hanem a tanári szerepkör betöltésének feltételeit is érinthetik,
így szóba jöhet a pedagógusok rendszeres értékelésének szigorítása, vagy különös esetben bevezethetik, hogy a tanárokat időnként pszichológiai vizsgálat alá is vethetik.
Azt is hallhattuk, hogy „itt az idő elzavarni az óvodák és iskolák környékéről a pedofil hajlamú embereket”.
Csakhogy pedofil ügyek az élet bármely szegmensében előfordulhatnak. Elég, ha a volt perui nagykövetre, Kaleta Gáborra gondolunk, akinek számítógépén számtalan kiskorú fotója szerepelt, de a közelmúltban látott napvilágot Szilágyi Liliána esete is, akit édesapja rendszeresen abuzált gyermekkorában, Hodász András atya pedig pár héttel ezelőtt mesélt arról, hogy nagykorúsága előtt molesztálta egy pap.
Emiatt két kérdés is adódik: egy ilyen vizsgálat ötlete miért pont a pedagógusokkal kapcsolatban merült fel, s hogy személyiségteszttel, vagy egyéb pszichológiai vizsgálattal vajon kiszűrhető-e egyáltalán a pedofil hajlam?
Csak óvatosan a vizsgálatokkal
„Ez nemcsak azért kizárt, mert a hajlam nem személyiségalkotó elem, hanem mert senki sem vallaná be. Sokszor még magának sem teszi meg az érintett. Ez egy tabutéma, ahol önbevallásos tesztet készíteni lehetetlen. Különben is minden tesztnek van egyfajta megbízhatósága, ha úgy tetszik, hibája, tehát soha nem lehet 100 százalékos. Ez egyébként is akkora stigmát égetne valakire, hogy ennek a felelősségét borzasztó nehéz lenne vállalni. Filmek szólnak arról, hogy ha valakire rásütik ezt a stigmát, azt soha nem tudja magáról lemosni” – vélekedik Zala Márton pszichológus, szexuálpszichológus a témáról.
Mint magyarázza, a köztudatban elterjedt pedofília értelmezése kissé csalóka. Ugyanis teljesen más, ha valós nemi vágyat érez valaki serdületlen személyek, azaz gyerekek iránt, de semmit nem cselekszik e téren, és más, ha valaki valóban el is követ kiskorúak ellen szexuális bűnt. Azaz nem mindenki pedofil, aki kiskorúak ellen követ el bűncselekményt, és nem mindenki válik szexuális bűnelkövetővé, aki ilyen vonzalmat érez.
Léteznek egyébként olyan módszerek, amelyekkel mérni lehet a pedofil hajlamot.
Miközben kiskorúakról képeket mutatnak a férfiaknak, mérni lehet a nemiszervük változását. Bár Amerikában 2006-ban a személyiségi jogok megsértésére hivatkozva előfordult, hogy megsemmisítették a vizsgálat eredményét. Van egy kifinomultabb változata is a mérésnek, amellyel nők is vizsgálhatóak, itt az agyhullámokat rögzítik, hogy a fotók láttán mennyire izgul fel az érintett. De ezt is ki lehet cselezni, ha valaki nem néz oda, vagy másra gondol. És vannak a pedofília kvantitatív mérésére kifejlesztett pszichológiai kérdőívek is, például a Pedofil Érdeklődést Felmérő Skála, amely öt egyszerű kérdést tesz fel a célszemélynek. Azonban vizsgálatok tömege bizonyítja, hogy a felnőttek elsöprő többsége nem érez szexuális izgalmat gyermekek láttán.
A pedofilok maguk is traumatizált személyek
Egy 2020-as magyar tanulmány szerint a szexuális orientáció kimutatásának módszereivel felmérték, hogy a pedofilok aránya többnyire a lakosság 1-2 százaléka, azaz "ritka, bármit is próbál sugallni néhány kétséges értékű tudományos munka”.
Természetesen hozzá kell tenni: senki nem örül, ha a gyermekét a ritka előfordulás ellenére ilyen élmény éri.
„Ha tényleg konstruktívan akarunk ehhez hozzáállni, akkor leginkább megfelelő terápiákat kell alkalmaznunk. A serdületlen személyekre vágyakozó személyek maguk is leggyakrabban abúzus áldozatok. Amikor szexuális ragadozóként viselkedik, traumaismétlést folytat. Áldozatból, erőszaktevővé válik” – mutat rá a szakértő.
Kutatások szerint a pedofilok többsége alacsony önbecsüléssel, a stressz iránti kevés toleranciával, alsóbbrendűségi érzéssel, kommunikációs és kapcsolatteremtési nehézségekkel, és kismértékű empátiával rendelkezik. A szexuálpszichológus szerint azonban hiba lenne kiragadni ilyen jellemzőket, s ezek alapján összeállítani egy pszichológiai kérdőívet.
„Kétlem, hogy ezt bárki jól meg tudná fogni ilyen formában, s releváns válaszok érkeznének rá. Mert lehet, hogy ezekkel a jegyekkel valaki valóban pedofil, vagy pedofil hajlamú, másnak viszont ugyanezekkel a jegyekkel eszébe sem jut ilyesmi” – magyarázza Zala Márton.
Nem az oktatási intézményekben állnak lesben
A szakember szerint a gyermekek elsődlegesen nem azért vannak veszélyben, mert szexuális ragadozók lennének a pedagógusok, akik lesben állnának, hogy megrontsák őket, hanem amiatt, mert nem beszélünk arról, hogy az Európai Unió által is kifogásolt gyermekvédelmi törvény miért tiltott ki minden olyan szervezetet az iskolákból, akik szexuális nevelési célzattal mennének be.
Mert azóta csak az iskolai alkalmazottaknak lehet ilyen témájú előadást tartani, pedig nagyon sokat tudna segíteni a helyzeten, ha a gyermekek komplex, átfogó szexuális nevelésben részesülnének. De az iskolai szexuális felvilágosítás még mindig gyerekcipőben jár Magyarországon, miközben egyre kisebb korban „világosítják fel magukat” a gyerekek az interneten. Pedig könnyen át lehetne venni a skandináv, vagy holland mintát, ahol multidiszciplináris módon, különböző tantárgyakba építik be a szexedukációt a tananyagokban.
„Ami nem magát a szexet taglalja, hanem az emberi kapcsolatokat, a saját testükhöz való viszonyt, hogy elfogadják önmagukat, hogy nevén tudják nevezni a testrészeiket, hogy hogyan kell barátkozni, randizni, beleegyezni egy közeledésbe, vagy hogy lehet azt tisztelettudóan elutasítani, hogy ne sérüljön a másik. Vagy arról, hogy ki is rendelkezik a saját testem felett? Ki foghat meg, hol érhet hozzám valaki? Talán, ha erről többet beszélgetnénk az iskolákban, akkor sok minden megelőzhető lenne” – mondja Zala Márton, akinek iskolapszichológusként is van rálátása az oktatási intézményekre.
Azt is kiemeli: tévhit, hogy a kiskorúakat érő szexuális bántalmazás többsége iskolában, óvodában és a játszótereken történik lódenkabátos pedofilok alakjában. Kevés esetben ez is előfordul, de sokkal inkább családokban, vagy baráti körben válhatnak szexuális bántalmazókká a rokonok, ismerősök.
„Ezzel nehéz szembenézni, és most mintha pont az ellenkezőjét akarnák bizonygatni” – teszi hozzá.
Aztán nehogy feljelentgetés legyen a vége
Ezért fontos, hogy ne bűnbakkeresés történjen, hanem tényleges megoldások megtalálása a létező problémákra. A magyar gyermekvédelmi törvény jelenleg uniós kötelezettségszegés miatt épp az Európai Bíróság előtt áll, ennek ellenére a kormány ezt szigorítja tovább.
„Ne szigorú törvényt csináljanak, hanem jót. Az utolsó nyilvános esetnél pedagógiai asszisztensről volt szó, aki lehetett volna kalauz vagy trolivezető is. Homoszexuális kapcsolatot tartott fent egy 15 éves fiúval. Ám egyrészt a beleegyezési korhatár 14 éves kor. Másrészt az utóbbi időben, a tanárok kiállása kezdett erős hanggá válni, ami sok emberhez eljutott. Ahogy a gyermekvédelmi törvény összemosta a pedofíliát a homoszexualitással, nem lenne most jó összemosni még a pedagógusokkal is. Ahogy azt is tisztába kéne tenni, hogy minden sugallat ellenére nem az LMBTQ emberek közül kerülnek ki inkább a pedofilok. Ezt semmilyen kutatás sem támasztja alá, ez nincs így” – jelenti ki a szakember.
Véleménye szerint világos, hogy minél kevesebb (szexuális) gyerekbántalmazásnak kéne megtörténnie, de vajon hány felnőtthöz kell egy gyereknek fordulnia, hogy higgyenek neki, s foglalkozzanak vele? A trauma súlya nem csak attól függ, hogy mi történt az egyénnel. Legalább annyira fontos a poszttraumás növekedés szempontjából, hogy hisznek-e neki, mennyire éreznek együtt az áldozattal, kap-e segítséget. Arról is szólnia kéne a törvénynek, hogy legyen felkészült szakembergárda, és működő protokoll erre.
Ifj. Lomnici Zoltán azt is megemlítette, hogy egy anonim bejelentőrendszert tervez a kormány azoknak a gyerekeknek, akik senkihez nem tudnak fordulni, ha molesztálás, vagy abúzus éri őket.
A pszichológus szerint ez kezdetnek talán nem rossz, de nem ez fogja megváltani a dolgokat. Mindeközben Varga Judit igazságügyi miniszter az életmód védelmében egészen furcsa új törvényjavaslatot nyújtott be, ami jövő héten a parlament elé is kerül – írja a hvg.hu.
Ennek értelmében a munkáltatók „belső visszaélés-bejelentési rendszerében”, és az újonnan kijelölt tíz állami szervnél létrehozandó „elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben” két újfajta bejelentés tehető majd:
- ha valaki a házasság és család alkotmányjogilag elismert szerepét kétségbe vonja, miszerint a házasság csak férfi és nő között lehetséges, illetve, hogy az anya nő, az apa férfi
- illetve, ha a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet, gondoskodást, és születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát vonja kétségbe.
Ezt, valamint a pedagógusok és a teljes köznevelési rendszert érintő új jogszabálytervezetet olvasva (amely a pedagógusok jogait tovább csorbítaná), nem csodálkoznának, ha az iskolákból is tárt karokkal várnák a pedofil hajlamot mutató kollégákra utaló bejelentéseket.
