Augusztus végén nagy port kavart a hazai nyilvánosságban az a kormányrendelet, amely korlátozza az okoseszközök, elsősorban az okostelefonok használatát az iskolákban. Még nagyobb visszhangot kapott, amikor a Belügyminisztérium felmentette a budapesti Madách lmre Gimnázium igazgatóját, aki nyilvánosan jelezte, hogy nem fogják begyűjteni a telefonokat a diákoktól.
A Republikon Intézet legújabb elemzésében ezért az okostelefonok iskolai használatának szabályozását tekintette át egyes európai országokban. Ebben megállapították, hogy bár azzal kapcsolatban konszenzus látszik, hogy az okoseszközök iskolai jelenlétének valamifajta szabályozására szükség van, az EU tagállamai között (is) igen eltérő szabályozási gyakorlatok vannak érvényben.
Fotó: Depositphotos
Egyes országok (pl. Csehország) az oktatási intézményekre bízzák, hogy kezeljék a problémát, és nem vezetnek be állami szintű szabályozást; mások (pl. Hollandia) az okoseszközök szinte teljes kitiltását választják; megint mások (pl. Franciaország) pedig aktívan kísérleteznek a korlátozó szabályozások bevezetésével.
Arra is kitérnek, hogy sokszor a sajtóban megjelent pongyola fogalmazásnak köszönhetően a Republikon kitekintése is annak köszönhető, hogy az apropót adó magyar szabályozás nem tiltja ki kategorikusan a mobiltelefonokat az iskolákból. A korlátozás ugyanis nem teljes, az igazgató engedélyezheti az okoseszközök oktatási célú használatát.
Az elemzés szerint általánosságban elmondható, hogy a szabályozások szigorítása európai trendnek tekinthető, különösen 2023 óta, amikor az UNESCO átfogó tanulmánya nagy visszhangot keltve hívta fel a figyelmet az okostelefonok fiatalokra jelentett veszélyeire. Az idén augusztusban kiadott, az okoseszközök iskolai jelenlétét erősen korlátozó magyar kormányrendelet illeszkedik ebbe az európai trendbe.
Azt is megállapítják, hogy egy szakpolitikai intézkedés nem pusztán attól válik sikeressé vagy sikertelenné, hogy az azt megalapozó törvény vagy határozat szövege megfelel-e a szabályalkotó szándékainak, hanem attól is, hogy mennyire tartják elfogadhatónak és megvalósíthatónak azok, akiket végső soron érint. A magyar kormány a vonatkozó kormányrendelet előkészítésébe nem vonta be kellőképp az érintetteket (pedagógusokat, szülőket, diákokat), ezzel pedig megágyazott az intézkedéssel szembeni ellenérzésnek, tiltakozásnak, és a szabálykerülő magatartásnak.
