Most képzeljen el egy olyan helyzetet, ahol a dolgozók játsszák a nézőközönség szerepét, a felső vezetés maga a császár, a gladiátor pedig egy középvezető, illetve valamilyen magasabb pozícióban lévő személy. És hogy miért kérjük ezt? Azért, mert ez a „kiszavazósdi” a munkahelyeken is egyre inkább megjelenik, ezért nem lehet szó nélkül elmenni a jelenség mellett.
Megteszik, mert megtehetik
A munkavállalói érdekérvényesítés az utóbbi időszakban igen komoly eredményeket ért el mind egyéni, mind pedig közösségi szinten – elég csak az év elején mindenkit lázban tartó autóipari bértárgyalásokra gondolni. Az viszont, hogy a közösség a neki valamiért nem tetsző vezetőt is kicsinálja, meglehetősen új fejlemény. Persze adódik a kérdés, hogy a dolgozók miért folyamodnak ilyen drasztikus és kegyetlen lépéshez, a válasz pedig egyszerű: azért, mert megtehetik.
Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben a munkavállalóknak ne lehetne – és lenne – igazuk, és a „förtelmes főnök” ne érdemelné meg a sorsát. Ennél azonban egy jóval összetettebb problémáról van szó, amihez a vezető és a beosztott közötti viszony összefüggéseit és történelmi távlatait is ismerni kell.
Az új jelenség, vagyis a vezetők „kiszavazása” hátterében az áll, hogy a két szereplő közül az egyik fél rájött: mivel egyre nehezebben pótolható, többet is megengedhet magának. Például azt is, hogy a főnököt eltávolíttassa, ha nem elégedett vele, ehhez pedig megvannak a megfelelő módszerek. Lepontozhatja az értékelések során, vagy bepanaszolhatja magasabb fórumokon. A végén pedig odáig fajulhat a helyzet, hogy a vezető egyedüli választása, ha távozik, vagy ha hátrébb lép.
Új vezetői módszerekre van szükség
Bár a vezetők eddig is rengeteg eszközt alkalmazhattak volna annak érdekében, hogy a közösség egyben maradjon, illetve hatékonyan működjön, a napi munka során nem mindig éltek következetesen ezekkel a lehetőségekkel. Ráadásul a képzések, illetve a felkészítő programok sem adaptálódtak az új felálláshoz, az a gyakorlat pedig, ami az elmúlt 25 év szemléletén alapul, mára már érvényét veszítette.
Aki tehát vezetőként a maga javára szeretné fordítani az új helyzetet, annak egy magasabb szintre kell lépnie. Új kompetenciákat kell elsajátítania: új kommunikációs készségeket, új módszereket, új people managementet, valamint új közösségteremtő praktikákat, és akkor elkerülheti, hogy ő maga is egy bizarr kiszavazóshow áldozata legyen.
