Csak kapkodjuk a fejünket a péntek reggel megjelent inflációs adat láttán. Míg az évet még több mint negyedszázada nem látott, 25,7 százalékos éves fogyasztóiár-indexszel kezdtük (ennyi volt a ráta januárban), addig a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) novemberre már csak 7,9 százalékot „mért”.
Az idézőjel azért indokolt, mert gyakorlatilag egy hónapja tart idehaza a vita arról, vajon a KSH adatai megfelelnek-e a valóságnak. Azóta, hogy a statisztikai hivatal októberre 9,9 százalékos éves inflációval rukkolt elő, ami gyanúsan megfelelt annak a kormányfői elvárásnak, miszerint a forint romlása mielőbb egy számjegyű legyen. Bár Orbán Viktor jó egy éve, amikor 20 százalék fölé került az éves fogyasztóiár-index, a tíz százalék alatti adat elérését 2023 végére írta elő pénzügyminiszterének és kérte meg erre a törvényileg amúgy e rárótt kötelezettséget cipelő Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökét, az idei év közepén már jöttek a szirénhangok az esetleges túlteljesítésről. Ami aztán két hónappal korábban meg is történt.
A KSH bizonygatta, hogy ő bizony a színvalóságot tárta a köz elé, annak a mindössze 0,3 százalékpontos eltérésnek, amennyivel a kívülállók szerint magasabb adat lenne a reális, csupán módszertani oka van, nevezetesen az energiaárak szerepeltetése – állították.
Mindezek után a novemberi 7,9 százalékos éves inflációs ráta már nem okozott akkora felzúdulást. Ám meglehet, csak azért, mert e téren is azzal a jelenséggel állunk szembe, miszerint bármi is történik, afelett hamar napirendre szoktunk térni.
Fogadjuk el tehát örömteli tényként, hogy az éves szintű fogyasztóiár-indexünk már kevesebb mint 8 százalék, amelynél már nemcsak a törököké magasabb, hanem immár az izlandiaké is. Hogy az európai uniós rekorderségünket ebben az összevetésben elveszítettük-e, azt cikkünk megjelenésekor még nem lehet tudni, mivel az EU-s tagállamok többsége nem iparkodott ennyire adata közlésével.
A nyugdíjasok ráadásul még boldogabbak is lehetnek, hiszen az ő fogyasztói kosarukban figyelembe vett termékek drágulása az általánosnál jóval alacsonyabb lett novemberben, 7,1 százalék.
Mindazonáltal e tény most azért nem kerülhet az újságok címlapjára, mert már nem számít különlegesnek – szeptemberben és októberben is ugyanez volt a helyzet, vagyis immár három hónapja tartó tendenciáról beszélhetünk.
Az igazi kérdés persze az, hogy akkor éves szinten teljesül-e a kormány azon ígérete, miszerint biztosítják a nyugdíjak értékállóságát. Magyarul azt, hogy a nem aktív korban lévők járandósága egy fillérrel sem romlik, éppen ellenkezőleg, ugyanannyival emelkedik, mint az infláció.
Nos, a makacs tények azt mutatják, hogy hiába a három hónapja bekövetkezett trendforduló, az év első tizenegy hónapjának 18,7 százalékosra rúgott általános inflációja még mindig alacsonyabb volt a 19,5 százalékos nyugdíjas inflációnál.
Utóbbi számból egyúttal az következik, hogy ha a novemberi számok megmerevednének, akkor a kormánynak a zsebébe kellene nyúlnia. Az év eleji 15 százalékos nyugdíjemelést ugyanis novemberben további 3,5 százalékos – visszamenőleges hatályú – kiegészítéssel fejelte meg. Ami azt jelenti, hogy ha nem megy 18,5 százalék alá a január-december közötti nyugdíjas infláció, akkor a különbözetet ki kell pengetnie a kormánynak.
Ha azonban most kellene fogadni, akkor nem tennénk nagy tétet arra, hogy az Orbán-kabinetnek pluszkiadása keletkezne. Lévén, hogy még a független elemzők is úgy saccolják, az általános infláció éves mértéke a novemberi 7,9-ről decemberre 6 százalék közelébe ereszkedhet.
Ez azt jelentheti, hogy ha folytatódik az utóbbi három hónap tendenciája, akkor a nyugdíjas infláció éves szintje benézhet 6 százalék alá. Márpedig becslésünk alapján ez elegendő lehet ahhoz, hogy 2023 átlagában kijöjjön az a bizonyos 18,5 százalék.
Az már más lapra tartozik, hogy hiába kaptak a nyugdíjasok visszamenőleg 3,5 százalékos kiegészítést novemberben, ha nekik nem utólag, hanem azonnal kellett évközben előteremteniük a legjobban drágult élelmiszerek árát. Ez azzal jár, hogy mivel a háztartási energia mellett ezek szerepelnek az ő fogyasztói kosarukban a legnagyobb súllyal, ha papíron esetleg nem is, valójában romlott a nyugdíjuk értéke az idei évben.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
