2020. február 22. 15:13

A vállalatok hónapról hónapra nagyobb mértékben adósodnak el külföldi pénzben, mint forintban. Bár ez a jelenség inkább a nagyvállalatokra és a projektberuházásokra felvett hitelekre jellemző, a múlt keserű – igaz, lakossági fronton szerzett – tapasztalatai miatt érdemes újra átfutni, mikor lehet kockázatos a devizahitel.

A cikk a Piac & Profit magazin december-januári számában jelent meg.

A február-márciusi lapszámot keresse az Inmedio és Relay újságárusoknál, vagy fizessen elő a magazinra. Megrendelését itt adhatja le a lap print vagy digitális változatára >>

Sokak gyomra rándul görcsbe a devizahitel szó láttán, hallatán. Nem csoda. A forinthitelek jelentős drágulása miatt 2004–2008 között rengetegen adósodtak el külföldi devizában. Miért is ne tették volna, hiszen így havonta akár több tízezer forinttal kevesebbet kellett törleszteniük. Akkor még nem volt közismert az árfolyamkockázat, vagy aki előtt igen, azt a bankja megnyugtatta, hogy e rizikó az (első dátumként) 2007-re beütemezett euróbevezetéssel majd egy csapásra elillan.

Ám az uniós pénz hivatalos hazai fizetőeszközzé válása csak-csak csúszott, ellenben jött a 2008. őszi pénzügyi válság, aminek hatására a törlesztőrészletek az egekbe szöktek. A folyamat sok családot ellehetetlenített, arra kényszerített, hogy a devizahitelből vásárolt otthonától megváljon. Hogy ilyen tragédia többé ne forduljon elő, a kormány 2010-ben megtiltotta devizahitelek nyújtását Magyarországon, igaz, csak a lakosság számára.

A cégeknek szabad a pálya

Vagyis e tiltás a vállalatokra nem vonatkozik, ők szabadon adósodhatnak el külföldi pénznemben, azaz vehetik a nyakukba az árfolyamkockázatot. Ami nem csekély. Csak az idén január végétől november közepéig például a forint több mint hat százalékkal értékelődött le az euróval szemben, a dollárral szemben pedig még jobban, közel 11 százalékkal. Ennek ellenére a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adataiból az olvasható ki, hogy a cégek az idén hónapról hónapra több devizahitelt vesznek fel, mint forinthitelt. Augusztusban még csak közel ötmilliárd forinttal, szeptemberben viszont már 30 milliárddal nagyobb mértékben gyarapodott a devizahitelek állománya az előző hónaphoz képest.

Felmerül a kérdés, vajon a vállalatok – köztük megannyi kis- és középvállalkozás (kkv) – nem kerülhetnek-e olyan helyzetbe, mint annak idején a magánszemélyek. Ennek megválaszolásához érdemes felidézni, mi motiválhat egy céget abban, hogy devizahitelt vegyen fel.

Csak természetesen

Mindenekelőtt az, hogy fedezze az árfolyamkockázatát, ami azáltal keletkezik, hogy az értékesített termékeinek, szolgáltatásainak az ellenértéke nem forintban, hanem devizában merül fel. Ezt nevezi a szakirodalom természetes fedezettségnek, abból fakadóan, hogy ha devizában érkezik a bevétel, akkor abból lehet törleszteni a devizahitelt anélkül, hogy a forint átváltásából kellene előteremteni a visszafizetéshez szükséges összeget. A cég tehát alapból mentesül az esetleges konverziós veszteségtől.

Úgy tudjuk, egy vállalat kockázati helyzetének megítélésekor már nemcsak azt nézi a felügyelet, hogy a cégnek a devizahiteléhez képest mekkora a devizában keletkező bevétele, hanem eggyel tovább lépve azt is vizsgálja, hogy a hitelt felvevő vállalkozás külföldi pénznemben fizető partnerének miben keletkezik a bevétele.

A devizahitel-felvétel másik vezérlőelve az lehet, hogy a külföldi pénzben felvett hitel kamata alacsonyabb – akár jóval –, mint a forinthitelé, ahogyan ez motiválta a lakosságot is a válság előtt. Az MNB adatai szerint ez az ösztönző most is igaz: a nagy összegű forinthitelek átlagkamata idén szeptemberben 1,7 százalék volt, míg a nagy összegű euróhiteleké 1,1 százalék. Az egy dolog, hogy ekkora különbségért érdemes-e rizikózni. Már csak azért is indokolt ez a kérdés, mert ha egy cég nem rendelkezik azzal a bizonyos természetes fedezettséggel, vagyis nincs külföldi pénzben származó bevétele, vagy van, de annak aránya rendkívül alacsony az összforgalmában, akkor a kamatkülönbözet kihasználásáért cserébe árfolyamkockázatot vállal. Ha a forint kisebb mértékben értékelődik le a devizákkal szemben, mint amennyivel magasabb a forinthitel kamata a devizahitelnél, akkor a külföldi pénzben eladósodott vállalat még jól is jár, de ha nem, akkor bukik. És ez a bukás, mint a magánszemélyeknél láttuk, akár végzetes lehet.

Inkább a nagyvállalatok terepe

Jó hír, hogy a kkv-k mára már megtanulták a leckét. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a devizahiteleken belüli bővülést szinte teljes egészében a nagyvállalati és a projektberuházásokhoz kapcsolódó, hosszú lejáratú hitelek növekedése eredményezte – olvasható az MNB májusban publikált stabilitási jelentésében. Márpedig a deviza-projekthitelek MNB által is azonosított kockázata az egyes szegmensek esetében eltérő mértékben lehet jelen. Így jellemzően az irodai és a logisztikai ingatlanszegmensben alacsonyabbak a kapcsolódó kockázatok – e megállapítás már a jegybank szeptemberi hitelezési jelentéséből származik, abból kiindulva, hogy a bérleti díjak már egy ideje euróban vannak meghatározva.

Fedezeti lehetőségek

A leginkább arra kell figyelnie egy vállalkozásnak, amikor devizahitel felvételén gondolkozik, hogy egyezzen a kiadási és a bevételi oldalon is a deviza – mutatnak rá a Bank360 szakértői. Ha ez nem történik meg – mondjuk forintbevételünk van, de eurós hitelt fizetünk –, akkor árfolyamkockázatnak tesszük ki a céget. Ha erősödik az euró a forinttal szemben, akkor többet fizetünk ki a törlesztés során.

Ezt a jelentős kockázatot tudjuk lefedni úgy, ha olyan devizában vesszük fel a vállalkozói hitelt, amilyen a bevételi oldalon is szerepel. A biztonságos hitelfelvételhez tehát szükséges a megfelelő devizafedezet, hiszen akár likviditási problémák is felmerülhetnek, de a nyereségünk is jócskán megcsappanhat.

Természetesen vannak olyan eszközök, amelyekkel lefedhetjük ezt a kockázatot, és például a bevételi és kiadási oldalnak nem feltétlenül kell egyeznie. Ilyen helyzet lehet, ha az üzleti tevékenységünkért nyújtott fizetség ugyan forintban folyik be, de euróban van meghatározva. Egy másik eszköz, amivel kezelhetjük az árfolyamból adódó meglepetéseket, ha határidős (forward) devizaügyletet kötünk, azaz a jelenben rögzítünk egy árat, amiért egy jövőbeli időpontban adhatunk vagy vehetünk devizát. Ebben az esetben viszont érdemes figyelni arra, hogy a devizahitel költsége (díjak, kamatok) és a forward-ügylet díja ne haladja meg a forinthitel kamatát.

Más kérdés, hogy számolni kell azzal, a hedge-elt (árfolyamkockázat-fedezet) devizahitelek általában drágábbak, mint a forinthitelek, ha ez nem így lenne, az piaci arbitrázst jelentene.