Elon Musk kiégett: a Tesla-, Space-X- és Boring Company-vezér egy New York Timesnak adott interjújában nemrég arról vallott, hogy heti 120 órát is dolgozik. Ez az átlagemberre ugyan nem jellemző, az alap túlórázás viszont igen, nem beszélve azokról a gyakori esetekről, amikor az ember hazaviszi a munkáját. Vagy két munkahelye van, és amikor végez a munkával, egyből indul is dolgozni. Nem véletlen, hogy a kiégés mindenkit veszélyeztet - a Times ezért megkérdezte Anat Lechnert, a New York University Stern School of Business oktatóját, mit lehet tenni azért, hogy elkerüljük a mentális kimerülést a munkahelyen.
A kiégés jelei
Ha egy kolléga közelít a törésponthoz, az legtöbbször érzelmi jelekből olvasható ki. Ilyenkor az emberek könnyebben dühbe jönnek, és elkezdik megvetni azokat, akik nem dolgoznak olyan keményen, mint ők. A másik jel a hanyagság. Ezt nem az alapvető hozzáállás szüli: ha a jó munkatársak elkezdenek hibázni, az nem azért van, mert hirtelen slendriánokká váltak volna, hanem azért, mert túlterheltek. A túlterheltek pedig gyakran a legdolgosabb munkavállalók, hiszen a kisebb teherbírásúaknak mindig elég csak az alapvető feladatokkal foglalkozniuk, míg a főnök az újabb és újabb projektekkel mindig a nagyobb teljesítőképességűeket találja meg. Ez egy ördögi körhöz vezet, és azt jelzi, hogy a menedzser rosszul végzi a feladatát.
Így előzhetjük meg a saját kiégésünket
A kulcs az elkerülés és a munkamegosztás. El kell kerülni, hogy 0-24-ben a munkán járjon az agyunk. Próbáljunk meg minden nap 3-4 olyan órát kikanyarítani magunknak, amikor pihenünk - ez persze lehet aktív pihenés is - , és magyarázzuk el magunknak és a minket körülvevő világnak is, hogy ebben az időintervallumban nem foglalkozunk a munkahelyi e-mailekkel.
Meg kell tanulnunk csapatban dolgozni. A közös munka során a feladatok természetesen és hatékonyan oszlanak szét, így senkinek sem kell belerokkannia a projektekbe.
Így segíthetünk a kiégett kollégánkon
Beszélni, meghallgatni és kisegíteni. Az élet a nagyvállalatoknál könyörtelen tud lenni: az emberek általában tartanak attól, hogy felfedjék a gyengeségeiket, mert azt mások könnyedén kihasználhatják. Mégis meg kell próbálni beszédre bírni a kollégákat, akiken látszik, hogy közel járnak a teljesítőképességük határához.
Ha sikerül rávenni arra, hogy beszéljen a problémáiról, hallgassunk figyelmesen, és adjunk neki visszacsatolást a panaszaival kapcsolatban. Így el tud gondolkodni azon, mely határok között érdemes mozognia, amikor egy felettessel a rászabott feladatok újratervezéséről tárgyal. Talán több időre van szüksége, talán újabb forrásokra - ezt úgy tudja a legjobban meghatározni önmaga számára, ha kommunikálunk vele a témáról.
Segítsünk neki a munkában egy kis ideig. Ezt viszont tényleg csak átmenetileg érdemes csinálni: elfedi a problémát, kis ideig megkönnyebbülést nyújt, de a megoldást nem hozza el.
