Már az elején feltűnt, hogy lépésben haladunk. A 61E (!) egy óra alatt tett meg 10 kilométert. Álltam. Egyik lábamról a másikra dülöngéltem, hogy enyhítsem a zsibbadást. Mellettem egy testes férfi állt, akinek homlokáról Niagaraként ömlött az izzadság. Rám. Mögöttem középkorú nő "táncolt", és fél percenként a hátamba könyökölt. Jobb felől egy iskoláslány terpesztett, fülében 50 Cent ordibált. A csúcspontra mégis a külső sávban araszoló sárga Volán-busz juttatott el, amely - időnként beérve minket - lila füstöt okádott tüdőmbe a zárt ablakon át.
[ajanlo=1311][igazitas=left/]A második óra után látomásom támadt. Dezodorommal arcon fújtam a kövér embert, a mérgezett egeret és a 50 Cent rajongót kidobtam az ablakon, majd leszálltam és hanyag mozdulattal lerántottam a forgalmat az úttest szőnyegéről. Ezután biciklire pattantam, és egy zöld rakétavetővel milliónyi szilánkra lőttem a tüdőgyilkos szörnyeteget.
Nyugalom. Két és fél óra szenvedés után megérkeztem az Örs vezér térre. Ki a hibás? A Volán? A BKV? A kétcentis hó? Én vagyok, mert még mindig Rákoskeresztúron lakom...
Epilógus:A metró felé igyekezvén az elégedetlen utasok megtagadták a bérlet felmutatását. Nem vártam meg, mi lett az eredmény...
sahibMenedzsment Fórum Kapcsolódó anyagok:
Szemüveggel menjünk vásárolni Drága az áram, fagyjál meg! Fokozott kárveszély Ésszel él az ember