Az elmúlt napokban „útdíjláz” ütötte fel a fejét az országban, mindenki számolgat, próbálja értelmezni a rendszert és kitalálni, hogy mi éri meg neki a legjobban. Nem szeretnék belemenni az előnyök és a hátrányok boncolgatásába, sokan vannak, akik jól járnak és sokan, akik rosszabbul. Azonban egyre-másra derül ki, hogy vannak igen vitatható elemek a hálózatban.
Lepsény belefullad a szmogba?
Az egyik ilyen anomália Veszprém megye helyzete. A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató megyei térképein külön jelölik azokat az autópálya-szakaszokat (narancssárgával), amelyek esetében hamarabb érjük el a megyehatárt, mint a következő lehajtót így ott már mindenképpen szükségünk van az érintett szomszédos megye jogosultságra is. Ilyen formán Veszprém megye igazi unikum, ugyanis itt csak olyan pálya fut keresztül (Balatonfőkajár vonzáskörzetében), amelyhez szükségünk van egy Somogy vagy Fejér megyei matricára is az útirány függvényében.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 5000 forintot kellene fizetniük a Budapest-Balaton déli part relációban utazóknak a 80-as kilométerkőnél lévő Polgárdi lehajtó és a 98-asnál lévő Siófok-kelet csomópont között. Talán nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy tudjuk: az emberek zöme nem fogja megvenni a veszprémi matricát, hanem szépen átrobog Lepsényen.
Témával kapcsolatban korábban született cikkeink:
"A megyei matrica megbukott" - egy vásárlás margójára
Üzent a kormány: csak 5 ezer forint, de ezt fizesd ki autós!
A helyzet persze egy tollvonással orvosolható lenne: vagyis ha valaki megvenné a Fejér megyei és a Somogy megyei matricát is, akkor rögtön jogosulttá válna Veszprémre is. Logikus és méltányos lépés lenne.
Jó kérdés az is, hogy ha valaki rátéved egy ilyen”átmeneti” szakaszra - bárhol az országban - a szomszédos megye matricája nélkül, akkor rögtön jön a büntetés, vagy csak ha már átlépte a határt. Bár ezzel az ötlettel nem leszek túl népszerű, de szerintem érdemes lenne már az utolsó lehetséges letérő után ellenőrzőpontokat felállítani, hogy ne kelljen a leállósávon kilométereket tolató, vagy ami még rosszabb a forgalommal szemben közlekedő autósokkal találkoznunk. A 15 ezer forint, amit ellenkező esetben kell fizetni, bizony sok pénz és ha még van esély ennek elkerülésére is, akkor bizony az emberek találékonyak.
A reptér? Ez most komoly?
Bízom benne, hogy belátható időn belül megjön a kormányzati nyilatkozat arról, hogy az ország egyetlen nemzetközi repülőtéréhez vezető, egyetlen út (!) párszáz méteres szakaszáért nem kérnek pénz. A Pest megyében élők és a fővárosiak számára talán nem akkora érvágás, hiszen nagy valószínűséggel rendelkeznek éves matricával, de a vidékiekkel így kiszúrni igazán „kivételes tehetségre vall”. A taxisok számára azonban jövedelmező piaci rés nyílhat meg az utasok beszállításával a közeli bevásárlóközpont parkolójából a reptérig és vissza.
Még nincs késő: meg kell kezdeni a rendszer hozzáigazítását az „élethez”, hogy az valóban az emberek gyorsforgalmi utakra tereléséről szóljon és ne pedig az ügyeskedésről, a kertek alatt közlekedésről és az értelmetlen sarcokról.
Szász Péter
mfor.hu
