Idén a szeptember elseje nemcsak az iskolakezdés és a nyár naptár szerinti vége miatt fontos. Bár a pedagógussztrájkok, az uniós csatározások elfedik eme nap másik aspektusát, mégis fontos, hogy letelt az ötödik Orbán-kormány első 100 napja. Ez az időszak hagyományosan ugyan mitikus jelentőséggel bír, általában mégsem tekinthető igazi fokmérőjeként egy kabinet munkájának. 2022 és az ötödik Orbán-kormány azonban kivétel ebből a szempontból. Az első 100 nap ugyanis beszédesebb, mint bármikor és olyan súlyos dolgokra világít rá, melyeket a gazdasági és fiskális sikerek, a fejlődés felívelő pályája eddig a homályba taszított.
Orbán Viktornak már csak rutin, a választókerületek átrajzolása és az ellenzék leépítése miatt sem okozott gondot az áprilisi győzelem. Ismerte a siker receptjét: és az emelkedő infláció, a Covid két éve után minden eddiginél nagyobb mértékben vetette be a nagy klasszikust: a választások előtti osztogatást. Holott voltak, vannak körülötte gazdasági szakemberek, tanácsadók, akikről nem túlzás állítani, hogy minden bizonnyal jelezték a kormányfőnek: az ilyen osztogatásoknak - főleg az ilyen mértékűeknek - meglesz a böjtje és nem feltétlenül csak pozitív hatásokkal járhat a gazdasági mutatókra nézve. Persze, amikor ezek a döntések megszülettek, még nem volt háború a szomszédban (az egy másik kérdés, hogy egyes hírek szerint Orbán Viktor már tavaly novemberben tudhatott Putyin inváziós terveiről), a választás előtt két hónappal kihátrálni a döntések mögül hatalmas arcvesztés lehetett volna számára, ezért kockáztatott és reménykedett.
A valóság azonban minden jel szerint arcul üthette Orbán Viktort és kormányát, olyannyira, hogy a korábban - választás előtt - szent tehénnek tartott rezsicsökkentéshez is hozzá kellett nyúlnia.
Pedig mindenki emlékezhet: tele voltak az újságok, a tévék és a Facebook is azzal, hogy ha Orbán marad, lesz rezsicsökkentés, ha a baloldal jön, eltörlik. Amíg van olcsó orosz gáz, lesz rezsicsökkentés is. Hatásvadász minősítéseket igyekszünk kerülni, de a valóság mégis csak az, hogy hazudtak. Ahogy arról is, hogy nem lesz megszorítás; bezzeg, ha az ellenzék kerülne kormányra, kutya világ jönne. Ma már tudhatja mindenki: erről is hazudtak. A gazdasági helyzet, a választás előtti osztogatások miatt a büdzsé súlyos kiigazításra szorul. Ezt mindenki látta, tudta, aki kicsit is kritikus szemmel pásztázza a gazdasági híreket; leírták újságírók, bemutatták elemzők és figyelmeztettek gazdasági szakemberek a tévékben. De a kormány erről tudomást sem vett. Azt ugyan nem tudom, miben bízhattak, talán a háború gyors végetérésében, vagy Putyin barátságában, mely mentesítheti az országot a károktól, egy dologra rávilágít az elmúlt 100 nap.
A stratégiai nyugalom helyét átvette a káoszkormányzás.
A 2010-es hatalomátvétel után kiépített és azóta egyre terebélyesebbé váló Nemzeti Együttműködés Rendszer urai és vezetői csak ezt tudják hatékonyan irányítani és uralni. Sem az országot, sem a gazdaságot, sem a társadalmat nem tudják, vagy legalábbis egy szemvillantás alatt csúszott ki a kezükből az irányítás.
Ad hoc módon hozott "válságkezelő" intézkedések, melyekről az első pillanatban látszik, milyen veszélyekkel járhat. Fél nap alatt életbe lépő rendeletek, egy nap alatt átvert törvények (lásd kata kinyírása), káosz, információ-hiány és közben nincsenek alternatívák, megoldási lehetőségek, javaslatok. A kiigazítás sem kiigazítás sokkal inkább brutális megszorítás, a rezsicsökkentés csökkentése pedig fájdalmas áremelés.
Nyilván egész Európa küzd az inflációval, az energiaárak emelkedésével, ám ott valahogy nagyon más a helyzet. Ellenben idehaza nem sikerült felzárkóztatni a béreket, nem foglalkozott a kormány az energiahatékonysági beruházásokkal, és ideológiájával, a munkaalapú társadalom képével egyáltalán nem összeegyeztethető az alanyi jogon járó egyszeri juttatás egyfajta segítségként. Még ilyen helyzetben sem.
Az elmúlt 100 napban a kormány magára hagyta a társadalmat és a gazdaságot is. Magára hagyta azért is, mert úgy húzza a vitáját az EU-val, hogy pont akkor kérdéses eurómilliárdok sorsa, amikor a legnagyobb szüksége van rá. Magára hagyta azért, mert az élelmiszerár-stop csak sebtapasz, a termékkör 20 százalékos inflációja az alacsonykeresetűeket és a nyugdíjasokat terheli, miközben érdemi megoldást, segítséget már csak elvből sem nyújt számukra a kormány. Magára hagyta a társadalmat az energiaárak emelkedésében is. Bár egy, bizonyos szempontok mentén meghúzott átlagfogyasztás alatt még él a rezsicsökkentett ár, az elmúlt évtizedet kétségkívül elpazarolták és nem ösztönözték a lakóingatlanok energiahatékonysági felújítását.
Az pedig a cinizmus netovábbja, hogy miközben a megmaradt tanártársadalom a jogos béremeléséért harcol, addig Orbán Viktor megemeltette a saját és kormányának fizetését. Amikor pedig magyarázatot kellett volna adni a helyzetre, olyan nyakatekert gondolatmenetet raktak össze, amelynek logikáját sokan megirigyelhetnék: azért nincs béremelés, mert a baloldal brüsszeli tevékenysége miatt nem jutunk hozzá az uniós pénzekhez. Néhány héttel később pedig 715 milliárd forintos áron megvették a magyar piac egyik legnagyobb telekommunikációs cégét, a Vodafone-t. Igaz, annak 49 százalékát, vagyis a vételárból is ekkora hányad terheli majd a büdzsét (350 milliárd forint).
Az Orbán-kormány első száz napja semmi másról nem árulkodik, csak arról, hogy mennyire nem tudnak válságot kezelni. Miközben békéről papolnak és energiabiztonságról meg olcsó orosz gázról, aközben megsarcolják a cégeket, ezáltal a társadalmat, százezrek megélhetéseit veszik el, a jövőt éli fel a fakivágási törvénnyel és azzal, hogy teljesen levették a kezüket az oktatásról és a pedagógusokról. És miközben gúnyosan mutogatnak a németekre, akik 19 fokban maximalizálták a helyiségek felfűthetőségét, néhány héttel később saját bevallásuk szerint is elég, ha 20 fok lesz a tantermekben, nem több.
Hazugsággal sikerült megnyerni a választást. Hogy káoszkormányzással túl lehet-e élni egy válságot úgy, hogy ne rokkanjon bele a fél ország és hagyjon maradandó sebeket, azt nem tudom. Mert itt már nincs stratégiai nyugalom, nincs stabilitás. Sokkal inkább krízis, félelem, és olyan bizonytalanság, amivel évtizedek óta nem néztek szembe a magyarok: lesz-e étel, meleg és áram. A NER és Orbán Viktor lejtmentre állították Magyarországot ebben a 100 napban. A csőd felé haladunk?
