Hatalmas pofonnal vagy még inkább gyomrossal érhetett fel a Központi Statisztikai Hivatal szerdai adatközlése. Mintha senki sem készült volna arra az eshetőségre, hogy sorban négy negyedévben is recesszióban lesz a magyar gazdaság. Valahol persze nehéz volt elképzelni egy ilyen szcenáriót, főleg, hogy még a 2008-2009-es világválság idején is három egymást követő negyedév volt "csak" mínuszos. Másrészről pedig nehezen érthető a meglepődöttség: a második negyedévben gyászos volt a kiskereskedelem forgalma, az építőipar állami megrendelések nélkül csak szenved, és az újraiparosított ország húzóágazata, az ipar is csak csalódást okozott.
A lakosságnak nincs pénze, vagy, ami van, azt feléli a mindennapokban, mivel a fizetésüket az Európai Unióban csúcstartó magyar infláció felemészti. Így már a jócskán dráguló szolgáltatásokra sem költenek. Nagyjából a külkereskedelemben és a mezőgazdaságban lehetett valamicskét bízni, ám láthatóan ez sem remekelhetett úgy, ahogy kellett volna, hogy ne négy negyedévig tartó recesszió sújtsa Magyarországot.
És miközben az elemzői társadalom szinte azonnal módosította az idei évre várt gazdasági növekedést, megjegyezve a nagyfokú bizonytalanságot, valamint azt, hogy nem 1,5 százalékos növekedés nem lesz itt, de már az is erősen kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán bármiféle növekedés. Addig a kormány kitart. Még mindig hisznek abban jelen állás szerint, hogy itt micsoda felpattanás lesz és éves növekedés. A tényszerűség kedvéért, az első féléves 1,7 százalékos mínuszt kellene ugyanannyi idő alatt 1,5 százalék pluszba húzni.
A kommunjkáció stílusa viszont ennél láthatóan jobban foglalkoztatja az Orbán-kormányt, hiszen
ezt a gyászos adatot is sikerült jó fényben feltünteniük, minekután találtak egy olyan bázist, szempontot, ami mentén Magyarország remekel. Sőt, Európa legnagyobb gazdaságait, mint a német meg a francia is lepipálja a hazai. Ebből pedig egyenesen következik, hogy Európa bajban van. Magyarország bezzeg... Itthon minden rendben van.
Vagyis nincs, de majd jó lesz nekünk a következő negyedévekben, amikor megjön a várva várt visszapattanás. Addig meg csak kibírja valahogy mindenki. Csak épp nagyjából
szűk egy éve azt mantrázzák, "majd következő negyedévtől" visszatér a jó világ és újra erőre kap a pannon puma.
Értem én egyébként, ahogy az inflációnál, itt is az alacsony bázisra apellál a kormány, ám egyelőre nem nagyon látszódnak olyan jelek, amitől más lenne a helyzet 2-3 vagy 4 hónap múlva. Csak egy példa: ha az infláció letörésével újra nő a reálkereset, azt egyáltalán nem biztos, hogy az elhalasztott vásárlásokra fogja fordítani a lakosság, inkább a megtakarításait építi vissza.
És harsoghatja a köztévé a kormányzati propagandát, telekürtölhetik az országot, a jelent akkor is mindenki a saját bőrén érzi, ha vállalkozó, ha magánszemély. Mert kevesebb van a pénztárcában és a kasszában, a számlákon pedig nagyobb összegek szerepelnek.
A kormány azonban mégis úgy tett, pontosabban a Pénzügyminisztérium közleménye alapján, mintha ez nem is recesszió lenne. Nem sok évtizedes mélypont. Mintha csak kicsikét botladoznánk. A kormány amúgyis megtette a magáét: infláció letörésre irányuló lépések, kedvezményes hitelprogramok a cégeknek, NER-lovagok mentésére kifuttatott Gyármentő Program. Ezek eredményei szépen beérnek majd, ki kell várni.
Ki lehet várni, nem az a legnagyobb gond. Sokkal inkább az, hogy
egy magát felelősnek gondoló kormánynak nem mismásolva kellene kommunikálni, hárítva és háborúval, szankciókkal, Brüsszellel lefedni a valóságot.
Tényleg annyira nehéz kimondani, hogy "ba**za meg, ez a nyűglődés tovább tart, mint vártuk" vagy olyasmit, hogy "lassú folyamat lesz, mire az intézkedések eredménye meglátszik a számokon"?
Szóval, lehet itt brüsszelezni, háborús szankciózni, meg másra mutogatni, mekkora bajban van. De ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, és úgy jár, mint egy kacsa, akkor az bizony egy kacsa. Ez meg itt, amiben csücsülünk egy csúnya gazdasági visszaesés. Recesszió. EU-bajnok inflációval megspékelve.
(Székely Sarolta szerzői oldala itt érhető el.)
