Váratlan előnyöm származott abból, hogy öt-hat éve átvészeltem egy komolyabb betegséget. Ennek köszönhetem ugyanis, hogy február 23-án megkaptam az első koronavírus elleni oltásomat. Persze ha választani lehetne, akkor inkább kihagytam volna a betegséget, most pedig szépen kivárnám a soromat a harmincas éveikben járó kortársaimmal együtt. Igaz, az sem volt egyértelmű, hogy 60 év alatti krónikus betegnek számítok vagy sem.
Amikor december közepe táján Rogán Antal bemondta, hogy aki nem regisztrál az oltásra, hátrébb kerül a sorban, akkor megértettem az üzenetet. Regisztráltam, mint a kisangyal. Ezen ne múljon. Vakcina mondjuk még a láthatáron sem volt. Aztán karácsony előtt csináltam PCR-tesztet az egyik milliárdos magyar üzletember magán egészségügyi központjában. November közepe óta itthon ülök, így negatív lett. Aztán hetekig nem történt semmi.
Február eleje táján felhívtam a kezelőorvosomat, hogy a korábbi betegségem miatt vajh számíthatok-e arra, hogy hamarost beoltanak. Alapvetően viccesnek találta a felvetésem, szerinte virulón egészséges vagyok, így nem számíthatok, az oltásnak semmi köze ahhoz, hogy mi történt öt-hat évvel ezelőtt. Ezt tudomásul vettem.
Aztán a postaládából a napokban előkerült egy levél a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK). Bevallom, rá kellett keresnem, hogy mi a fene az a NEAK. Már 2016 óta így hívják az OEP-et. Nemzeti lett az országosból. A lényeg, hogy a vakcinainfós fejléc alatt erről tájékozattak:
Ebben a szakaszban legidősebb honfitársaink és azon 60 év alatti állampolgárok kaphatják meg a vakcinát, akik különösen kitettek a vírus kockázatának korábbi vagy meglévő betegségük kapcsán. Nyilvántartásunk szerint Ön is ebbe a csoportba tartozik, így hamarosan élhet az oltás lehetőségével.
A levél zárómondata különösképp hatásosra sikeredett: minden hatásos vakcina jobb a vírusnál. Egyik ámulatból a másikba estem. Többször el kell olvasnom a dokumentumot. Ízlelgettem a szavakat. Eddig nem is tudtam, hogy különösen ki vagyok téve a vírus kockázatának! Jókor szólnak. Másrészt Államigazgatási Főiskolát végeztem, ezért van valami furcsa és megmagyarázhatatlan vonzalmam az állami nyilvántartásokhoz. Micsoda precíz kis nyilvántartás lehet ez, és még szerepelek is benne. Igazán le a kalappal a NEAK minden dolgozója előtt. Az pedig, hogy hamarosan élhetek az oltás lehetőségével, egyenesen felvillanyzott. Hát van remény, hogy egyszer véget ér ez a szar?
Nem tartozom az oltásellenesek meglepően népes táborába. Kínait, oroszt, amerikait, brüsszelit, magyart, bármit beadatnék magamnak. Alapvetően bízom az orvosokban. Korábban is meggyógyítottak. Nem tartom valószínűnek, hogy bármi olyannal beoltanák a világot, ami kicsit is kockázatos lenne. Inkább a pozitívumokat látom. Micsoda világméretű összefogás van végre a világ országai között. Vélhetően egy Indiában gyártott, brit-svéd oltást nyomtak a magyar nemzeti bal vállamba.
Szóval vasárnap (február 21.) délutánra arra az elhatározásra jutott a családi tanács, hogy hétfőn tárcsázzam a háziorvosomat. Előbb persze kifejtettem, hogy egy normális országban lenne normális oltási terv, egy háziorvos napra pontosan beosztaná a hozzá tartozó embereket, hogy ki, mikor kapja meg az oltását. Már éppen jól felháborodtam, amikor vasárnap este ismeretlen szám hívott. Nem szívesen veszek fel ismeretlen számokat, főleg nem vasárnap este, de most elővettem a jobbik énemet. Egy kedves női hang szólt bele, a háziorvosom érdeklődött, hogy megkaptam-e az elektronikus levelét, mert amúgy kedden szívesen vár a rendelőjébe és beadná nekem az AstraZeneca oltást, ha nincs ellene kifogásom.
Talán a lottóötösnek sem örültem volna ennyire, mint ennek a hívásnak! Micsoda remek ország, micsoda remek oltási terv! Ezek aztán tudják, hogy kit kell oltani! Előbb kapom meg az oltást, mint Orbán Viktor! Az elektronikus levelet persze nem kaptam meg a háziorvostól, de ezek szerint szerencsére a mobil telefonszámomat is ismeri az egészségügy. Eufóriában voltam a beszélgetés alatt, de arra emlékszem, hogy a kedd délutánban egyeztünk meg. Majd megérkezett a kijavított e-mail címre a háziorvosi levél is:
Tisztelt Márton!
Az alapbetegségeit figyelembe véve Ön számára jelenleg az Astra Zeneca oltással történő immunizálásra van lehetősége, melyet a háziorvosi rendelőben tud felvenni. Az oltás tervezett időpontja 2021.02.23 15-18.30 h között. Kérem tájékoztasson szeretne-e élni a lehetőséggel.
Micsoda gyönyörű hivatalos nyelvezet! Alig vártam, hogy felvehessem az oltást, így nem volt kérdés, hogy élek-e az immunizálás lehetőségével.
Már tíz éve nem élek Újpesten, de a háziorvosom még mindig ott van. Tíz év nagy idő, azóta kétszer nyert kétharmaddal a Fidesz, felépült tíz-húsz stadion, de az újpesti lakótelepen szerencsére túl sok minden nem változott, így könnyen idetalálok. Talán a háziorvosi rendelőhöz vezető sétányon a betont térkőre cserélték. Már ide jártam tizenéves koromban is. A rendelő szintén a panel-stílust követi, a bejárat viszont zárva. Megkerülve az épületet 4-5 fős csoportosulást észlelek, az ablakokon pedig kiragasztva, hogy melyik szobában ki rendel. Csak én érkeztem oltás-ügyben. Míg várakozok, szóval tartanak a helyi nyugdíjasok. Alaposan kikérdeznek. Melyiket kapom? Az Astrát? Pedig a híradóban azt mondták, hogy a kínai vakcina csak holnap érkezik. Érdekes. A mellettem álló férfi pedig oroszt kapott, de nem fájt neki. Amikor gyerek volt, senki nem tudta, hogy az oltás hol készült, senkit nem is érdekelt, csak beadták, aztán jónapot kívánok. Most meg mindenki tudósnak hiszi magát!
Kinyílik az ablak, az asszisztens kiadja a rendelő ajtajának kulcsát. Menet közben a férfi megint elmondja, hogy neki nem fájt, nem is érezte. Elsőként a pulzusomat mérik meg, ami össze-vissza ugrál. Izgulok, de harmadjára némileg stabilabb a helyzet, nincs akadálya az oltakozásnak. Előtte nyilatkozatot kell kitölteni arról, hogy korábban ájultam-e el oltástól, terhes vagyok-e vagy szedek-e gyógyszert. Közben a háziorvos a vonalas és a mobil telefonon is folyamatosan egyeztet a következő oltakozókkal. Nézze mi van itt? - mutat az asztalára az orvos. A zseni átlátja a káoszt, jut eszembe arról a tengernyi papírról, ami beborítja az asztalt. Bal vállba érkezik a szúrás, én azért érzem, de semmi komoly. Estére lehet egy kis láz - figyelmezet a doktor. Egy hónap múlva kapom a következőt, várjak majd az ablak alatt, csak akkor szólnak, ha változik valami. A folyosón még üldögélek tíz percet, ahol a férfi kíváncsiskodik, hogy fájt-e nekem, mert neki nem fájt. Sok minden itt sem változott az elmúlt tíz évben, talán a páfrány nőtt pár centit, kevés fényt kap. A kedves háziorvosom érdeklődik, hogy minden rendben-e, kezembe nyom egy igazolást a SARS-COV-2 elleni védőoltásról, és mehetek is haza.
A mellékhatások menetrend szerint érkeztek, némi láz, verejtékezés, hidegrázás és végtagfájdalom képében. De hát ez igazán szóra sem érdemes. Néhány nap múlva én is úgy fogom már mesélni, hogy nem fájt. Március 23-án kapom a másodikat, addig még gyorsan kitöltöm a nemzeti konzultációt is, mert megvan a véleményem arról, hogy kettéosszuk-e a társadalmat oltottakra és oltatlanokra.
