Önmagában már az is meglepő, miért a kulturális és innovációs miniszterhez tartozik a családpolitika. Igaz, ha úgy vesszük, ez is csak azt tükrözi, hogy bár a kormány tagjai viszonylag rendszeresen az arcunkba tolják, mennyire fontosak is számukra a családok – a tavaly áprilisi választások megnyerése után Orbán Viktor egyenesen a családügyek védelmét nevezte a kormány egyik legfontosabb feladatának –, a kabineten belül e terület mostohagyermeknek számít. Az ötödik Orbán-kormányban Novák Katalin csak tárca nélküli miniszterként felelt érte, a mostaniban meg Csák Jánosnak passzolták le, noha a családügyek vitele nem számít se kultúrának, se innovációnak.
Utóbbinak már csak azért sem, mert a kormány a családügyekben eddig még csak véletlenül sem tett tanúbizonyságot az újítási képességeiről.
Vegyük például a héten bemutatott találmányát, a CSOK Pluszt. Amelynek már a neve is becsapós. Az világos, hogy szerették volna megkülönböztetni az előző otthonteremtési vívmánytól, a CSOK-tól (azaz a Családi Otthonteremtési Kedvezménytől). Csakhogy a plusz többletet jelent, márpedig az új konstrukciót sokkal kevesebben igényelhetik, mint a régit.
Legalábbis az eddig nyilvánosságra került információk alapján. Az időnként ördögöket rejtő részletek ugyanis még nem jelentek meg, az azokat tartalmazó kormányrendelet(ek) csak novemberben várhatók – így a változás belengetése csak azon, már megszokott taktika részének tekinthető, mely során egy nagyobb durranással kecsegtető üggyel tereli el az Orbán-kormány az emberek figyelmét egy másikról. Például a miniszterelnök túl szívélyesre sikeredett putyini találkozójáról vagy az uniósforrás-saga sokadik sikertelen epizódjáról.
Mint ahogy már azon sem kapjuk fel a fejünket, amikor Orbán olyanokat mond – ezúttal a szokásos péntek reggeli kossuthrádiós müezzinjében (ahogy jellemezné esetleg a megszólalását az őt a minap Erdogannal összekevert Trump exelnök) –, hogy „a városi csók (sic! – így mondta Orbán, talán azért, mert annyira gyakran használja a csókos kifejezést) leesett, azt nem a kormány szüntette meg, hanem az emberek bejelentették az unalmast, azt mondták, hát sajnos ez már nekünk nem vonzó”. Még véletlenül sem az időközben jelentősen leromlott hazai gazdasági viszonyok, egyebek mellett az európai uniós rekorder infláció lehet visszatartó erő, amelyért minden és mindenki felelős, csak és kizárólag a kormány nem – legalábbis a saját állítása szerint.
Pedig a rendkívül bizonytalan kilátások okán is érthető, ha most csak nagyon kevesen mernek belevágni lakásvásárlásba, s az ahhoz szükséges hitel felvételébe.
Ezen segítene Orbán szerint a kormány, amelynek – állítása szerint – „az a legfontosabb feladata, hogy segítse az embereket abban, hogy vállalhassanak gyereket...ha (valaki) akar gyereket, akkor ne ütközzön olyan akadályba, ami visszatartja”. De persze csak azoknak jár ez a segítség, akik házasságban élnek, azaz az élettársi kapcsolatban élőknek nem – az azonos neműeknek pláne – és az egyedülállóknak sem, ami persze a kabinet világnézeti felfogásának ismeretében egyáltalán nem meglepő.
Azt pedig, hogy a kormányfő közlése alapján egy évig (!) tartó munkálatok eredményeként megszülető feltételek szerint a CSOK Plusz csak legfeljebb 80 millió forint értékű első lakás megvételéhez vehető fel (ami hitel és nem támogatás, mint volt az előző – ez sem éppen a plusz érzetét kelti az emberben), még tovább szűkíti a potenciális igénylők körét. Hiszen az egekbe szökött lakásárakból kiindulva ennyiből alapvetően csak olcsóbb, használt otthonokat lehet majd megvenni, olyanokat, amelyek nincsenek jó helyen, általában pedig energetikai szempontból rossz minőségűek.
A fentiek összessége miatt várható alacsony kereslet maximum a kormány és a jegybank inflációlassító törekvéseinek kedvezhet, hiszen így legalább emiatt nem várható további nagyobb mértékű drágulás.
No meg az idén jelentősen leszegényedett állami költségvetés helyzete sem romolhat tovább. Hiszen, ha minél kevesebben igénylik a támogatott hiteleket, annál kevesebb lesz a büdzsé kiadása.
Mindent összevetve, a héten bejelentett CSOK Plusz inkább tűnik egy sokadik hangulatjavító intézkedésnek, mint egy valós családtámogatásnak.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
