Ahogy itt most egymás után rakom a szavakat, attól tarthatok, szerintem joggal, hogy mire ennek a mondatnak a végére érek, valami más lesz ott, mint amit eredetileg akartam. Valakik máshogy akarják befejezni, más lényeget akarnak kimondani és persze másokat akarnak megcélozni. Fóbiám lenne? Áh, dehogy! Ez nem látomás, ez maga a valóság, amire ez a hét kitűnő adalékokkal szolgált.
Fotó: Depositphotos
Alig ment el innen a kedves vezető Kínából, felerősödtek azok a félelmek, hogy a távoli nagyhatalom milyen gyorsan és főleg akadály nélkül furakodhat bele az életünkbe. Az akadályt az elvileg az adófizetők pénzéből (tehát az enyémből is) élő magyar kormánynak kellett volna felállítania, de ezt elsunnyogta. Sőt. Elszerződött a kínaiak szolgálatába, megengedvén rendőreik, (valójában kémeik) szabad poroszkálását és a békés magyar polgárok, valamint a Pekinggel nem szimpatizáló itteni kínaiak és más nemzetiségűek mindennapjainak vizslatását. A legfejlettebb arcfelismerő rendszerekkel.
A technológiai fejlettség terén egy másik keleti diktátor, Putyin sem akar lemaradni és – ahogy más nyugati országokkal szemben – velünk szemben is bevet mindent. Csakhogy a magyar külügy, élén az oroszokkal ritkán vitatkozó fődiplomatával, tétlenül nézte, amint a különféle orosz titkosszolgálatok éveken át leszívják a fontos és akár kompromittáló információkat. Feltankolhattak egy jó kis zsarolásra.
Ki és mikor fogja mindezért felelősségre vonni a kormányt? A Kormányinfónak nevezett szánalmas színjáték főbábja olcsó magyarázkodásba csapott át, amikor az oroszok kéretlen ámde rendkívül káros beavatkozásáról kérdezték. Tagadott, hárított, menekült. Sajnos tudott, mert hagyták, de ez egy másik jegyzet témája, íme a részletek.
Az a szerencséje ennek a kormánynak, hogy a választási kampányzaj teljesen elnyomja ezt a témát, mármint a keleti szemek szerintem egyre aggasztóbb jelenlétét. Az Európai Unió tagállamainak többségében is, bár ott a kampány-kommunikációban azért jelen van. De nekünk/nekem nem az számít, hogy másutt is rossz, először nálunk kellene söprögetni.
Amúgy a hazai kampányban politikailag érthető, minden más szempontból viszont szürreális történéseket rögzíthettünk a héten. Nagy Márton, akinek az ajtajára azt írták, hogy nemzetgazdasági miniszter, óvóbácsiként működik: most például magához rendelte a bankszövetséget és megígértette vezetőikkel, hogy továbbra is betartják az „önkéntesen” vállalt kamatplafont, mert ezt kívánja az ország, különben ejnye-bejnye lesz. Épp akkor tette ezt, amikor asztalára került a lesújtó összegzés az idei beruházási számokról. Mind erősen negatív. Pár nappal azelőtti felmérésekből tudni lehet, hogy a cégek dehogy akarnak bármire is költeni, hiszen a kereslet ezt nem indokolja, sem az itthoni és főleg nem a külső, amire több nagyvállalat is építi a bizniszt.
Ugyanilyen szürreális jelenet volt, amikor a magát a vidék egyetlen felkent képviselőjének és érdekvédőjének tartó mezőhegyesi ménesbirtokos, bizonyos Lázár János azt találta mondani, hogy új irányítószáma lesz a fővárosi Közlekedési Múzeumnak: a 4000, ami köztudottan Debrecené. Korábban a Természettudományi Múzeummal is eljátszották ezt, azóta is a Ludovikánál van Pesten. Cavinton nélkül is tudom, hogy évekkel ezelőtt, ugyanebben a Fidesz-érában nagy garral több minisztériumot is Budapesten kívülre akartak vinni a decentralizáció (értsd Budapest eljelentéktelenítése) címén, de ebből sem lett semmi.
Ugyanígy a homályba veszett egy másik ügy, a Sándor palota mostani lakójának sok évvel ezelőtti ténykedése, amit most felmelegített a Demokratikus Koalíció. Jogkövetkezmény nem lesz, mert nem lehet, egyértelmű, hogy a napirenden tartás a cél, hogy hiteltelenítsék a kormánypártot és annak vezetőjét, aki „íme, már megint megbukott HR-fronton”. A hitel persze már régen odalett, nincs mit rontani rajta. Sovány próbálkozás ez a DK-tól, ha csak erre futja.
Bár, lehet, hogy mást is megtud tőlük és a többi listavezetőtől a széles néptömeg, ha leül a tévé elé május 30-án. Vitának nevezett eseményt szervez ugyanis nagy kegyesen a közmilliárdokat kormánypropagandára égető állami tévé. De még mindig nem tudni, kik lesznek ott, mert még mindig tart a vita a vitáról, a feltételekről. Egyébként nem hiszem, hogy nagy átrendeződéseket hoz az a jövő csütörtöki este. A párthívők már döntöttek, mindenki más pedig az utolsó pillanatban teszi meg ezt – akár úgy is, hogy nem megy el. Azzal viszont mindenkinek számolnia kell, hogy a győzteseken – ahogy eddig is – továbbra is ott lesznek a keleti szemek, akár a Karmelitában ül, akár máshol.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
