Lázár János a hozzá feltűnően közeli alapítvány felé terelt egy évek óta nyereséges állami vállalatot. Ingyen átadná annak vagyonát ennek az alapítványnak. Ezt a K-monitor derítette ki. A cég még nem szerepel semmilyen listán, de ki tudja. „Megfelelő kezekben” egyszer beveszik oda, s később még feljebb köthet ki. Mi itt írtunk róla.
Egyébként óvatosan szoktam kezelni a különféle listákat. A cégekkel foglalkozókat különösen. Talán helyesen, hiszen nem mindegy, milyen szempontok alapján állítják össze azokat. Kiderül, persze, mert odaírják a táblázat élére, de tudom-tudjuk, hogy például a pénzügyi adatokkal is lehet trükközni, a kreatív könyvelés nem áll messze sok magyar cégtől.
Mindezt annak kapcsán írom, hogy a héten kijött egy friss lista, a Forbes magaziné, amiben a cégértéket vizsgálták. Az abban felsorolt top 100 vállalkozásnak becslésem szerint legalább az ötöde a kormánnyal ritkán vitatkozó, ám vele szoros kapcsolatokat ápoló. Más néven a NER-hez sorolható. Pénztermelő képességük megítélését azonban erősen befolyásolja ez a beágyazottság.
Látva az adatokat, megállapítható, hogy kilóra már megvan a többségük, az erős kormányzati hátszéllel a nehéz időket is túlélik, sőt, folyamatosan gyarapodnak. De ezt nem taglalom. Ennél fontosabb a minőség, ami egy másik dimenzió.
Ebben a másik dimenzióban a cégérték szerintem mást jelent. Például azt, hogy a vállalkozás tisztességes, megbízható, szakmailag kifogástalan, megújulni képes és partnereit, ügyfeleit korrekten kiszolgálni akaró. Úgy építkezik, hogy közben nem nyom le másokat, nem a kapcsolati hálóra hagyatkozik, hanem a szakmai tudására, amikor ajánlatot ad és egy-egy projekt utógondozását is a feladatának tekinti, nem csupán addig tart a figyelme, hogy beszedje a pénzt.
Egy céget az ügyfelek is értékelnek, az is egyfajta cégérték. Már azzal is, hogy szóba állnak vele, megveszik a termékét vagy szolgáltatását. Visszatérnek, ha elégedettek. Nem egyszer, nem kétszer. Sőt, ami még jobb a cégértéknek: elmondják másnak is.
Nem hallottam arról, hogy a nemzet gázszerelőjének bármelyik jelentősebb cége (a rengetegből) labdába tudna rúgni külföldön. Egy-két (még), nem hozzá tartozó és a kormánnyal üzletelő cégnek összejött ez, de ők a kivételek. Csak azt látom, hogy őrült tempóban megy a vagyonépítés, a korábbi tankönyvekből ismert „eredeti tőkefelhalmozás”. Harácsolásnak is nevezhetjük, amihez a gátlástalan a legjobban illő jelző.
Pár évvel ezelőtt – néhány hozzáértő kollégával és a céginformációs piacon sok éves tapasztalattal bíró szakmai partnerrel – volt egy próbálkozásunk. Az is egy lista volt a főbb ágazatonként. Abban a megbízhatóság volt a legfontosabb szempont a pénztermelő képesség mellett. Hiánypótlónak szántuk, mert a magyar tulajdonú közepes és jobb kisvállalkozások szerepeltek benne, s ezt a faktort, mármint a megbízhatóságot még nem vizsgálta senki előttünk. A többi lista mindig a nagyokra lő, azokat vesézi ki, szinte kizárólag a pénzügyi adatok alapján.
Szerettük volna bővíteni is a mi listánkat, kiterjeszteni az egész Kárpát-medencére, a határon túli magyar vállalkozásokra. Azzal a céllal, hogy megkönnyítsük a cégek egymásra találását, közös építkezésüket. Hangsúlyozottan politikamentesen tettük mindezt, az itthon és külföldön széles körben elismert szakmai partnerek objektív minősítésére alapozva. Ám a munkánk végeredménye mégsem élt többet, mint két évad. Túl függetlenek voltunk – mint kiderült. A magyar vállalkozások felkarolásában magát világelsőnek gondoló gazdasági és kereskedelmi kamara, amelyiknek elemi érdeke lett volna ezt támogatni, lepattintott minket. Azóta sincs ilyesfajta lista. Szerintem sokaknak hiányzik.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
