7p

Mi a Magyar Péter-jelenség titka?
Mennyiben más Magyar Péter, mint Orbán Viktor?
Mennyi voksot szerezhet a Tisza Párt, kitől vehet el szavazatokat?
Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Somogyi Zoltánnal!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is a Political Capital szociológus társalapítójától!

2024. május 23. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Főszerkesztői jegyzet arról, hogy bár két hónap múltán ismét volt Kormányinfó, abban nem volt sok köszönet. Illetve, csak az folytatódott, amihez már a 2018-as kormányalakítás után kénytelen-kelletlen hozzászoktunk. Ezek jutottak eszembe a hét eseményeiről.

Bevallom, nem mindenben értek egyet Magyar Péterrel, de amit a csütörtöki kormányzati Muppet-show kapcsán kiposztolt, azzal tökéletesen. Azt írta le ugyanis, ami már engem is egy ideje felháborít és bosszant: a szakmám hozzáállása az országban folyó eseményekhez.

Idézem MP-t:

„...nem volt egy ember sem a teremben, aki a mesedélután első órája után azt mondta, hogy mi ehhez az elhallgatáshoz nem asszisztálunk, mi újságírók vagyunk és az országot és a magyar embereket valóban érdeklő ügyekben akarjuk kérdezni Gulyás Gergelyt és a kormányt.”

Rossz hírem van: ez az asszisztencia nem most kezdődött, már hosszú évek óta tart, csak a NER-t jelenleg irányítókkal szembefordult Magyar Péter ezzel csupán most szembesült, vagy most vett róla tudomást, miután politikai céljai most már eltérnek a rezsimétől. 

Mára Muppet Show-vá vált a Kormányinfó
Mára Muppet Show-vá vált a Kormányinfó
Fotó: Depositphotos

Tulajdonképpen azóta folyik ez a kormányinfós komédia, amióta Lázár János lelépett a színről. Őt is lehet szeretni meg nem szeretni – az egyik legmegosztóbb figura a kormányoldalon, már-már Nagy Mártonhoz fogható –, egyetérteni vele meg nem, magam is egy csomó kérdésben más állásponton vagyok. De azt el kell ismerni, amíg ő vezényelte a Kormányinfókat – amely műfajt ő teremtette meg –, addig bármit lehetett kérdezni, és az esetek többségében normális válaszokat, nem bullshiteket kaptak az újságírók. És nem szigorúan 2 órában, hanem akár 4 és fél, vagy ha jól emlékszem, egyszer 5 órán keresztül, miután Lázárnak az volt az ars poeticája, „én addig vagyok itt, amíg önöknek van kérdésük”.

Ezt a forgatókönyvet vágta sutba 2018 tavaszán, Lázár távozását követően a negyedik Orbán-kormány. Érdekes módon pont akkor, amikor logikusan nem lehetett számítani változásra, hiszen még nagyobb fölénnyel nyerte meg a parlamenti választásokat a Fidesz.

Nem így történt, hanem éppen ennek az ellenkezője. Persze, a politikatörténelmet ismerve annyira nem is lehet meglepő a bekeményítés. Sokszor láttuk már, az 1950-es években a legplasztikusabban (szerencsére még sokan élnek, akik sajnos, meg is tapasztalhatták), hogy a hatalom, ha megerősödik, akkor nemhogy lazítana, hanem bekeményít, pont azért, mert attól tart, ellenkező esetben veszítene a pozíciójából. „Éberség elvtársak!” - ahogy a régi kommunista szlogent Orbán Viktor is idézte a legutóbbi évértékelőjén, igaz, a baloldalt kifigurázva.

Így lett 2018 után (még inkább) az a kormányzati ukáz, hogy miniszter csak annak a lapnak ad interjút, amelynek irányítói feltétlen hívei a rendszernek. Az még nem elég, hogy a választásokon a Fidesz-re ikszel, hiszen attól még, hogy valaki letette a voksát az egyik párt mellett, még bírálhatja annak intézkedéseit – 2010 előtt magam is így voltam ezzel. Hiszen ez az újságírói szakma lényege, nevezetesen, rámutatni azokra a negatívumokra, hiányosságokra, szabálytalanságokra, amelyeket a hatalmon lévők elkövetnek. Senki sem tévedhetetlen ugyanis.

Legbelül persze Orbán Viktorék is így gondolhatják, de hogy ezt a külvilág is lássa – az a gyengeség jele szerintük, s azt a veszélyt hordozza magában, hogy elveszítik a hatalmukat. Amely tragédia lenne a számukra, nem véletlen, hogy tűzzel-vassal ragaszkodnak hozzá.

A pénz beszél, nem a kormánypárti újságíró?

Ebből kiindulva annak nyilatkozunk, aki nem kellemetlenkedik, aki kritikátlanul elfogadja, amit mondanak (lediktálnak) nekik, nem gondolkodik, nem kérdez vissza. Hogy ebben mi a szakmai kihívás, mennyire érzi magát jól e szituációban egy ilyen „újságíró”, azt szerencsére nem tudom, és soha nem is fogom megtudni. Gyanítom (és persze, hallom is), hogy van az a pénz, amely hatására valakiknek tökéletesen mindegy, hogy kinyomtatnak egy cikket, vagy élesítik azt a világhálón, versus zöldségesként, autószerelőként, ingatlanosként stb. tevékenykednek (a világért se szeretném egyik szakma képviselőjét se megsérteni, csak azt akarom érzékeltetni, hogy nem számít, hol dolgoznak).

2018 után fokozatosan odáig fajult a dolog, hogy a Kormányinfókon a nyíltan kormánypárti újságírók feltehetően (bizonyítékom ugyanis nincs erre) előre megírt forgatókönyv alapján kérdezik Gulyás Gergelyt és az időnként hozzá társuló szakminisztert. Az ellenzékieknek bélyegzett (csak mert nem a hatalom szája-íze szerint írnak) újságírók is szót kapnak, de általában kevesebb ideig, mint a kormánypártiak, s a nekik címzett válaszok is az esetek többségében gúnyosak, semmitmondók, botrányosak.

Mégis elmentünk eddig ezekre a Kormányinfókra. Egyrészt abban a reményben, hogy talán egyszer kapunk használható választ, másrészt meg – ne legyünk farizeusok, legalább mi nem – azért is, mert ezek az általában nem olyan mély tartalmú tudósítások is valamilyen, számomra időnként megmagyarázhatatlan okból nézettek voltak, szakzsargonban: hoztak kattintásokat, márpedig a nem állami emlőn élő lapokban a piaci cégek ennek figyelembevételével (is) helyeznek el hirdetéseket.

Nyilvántartanak - nyilván tartanak tőlünk?

Meg hát azért is tettük tiszteletünket a Kormányinfón, valamint Orbán Viktor évi egy – választási évben két – karmelitás nemzetközi sajtótájékoztatóján, mert szinte csak és kizárólag ezeken az eseményeken láthattunk élőben minisztereket meg a miniszterelnököt, kérdezhettünk tőlük. Azon kívül csak elvétve. Lapcsoportunknak 2018 óta mindössze három minisztertől sikerült kicsikarnia interjút, nem egy esetben hosszas előkészítés és különböző fortélyok után: Lázár Jánostól, Szijjártó Pétertől és Varga Mihálytól. Pedig sok mindent át tudnánk beszélni Nagy Mártonnal (ahogy tettük azt a régi, 2020. május előtti, még jegybanki alelnöki énjében), de ő mintha félne a „másik oldal” képviselőivel beszélni, akik szerinte csak – ahogy hallottuk – karaktergyilkosok.

De nem miatta, hanem Varga Mihály miatt ragadtam most klaviatúrát. Annak ugyanis, akinek ezekben a napokban az ő neve hallatán nem a minisztériumában lezajlott korrupció ugrik be, aminek jelentősége csak a Völner-Schadl-ügyhöz hasonlítható, miután pontosan azt bizonyítja, ami miatt (is) az Európai Unió visszatartja a Magyarországnak járó mintegy 20 milliárd eurót: nem egyedi esettel, hanem rendszerszintű kormányzati korrupciós gyakorlattal állunk szemben, nos az, pestiesen szólva: festi magát.

Ehhez képest a Kormányinfón lévő újságírók simán elmentek emellett, a költségvetésről faggatták Varga Mihályt. Ami persze szintén megér egy misét, dehát hasonlókban már bőven volt részünk, ily módon már meg sem lepődünk.

Sajnos, ehhez a kutyakomédiához, ahhoz, hogy csak egy óra múltán, és alig két perc erejéig került szóba a PM-es vesztegetési ügy a kormánypárti mellett az ellenzékinek titulált újságok is asszisztáltak.

Ez az a tény, ami végtelenül elkeserít, s ami miatt ez ügyben maximálisan egyet kell értenem Magyar Péterrel.

Megoldást a jelenlegi helyzetben nem látok. Attól tartok, a mostani látványkormányinfók mindaddig megmaradnak, amíg az annak forgatókönyvét megírók.

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!