Érdekes kettőssége a magyar közéletnek, hogy míg a kormánypártok szinte vérre menő vehemenciával védik az általuk alkotott Alaptörvényt, addig annak egzakt tartalmának megvalósulására már nem jut sok figyelem, nem beszélve a törvényalkotói szándékról, amelyben kifejezetten tetten érhetők az uniós normák. Amikor az ellenzék felveti, hogy akár készek kidobni az Alaptörvényt kétharmad nélkül is, akkor egyenesen büntetőjogi kategóriát emlegetnek. Kövér László fideszes házelnököt idézve: átlépik a büntetőjog határát, akik egyszerű többséggel változtatnák meg az Alaptörvényt.
A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvények határozzák meg, nevesítve a 2010. évi CIV. törvény és a 2010. évi CLXXXV. törvény. A kétharmados törvényeket az Alaptörvény illeti „sarkalatos törvény“ elnevezéssel.
A 2010. évi CIV. sarkalatos törvény kimondja, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével. Ehhez képest van olyan kereskedelmi televízió, amelynek celebjeiből, sztárjaiból kikerülhetne egy börtönválogatott. Vagyis olyan jogerősen elítélt, vagy büntetőeljárás alá vont embereket állítanak pozitív példaképnek, véleményformálóknak, akár könnyen befolyásolható fiatalkorúak elé is, akik csak megjelenésükkel relativizálják a bűncselekmények elkövetésének súlyát, ismertségük pedig szinte zöld lámpa emberek megtévesztéséhez. Néhány példa.
Zalatnay Saroltát a Fővárosi Bíróság 36 rendbeli, nagy kárt okozó, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett csalás miatt jogerősen három év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A csalás mellett magánokirat-hamisítással, jogosulatlan pénzintézeti tevékenységgel, hitelsértéssel is vádolták az énekesnőt.
Fekete Dávidot jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntett és más bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt vették őrizetbe. Szabadlábra helyezési kérelmét sem engedélyezték, mert az ügyben eljáró nyomozási bíró egyetértett az ügyész indítványával abban, hogy az énekes a szabadlábra helyezése esetén elérhetetlenné válna a hatóságok részére.
Császár Előd 1998-ban 95-100 kilométeres sebességgel haladt BMW-jével Budapesten, ahol a megengedett sebesség ötven. Elvesztette uralmát az autó felett, és összeütközött egy rendőrautóval. A vétlen autó sofőrje, egy 25 éves rendőr meghalt, utasa megsérült.
Lagzi Lajcsinak azért kellett bíróság elé állnia, mert a vád szerint 1993 és 1999 között áramot, vizet és gázt lopott. A közműszolgáltatók felé a szabályosan felszerelt fogyasztásmérők által jelzett „nullaközeli” óraállások alapján éveken át minimális összegeket fizetett. A mulatós sztár eddig 4 hónapot ült előzetesben.
És lehetne sorolni a példákat szinte végtelenül.
A követkető sarkalatos probléma a 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról. E szerint a médiaszolgáltatások sokszínűsége kiemelten fontos érték. A sokszínűség védelme kiterjed a tulajdoni monopólium kialakulásának, valamint a piaci verseny indokolatlan korlátozásának megakadályozására is. Mindezt a Médiatanács felügyeli, amelynek feladatai és jogai kapcsán pontosan 556 alkalommal kerül említésre a jogszabályban. E számból is látszik, hogy a terület mindenható uráról beszélünk, amelynek kizárólag fideszes tagjai vannak. Nagy kérdés, hogy hogyan lehet elvárni a sokszínűséget és annak védelmét egy olyan testülettől, amely épp csak magára nézve nem tartja fontosnak ezt az elvet? Ez a probléma szerepel az Európai Bizottság 2021. évi jogállamisági jelentésében is. A megkívánt színvonalról pedig jól árulkodik, hogy Szadai Károly a parlamenti eskütételkor nem tudta a nevét, annak a testületnek, amelybe 9 évre kinevezték, de még megismételnie sem sikerült az előolvasott szöveget.
A következő sarkalatos probléma a média finanszírozásának a kérdése. És itt nemcsak a közszolgálati médiáról van szó, amely szinte kizárólag az állami költségvetésből él, így létérdeke, hogy jóban legyen a finanszírozó „gazdával”. Ez a jó kapcsolat 2021-ben 117,71 milliárdot hozott az állami médiaszolgáltatónak. A Magyar Reklámszövetség (MRSZ) adatai szerint 2019-ben a teljes magyarországi reklámköltés 245 milliárd forint volt. E tortába 55 millárd forintot közvetlenül a kormány tett bele. A következő nagy költők az állami cégek, vagy erős állami befolyás alatt álló vállalatok, Szerencsejáték Zrt, MVM, Magyar Fejlesztési Bank, Mol, stb. ugyancsak körülbelül 50 milliárd forinttal. És végül, de nem utolsósorban azok a gazdasági társaságok, akik üzleti viszonyban vannak a kabinettel és akiket úgymond szépen megkérnek, hogy jól nézzék meg, hol reklámoznak. Nagy autókereskedő, informatikai és telekommunikációs vállalatok indokolták azzal reklámköltéseik átirányítását ellenzéki, vagy viszonylag semleges médiából kormánypártiba, hogy ettől függnek további állami megrendeléseik. Jelenleg úgy fest, hogy a reklámköltések körülbelül kétharmada nem piaci, hanem politikai alapon dől el Magyarországon, ami már az Európai Unió ingerküszöbét is elérte. Az Európai Bizottság jogállamisági jelentése szerint „az állami reklámköltések nincsenek szabályozva, és a költések teljesen átláthatatlanok. Ezzel pedig a kormánynak lehetősége nyílik arra, hogy közvetetten politikai befolyást gyakoroljon a médiára. A jelentés szerint a Médiatanács függetlensége és hatékonysága megkérdőjelezhető (itt feltehetően arra utalnak, hogy a testületben kizárólag fideszesek vannak). A kormánypárti média jelentős részét összefogó KESMA jelentősen veszélyezteti a sajtó sokszínűségét.”
Egy valami - a jelenlegi állapotokat látva - biztosnak tekinthető, a 2022-es országgyűlési választásokon a médiapiacon nem lesznek egyenlő feltételek. Az egyesült ellenzékre erős ellenszél vár, míg a kormánypártok a bőség szarujában lesznek a pozitív megjelenéseket tekintve.
A 2010. évi CIV. törvény megalkotásának indoklásában célként többi között a következő elvek fogalmazódnak meg. A közösség és az egyén érdekének összehangolása, a társadalmi tisztesség előmozdítása, a demokratikus berendezkedés megfelelő működésének megerősítése, a nemzetközi jogi és európai uniós normák integrálása. Valószínűleg Magyarországon nincs olyan ember, aki ezekkel az erkölcsileg rendkívül magasszintű elvekkel ne értene egyet, ezért is fájdalmas, ha a megvalósítás nem sikerül, vagy csak tessék-lássék módon.
