Bombaként robbant a hír a közelmúltban, mely szerint a Nagy Márton vezette Nemzetgazdasági Minisztérium olyan konstrukción töri a fejét, hogy a hosszú távú megtakarítások adómentes feloldásával a lakáspiac felé terelné a takarékoskodók vagyonát, és így pörgetné fel a fogyasztás vártnál lassabb növekedését. Lapunk korábbi számítása szerint az ilyen jellegű megtakarítások összege csaknem 11 ezer milliárd forintot tesz ki, ami nagyságrendileg a bruttó hazai termék egyhatodának felel meg.
Nem sokkal később a kabinet már finomított a feltételeken. A jelenlegi állás szerint úgy tűnik, csak az önkéntes nyugdíjpénztában elhelyezett megtakarítások előtt nyílna meg ez a lehetőség. Itt sem kis összegről van szó, ez a teljes hosszú távú megtakarítási állomány negyedét, 2750 milliárd forintot teszi ki.
A Bankmonitor napokban elkészült – nem reprezentatív – közvélemény-kutatása arra mutat rá, a nyugdíjcélú megtakarítással rendelkezők 60 százaléka önkéntes nyugdíjpénztárba rakja félre pénzét. Ezzel párhuzamosan a válaszadók 25,8 százaléka felújítaná vagy korszerűsítené ingatlanját, 18,7 százaléka pedig ingatlant vásárolna vagy építkezne.
Némi meglepetésre
a megtakarítók igen magas aránya, 14 százaléka mondta azt, hogy feltörné nyugdíjcélú megtakarítását,
ha azt adómentesen lakáscélra fordítaná.
A portál megjegyzi, az egy főre jutó átlagos vagyon az önkéntes nyugdíjpénztárban 2 millió, míg a magánnyugdíjpénztárakban 6,3 millió forintot tesz ki.
Mire is elég ez?
Felújításra a 2 millió forint talán elég, ha nem egy nagy lakásról van szó, és nem kell túl sok dolgot kicserélni. Ám egy fürdőszoba teljes körű felújítása, új káddal, fürdőszobabútorral, burkolattal, esetleg a szigetelés pótlásával vagy javításával máris elvitte ezt a 2 millió forintot.
Vásárlás esetén a 2 millió forintot meg se említsük, az önerő töredékét teszi ki. Ez akkor is igaz, ha két fiatal első lakásának megvásárlására akarja fordítani az összesen 4 milliót. Mert hiába elég már tíz százalék önerőt felmutatni, 40 millió forintért nemhogy kacsalábon forgó palotát nem kapnak, de egy egyszobás garzonnak is örülniük kellene.
Ha a magánnyugdíjpénztárban felhalmozott 6,3 millió forintos átlagos összeget nézzük, akkor azért már kicsit más a helyzet. Természetesen egy lakás megvásárlására ez önmagában édeskevés. Az viszont teljesen biztos, hogy ekkora összeg fiatalon még nem jön össze a magánnyugdíjpénztári számlán. Legjobb esetben is tehát ez az összeg a vételár vagy kivitelezési költség 20 százaléka lehet, vagyis legfeljebb egy 30 millió forintos, vagy házaspár esetén – ha mindketten feltörik az idős korukra szánt malacperselyt – 60 millió forintos ingatlant lehetne megvásárolni ezzel az önerővel.
Fotó: Pexels
Egyáltalán nem mellesleg mindkét esetben további korlátot jelent a jövedelem, ugyanis a törlesztőrészlet, azaz a jövedelemarányos törlesztési mutató (jtm) ennek egy meghatározott százaléka lehet. Ha egy házaspár fejenként nettó 360 ezer forintos mediánkeresettel rendelkezik, akkor fix kamatozású jelzáloghitel esetén legfeljebb 430 ezer forintos havi törlesztőrészletet vállalhatnak be (összevonva a többi fennálló hiteltartozásukkal), míg változó kamatozású lakáshitel esetében ez a felvállalható törlesztés havi 215 ezer forint lehet. Ha pedig összes jövedelmük nem éri el a nettó 600 ezer forintot havonta, akkor még kisebb ez a vállalható törlesztőrészlet. Ha például a házaspár egyik tagja 216 ezer forintos garantált bérminimumot (konyhanyelven: diplomás minimálbért) keres, másikuk pedig a 360 ezer forintos mediánkeresetet kapja, akkor fix kamatozású lakáshitel esetén 288 ezer, változó kamatozású jelzáloghitel esetén pedig 144 ezer forint lehet a vállalt havi törlesztőrészlet.
Nem tetszik!
Látható tehát, még mediánkeresetű házaspárok esetén is nagyon óvatosan érdemes bánni a nyugdíjcélra félretett pénz feltörésére lakáscél érdekében, ha majd eljut odáig a jogalkotó, hogy tényleg létrehozza ezt a jogszabályt. Szerencsére az emberek, a megtakarítók – legalábbis a Bankmonitor felméréséből úgy tűnik – egyre tudatosabbak. A kutatás eredménye szerint ugyanis
a nyugdíjcélú megtakarítással nem rendelkezők 57,4 százaléka, míg a nyugdíjcélra félretevők 72 százaléka negatívnak értékeli Nagy Mártonék ötletét.
Pozitívnak csupán a megtakarítással nem rendelkezők 22,6, illetve a nyugdíjcélból megtakarítók 13,9 százaléka értékeli a tervet.
Ezt a két számpárt egymás mellé állítva azt jelenthetjük ki, hogy aki egyszer elkezdett öngondoskodás céljából félretenni idős korára, az nemcsak nem szándékozik azt félbeszakítani, de nem is ért egyet ilyen irányú kormányzati törekvésekkel.
A Bankmonitor kalkulációja szerint nagyjából 300 milliárd forint mozdulna meg az ingatlanpiac felé azonnal. Az viszont már kérdés, hogy amikor a megtakarításaikat feltörők ténylegesen nyugdíjba vonulnak, akkor ez az összeg (és hozamai) mennyire fog hiányozni megélhetésükből.
