Szegény Lázár János! Áldozat lett. A nagy feladatátcsoportosítás áldozata. Ha igaz, nemsokára Nagy Márton vegzálhatja majd a multikat a teljes magyar gazdaságban. Lehet, hogy egy hivatalt is kap hozzá, persze nemzetit. Hivatalgyártásban egyébként jól áll a kormány, elég, ha csak a legutóbbi szörnyűségre gondolok, a Szuverenitásvédelmire (még leírni is restellem).
De nem kell ahhoz Cavinton, hogy felidézzem: a kormánypárt regnálása óta sportot űz ebből. Minden területen tükörszervezeteket, valójában sóhivatalokat kreált. Először parlamenti államtitkárságokat a minisztériumok „segítésére”, jött a Magyar Művészeti Akadémia, majd a Magyar Teátrumi Társulat. A sort lehetne folytatni. Lényeg, hogy mindenből legyen saját, ellenpont a már meglévő „átkos” szervezetekkel szemben.
Ebből is látszik, hogy Orbán Viktor pótcselekszik. Ezen a héten persze nem, mert – milyen véletlen – megint nem sikerült a Balatont választania a nyaralásra, ismét Adriázott egyet és nem szaladt haza, hiába „rendelte” vissza Magyar Péter. Gyanítom, nem nagyon akart tudomást venni az e heti gyászos adatokról, hiszen mégiscsak pihenni akart.
Fotó: Facebook/Németh Zsolt
De visszatérve azért vélhetően elolvassa a Központi Statisztikai Hivatal, az Eurostat és a Budapesti Értéktőzsde által leírtakat:
- az ipar mélyrepülése folytatódott, különösen feltűnő volt a húzóágazatok gyengélkedése, benne az ajnározott akkugyártásé
- az építőipar még mindig gödörben van és egy ideig ott is marad, semmi nem utal az ellenkezőjére
- éllovasok lettünk az új lakások drágulásában és sereghajtók a bérlakásépítésben
- a 400-at nyaldossa a forintárfolyam az euróval szemben
A kormány nem pihenő miniszterei és a kormányhű sajtó természetesen mindezt nem így tálalták neki. Szárnyalunk, dübörgünk, dinamikusan fejlődünk. Még a GDP-termelésben is az élen vagyunk, már a 8. helyen állunk az EU-ban. Csak azt nem mondták, hogy már holnap utolérjük Ausztriát. De ha így haladunk, erre is sor kerülhet.
Azt viszont mondhatták a kormányfőnek, hogy a budapesti olimpia ügyében jól mesterkedik Fürjes Balázs. A megszüntetett Budapesti Fejlesztési Központ bukott vezetője manapság sportnagykövetként munkálkodik, láttuk is, ahogy ott vigyorgott az első sorban a magyar vívók döntőjén Párizsban, a Grand Palaisban. Tudjuk, hogy formailag mindig egy város adja be a pályázatot, de mindig ott van mögötte az adott ország törvényhozó vagy végrehajtó szervének garanciája, támogatása. Esetünkben is így lenne/lehet. Ám még mielőtt beadják a pályázatot, kellene egy apró lépés tőlük: tessék megkérdezni engem, minket, mondjuk egy országos népszavazáson.
„Akarod-e, fiam/lányom a melletted álló kimondhatatlanul sok milliárd forintért megrendezett olimpiát?"
Egyelőre még tagadási szakaszban van a kormány, de bármikor átléphet az erkölcsi gáton és támadásba válthat. Nagy események közpénzből való megrendezéséből már aranydiplomája van. Itt van mindjárt „Európa megint legnagyobb tűzijátéka”, ami persze tudjuk kinek tejel igazán. Bulizni felsőfokon tud, a kormányfő vejének üzleti köre luxusszállodát, luxuséttermet is ad hozzá és kaviár is lesz rogyásig. Épp a héten erősítették meg a már tudottat: a Forma 1-es futam előtt és után akkora partik voltak, hogy Hollywoodban már nyúltak is a telefonért, hol lehet ilyeneket megrendelni?
Ha olimpiáról van szó, akkor szerencsére én más lapokat is olvasok, például amerikaiakat is. Nem véletlenül, hiszen Los Angeles már ezerrel készül 2028-ra. De az építőipar ott nem téma, szépen elvannak stadionnal meg egyéb fizikai kellékkel. A városvezetők és az igazi szakemberek, no meg a lakosok már most arról egyeztetnek, vitatkoznak, hogy miként lesz nekik jobb az olimpia után. Hogyan lesz sokkal jobb a most még gyatra közösségi közlekedés, kinek utalják majd ki szociális alapon az olimpiai falu lakásait? A legjobban az tetszett, hogy egy kertész nyílt levelet intézett a szervezőkhöz: tessék rendesen ápolni a kókadt pálmafákat és olyan virágokat ültetni városszerte, és nem csak a sportlétesítmények körül, amik bírják a strapát. Irigykedtem, nem kicsit.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
